Következő mérkőzések
Németország
21:002024. június 14.
Skócia
Magyarország
15:002024. június 15.
Svájc
Vágólapra másolva!
Történelmi Giro d'Italia ért véget vasárnap. Egyrészt azért, mert soha nem volt még ausztrál győztese az olasz körversenynek, másrészt pedig azért, mert Magyarországról indult az embert próbáló küzdelem, ráadásul három magyarral. Az első három szakaszról már sokan sokszor áradoztak, természetesen mi is, most pedig a helyszínről követtük végig az utolsó három felvonást is. Előbb Valter Attila próbálkozott meg a szakaszgyőzelemmel a szlovéniai hegymászás után, majd jött a szombati királyetap, ami az addigi rózsaszín trikóson is kifogott, majd ott voltunk a Veronai Arénában is, ahol mindhárom magyar hős elmesélte az élményeit. Helyszíni riport.

Tartalmas három hete és utolsó három napja volt a Giro d'Italia indulóinak. Pénteken még a Szlovéniába átnyúló, egy első kategóriás heggyel, a Kolovrattal színezett szakasz várt rájuk, majd jött a királyetap, amin három hatalmas hegyet kellett megmászniuk, végül pedig a veronai időfutam zárta a sort.

A pénteki szakaszról külön riportban számoltunk be, ez volt ez az etap, amin Valter Attila szinte végig szökésben volt, de az utolsó kanyar vele és több ellenfelével is kibabrált, így a holland Koen Buowman "ölébe hullott" a szakaszsiker, a holland pedig a hegyi trikót is megőrizte a verseny végéig. Valter Attila még szombat reggel a bellunói rajt előtt is mérgelődött az elszalasztott lehetőség miatt, de szerencsére végül pozitív élményekkel zárta pályafutása harmadik Giróját.

A szombati szakasszal kapcsolatban el kell mondani, hogy ez volt a 2022-es Giro királyetapja, azaz ezen a szakaszon volt a legtöbb "hegymászás", összesen 4490 méter szintkülönbség várt a mezőnyre. Az első kategóriás San Pellegrino-hágó (1918 méter) után a Pordoi-hágó - 2239 méteres magasságával a Cima Coppi, azaz az idei Giro legmagasabb hágója - következett, a hegyi befutó pedig a Fedaia-hágón 2057 méteres magasságban volt.

Szombaton jártak a legmagasabb hegyek között a versenyzők Forrás: NurPhoto via AFP/Silvia Colombo/LiveMedia/NurPhoto/Silvia Colombo

A rajt még napsütésben indult Bellunóból, ahol egy póló is bőven elég volt, majd gyorsan a Marmolada felé vettük az irányt. Ahogy haladtunk, szépen lassan, de biztosan csökkent a hőmérséklet, a versenyzők már 10-12 fokban érkeztek a hegyi befutóhoz. Rengetegen tekertek fel a Fedaia-hágóhoz, közöttük ezúttal is megannyi magyar szurkoló.

Az utolsó hegymenetben volt magyar kanyar, feliratok a friss aszfalton és hihetetlen sok magyar szurkolás.

Egy olasz versenyző, Alessandro Covi szökésből ért haza, de az összetett esélyesek között is ment a tűzijáték. Az ecuadori Richard Carapaz meglepetésre az utolsó két kilométeren belül rogyott meg, így Jai Hindley majdnem másfél percet vert rá, de Mikel Landa is megelőzte, igaz, ő az összetettben bőven a korábbi győztes mögött maradt.

A magyarok közül előbb Valter Attila, majd Fetter Erik, végül Peák Barnabás ért fel az utolsó hegyre. Valter annyira jó erőben érezte magát, hogy már a csapat sprinterét leginkább segítő társakkal össze sem tudott állni, így kimaradt a közös fényképezkedésből is. Arra még mindhárom magyarnak volt ereje, hogy mosolyogjon vagy ki is integessen a megannyi magyar szurkolónak.

A hegy egyébként magyar szemmel letaglózóan meredek volt, nekünk ugye maximum feleekkora jutott, sétálni is kihívás volt rajta, nemhogy tekerni. Az útra fel, illetve levezető utak tele voltak, a parkolóból lépésben lehetett csak megindulni lefele, nem is csoda, hogy a friss rózsaszín trikós, Jai Hindley éppen közvetlenül mellettünk szaladt el és pattant egy helikopterbe, hogy a lehető leghamarabb kezdhesse meg a regenerálódást. A hegycsúcs és a vasárnapi cél, Verona között nagyjából háromórányit kellett autózni, így nem csoda, hogy mindent bevetettek, hogy a lehető legtöbbet pihenhessenek az utolsó szakaszra.

Az utolsó szakasznak Verona adott otthont, ahol egy 17 kilométeres időfutamot kellett teljesítenie a mezőnynek. A táv felénél volt egy negyedik kategóriás emelkedő, majd

a cél után mindenki begördülhetett a közvetlenül a befutó mellett található Veronai Arénába.

Az amfiteátrumot még a Római Birodalom korában, az I. században építették, így igazán méltó helyszíne volt a rózsaszín ünnep lezárásának.

Tomboló tömeg várta a bringásokat az Arénában Forrás: AFP/Luca Bettini

A magyarok közül elsőként a szinte mindig mosolygós Peák Barnabás futott be. Az Intermarché versenyzője igazi közönségkedvenc lett a Giro végére, vicces közösségi oldalas megnyilvánulásai miatt rengeteg új rajongója lett, nem mellesleg a csapatnál is nagyon elégedettek voltak az első háromhetes versenyén szereplő bringással.

Peák a rá jellemző humorral nyitotta az utolsó szakasz élménybeszámolóját:

Aki komolyan venné, csak azért lettem első, mert én indultam első magyarként, de senki ne aggódjon, ez nem egy verseny közöttünk, örülök, hogy mindhárman eljutottunk Veronáig, és hárman voltunk magyarok."

Peák Barnabás elmondta, a szombati szakasz brutális volt, az első emelkedőn voltak minimális kétségei is a Giro során először, voltak holtpontjai is, de a végére rendbe jöttek a lábai.

„Kemény volt, mert mégiscsak a huszadik szakasz volt, mindenki ment keményen, nem tartalékolt senki. Az időfutam jó volt, jól éreztem magam. Nem tudtam, mekkora a hegy, nagyobb volt, mint ami nekem feküdne, nem kockáztattam, de a nedves aszfalton nem is lett volna észszerű. Két embert utolértem, így utolsó és utolsó előtti nem lehetek" – jegyezte meg tréfásan, végül a 48. lett a szakaszon 2:35 perc hátránnyal.

Peák Barnabással elégedettek a csapatánál Fotó: Csudai Sándor - Origo

„Sokan voltak az utakon, a Twitter-sikerek miatt az olaszok is kiabálták, hogy Barnabás, meg jött folyamatosan a »Peak« (angolosan mondják a külföldiek a vezetéknevét), aminek nagyon örültem" – mondta el a magyar versenyző, aki a rövidebb és a távolabbi jövőről is mesélt.

„Vasárnap este lesz egy csapatvacsora, kis ünneplés, majd hétfőn megyek haza Gironába. 10-én lesz egy versenyem, majd az országos bajnokság. Egyelőre jó helyen vagyok, a csapatnál és Gironában is. Amíg profi kerékpáros vagyok, addig Girona nagyon jó hely nekem. Szezon végéig van szerződésem, úgy érzem, nagyon meg vannak elégedve velem, ezt hallom mindig. Nagyon sokat fejlődtem, jobb eredményeim vannak, mint tavaly,

a csapatnak, a közösségnek. 99 százalékban mindennel elégedett vagyok, igyekszem a legjobbamat visszaadni a csapatnak. Pár hónap közös munka alatt úgy tűnik, mindkét fél meg van elégedve a másikkal" – zárta a mondandóját Peák Barnabás, aki az összetettben a 110. helyen végzett.

A magyarok közül másodikként Fetter Erik futott be. A magyar bajnoknak járó időfutam-felszerelésben versenyző sportember hatalmasat ment, alaposan ki is fárasztotta magát. Fetter az előkelő 23. helyen végzett 1:49 perces hátránnyal.

Fetter Erik a budapesti időfutamon Fotó: Csudai Sándor - Origo

„Az Arénába begördülni iszonyatosan fájdalmas volt, mert csak 20 másodperccel voltam a befutó után. Ez volt a 21. szakasz, ami ráadásul időfutam volt, az pedig mindig nagyon fáj. Nyilvánvalóan élveztem, de tele voltam fájdalommal. Az egész Giro egy örök élmény marad, a magyarországi rajttal, az, hogy be is fejeztem, mondhatni, gond nélkül az első Grand Touromat, itt, Veronában, fiatalként, ez egy igazi álom" – mondta Fetter Erik, aki kicsit változtatott a felszerelésén a budapesti időfutamhoz képest.

„Az a különleges sisak csakis a budapesti időfutamra készült, rajta van a dátum is. Azt eldöntöttem, hogy csak egyszer használom Budapesten, a Girón, és utána megy a vitrinbe. Nagyon jó volt az utolsó szakasz, meglepődtem, mert nyilván Budapesten mindenki ordította a nevem, de majdnem itt is mindenki a nevemen szurkolt. A bajnoki trikó felhívja az emberek figyelmét, én pedig szeretném megadni a tiszteletet a meznek. Van, aki az utolsó időfutamot félvállról veszi, de én úgy voltam vele, hogy bajnoki mezben ezt nem lehet.

Tényleg 110 százalékot adtam bele, még a 21. napon is.

Elégedett vagyok, de az időfutamban ritkán mondhatja valaki, hogy hibátlanul ment, és nem maradt benne semmi. Egy-két kanyarban maradt pár másodperc, felfelé kicsit jobban beoszthattam volna az erőt, ezeket még ki kell tapasztalnom, de kihajtottam magam, elégedett vagyok.

szerintem nem kell magyarázni, miért, minden napot élveztem" – mondta a magyar újonc, aki hozzátette, a csapata titkon reménykedett egy szakaszgyőzelemben, hiszen tavaly is sikerült, de szégyenkezni nincs okuk, hogy nem sikerült, mert a World Tour-csapatok több mint fele nem nyert szakaszt.

Fetter Erikkel maradéktalanul elégedettek az Eolo-Kometa csapatánál Fotó: Csudai Sándor - Origo

„Hat-hét napig nálunk volt a hegyi trikó, voltak dobogós helyeink, top 10-es eredmények, sok szökésben benne voltunk.

Sokszor ez nem látszik a tévében, mert volt, hogy kulacsot kellett hordanom, vagy a szökésben segíteni, de olyan is volt, hogy nekem kellett szökni. Minden nap százszázalékosan eleget tettem mindennek" – mondta Fetter Erik, akire most elsősorban pihenés vár majd.

„Most jön a pihenés, és kicsit az élet élvezése a családdal és a barátokkal. Az utóbbi fél évben erre nem volt lehetőség, edzőtáborról edzőtáborra jártam, mindent feltettem a Giro d'Italiára. Idén először szeretnék találkozni a barátokkal, kicsit kikapcsolódni. Aztán jön az ob, az Eb, majd a vb, ami elég előkelő helyen van a célok között" – mondta Fetter, aki a Giro előtt hosszabbított, így 2024 végéig marad az Eolo-Kometa csapatánál.

Utolsó magyarként Valter Attila futott be a pódiumra, és azt a színpad mögötti vegyes zónában is jól lehetett hallani, hogy hatalmas ováció fogadta a legjobb magyar bringást. Valter Attila még mindig csak 23 éves (Fetter 22, Peák szintén 23 éves), de harmadik háromhetes körversenyén van túl, így már rutinos versenyzőnek mondható.

Valter Attila a befutó után értékelte a versenyét, mesélt a jövőjéről és az esetleges csapatváltásáról is.

Hatalmas ováció fogadta a színpadon, milyen érzésekkel zárta le az utolsó szakaszt?
Jó időfutam volt. Annyira azért nem jó, mint a budapesti, de közelített hozzá. Ha a budapesti volt az eddigi legszebb, akkor ez mondjuk a második. Feküdt is nekem, mert volt benne egy komoly hegy. Lefele nem kockáztattam, talán pár másodperc ott maradt, de elégedett vagyok az idővel. Különösebben nem stresszeltem, kiadtam magamból mindent. Magamhoz képest jó időt mentem, fontos, hogy mindig fejlődjek, ha összetettben is szeretnék jó lenni. A Veronai Aréna elég impozáns volt, a Mátyás-templomnál sem volt semmi a befutó, de ez is rendben van.

Ez volt pályafutása harmadik háromhetes körversenye, hova helyezné a rangsorban?
Ez holtversenyben a második helyen van az elsővel. Nem mondanám, hogy az utolsó, hiszen három győzelemben én is benne voltam Arnaud Démare révén, volt egy negyedik helyem, aminek örülhetek, ha elfelejtek majd bosszankodni a vége miatt.

de lehet, csak magamnak tettem magasra a lécet. Tavaly semmilyen elvárásom nem volt, csak hogy élvezzem a versenyt, és egy szuper eredmény jött belőle. Idén már elvárásokkal jöttem, szerintem az a következő képcsőfok, ha van elvárás és nyomás rajtam. Lehet, korán tettem magamra, de jó lecke volt nekem ez a verseny, és annak is örülök, hogy sikerült átlendülni egy mélyponton, mert a verseny közepén nem arra vártam, hogy jöjjön a lehetőség, és nem a csapat nem engedett, egyszerűen nem bírtam, nem voltam elég jó, nem voltam elég összeszedett, az erő nem volt meg. Nagyon frusztrált voltam, de a harmadik hétre ezt le tudtam vetkőzni.

A harmadik Grand Tour-versenyére már úgy mehetett, hogy a térképen volt a magyar országúti kerékpársport, önnek is köszönhetően. Rengeteg magyar volt mindenhol az utak mentén; mit szól, hogy ennyien követik már ezt a sportágat is?
Szerintem a szombati befutón, a Passo Fedaián talán magyar zászlóból volt a második legtöbb. Sok kolumbiai és holland zászló is volt, de ők évek óta járnak a versenyekre. Lehet, csak az én szememnek tűnt úgy, de tuti a top ötben volt a magyar zászlók száma, ami azt jelenti, hogy a magyar szurkolók száma is ott volt. Több bringás is megjegyezte, hogy eddig nem látott ennyi magyart, ami nagyon jó érzés. Örülök, ha ebből én is kivehettem a részem és ha így érzik az emberek, de én nem ezért csináltam, hanem azért, mert nekem az életem a kerékpársport, de örülök, ha van ilyen hozadéka is. Szombaton írtam a magyar kanyarról a befutó előtt, hogy remélem, ez egy kanyar, és felfelé kanyarodunk. Ahogy most itt volt Erik és Barna is, szerintem követnek minket mások is, de remélem, mi hárman rendszeres indulói lehetünk a Grand Touroknak a következő években.

Valter Attila végzett a legelőkelőbb helyen a magyarok közül Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ha már szóba került, milyen volt belülről a szombati királyetap?
Kicsit olyan volt, mint az egész hetem. Úgy éreztem, erős vagyok, megvan a motor, de valami hiányzik. Az elején sokat próbálkoztam, hogy benne legyek a szökésben, akartam menni, de nem az életem árán. Ott elég sok energia elment, ami a második hegyen kicsit hiányzott, Egy kis bollyal érkeztem a harmadik hegyre, ott elég jó időt mentem, és biztatott a sok magyar, nagyon élveztem.

Annyira erős volt az utolsó előtti szakaszon, hogy a közös képekről is lemaradt, nem tette szóvá a csapatnál?
Nem tudtam, hogy összeállnak egy képre. Nagyon örültek, mert náluk előfordult korábban, hogy nem értek célba egy háromhetesen, Aki ennyire gyors és a sprintekre van kihegyezve, annak nagyon nehéz ekkora hegyekre mennie. Olyan, mintha nekem kellene őket sprintben megverni, ők másféle sportolók, mint én. A Giro talán a háromhetesek legnehezebbje, örültek, hogy mindenki végigment, mert ritka, hogy egy ekkora sprintersor egyben végig tud menni. Remélem, vasárnap este is lesz közös kép, és maradunk mindannyian egy kicsit ünnepelni. Remélem, lesz buli, mert ez az első Grand Tourom, ami után nem megyek azonnal haza. Tavaly is egyből hazamentünk, előtte a Covid miatt nem volt értelme maradni. Egy hónapig együtt voltunk, meg kell adni a módját a lezárásnak. Jó versenyt zárt a csapat, attól, hogy én többet akartam, ez remek verseny volt. Megszereztük a sprintertrikót, nyertünk három szakaszt, volt sok top 10-es helyezésünk, felülmúltuk a várakozásokat.

Végül lett közös kép is:

Mi jön a Giro után?
Kis pihenő, majd egy franciaországi egynapos verseny és az ob. A többit még nem tudom, de az biztos, hogy Erikkel magaslati edzőtáborba megyünk Livignóba. Ez félig edzőtábor, félig nyaralás, imádunk ott lenni. Kell az ottani nyugalmas életérzés egy ilyen stresszes szezonban.

Év végén lejár a szerződése a Groupamával, vannak ajánlatai, mikor dönt a folytatásról?
Foglalkozok a jövővel. Muszáj, mert ahogy telik a szezon, úgy telnek be a helyek. Először a legjobbakat igazolják le, így fogynak a helyek. Minél jobb valaki, annál hamarabb akarják leigazolni.

de jól éreztem és érzem magam a mostani csapatomban is, egyelőre nincs aláírva semmi.

Szeretné, ha jobban ön köré épülne a csapat?
Nem feltétlen, mert az óriási stresszel jár, ahhoz meg kell érni. Akkor szeretnék megkapni minden segítséget, amikor én is kész vagyok rá. Nem lett volna jó, ha itt van velem két hegyi segítő, mert arra kész vagyok, hogy a top 20-ba jöjjek, de amiatt ez nem éri meg. Akkor inkább Démare-ért menjünk és nyerjünk szakaszokat. Fejlődnöm kell, hogy egy csapat körém épüljön, emberileg is.

Ha választhatna, jövőre melyik nagy versenyen indulna?

Mindhárom nagy versenyt szeretném kipipálni, és mindhármat minél többször. Lehet, nem jön össze jövőre a Tour, de lehet, nem is kell erőltetni. Úgy állok hozzá, hogy az a verseny lesz a legmegfelelőbb, amin indulnom kell. A Tour teljesen más, a csapattársak mesélték, hogy az más világ, a Girónál akár több fokkal is durvább. Elégedett leszek, bármelyik nagy versenyen indulok. Bárhol folytatom, bármilyen lesz a szerepem, mindig jó versenyeket fogok kapni, mert megdolgozom érte.

A napnak itt még nem volt vége, ugyanis szép lassan az esélyesek is befutottak az Arénába. Jai Hindley a várakozásoknak megfelelően megőrizte a szombaton megszerzett rózsaszín trikót, így a születésnapos Richard Carapaz és Mikel Landa előtt megnyerte a Girót. Hindley Veronában ünnepelhetett, ráadásul a szüleivel, akikkel a Covid miatt két és fél éve nem találkozott. A Bora kerekese hatalmas ünneplést csapott a színpadon, a díjátadó közben pedig a csapat munkatársai is megjelentek, akik pezsgőkkel locsolták le a boldog győztest.

A Giro tehát véget ért, mi pedig csak reménykedhetünk, hogy legközelebb is lesznek szakaszok viszonylag közel hozzánk, és abban, hogy lesz kiknek szurkolnunk.

Összetettben Valter 35. lett, újonc honfitársai közül Fetter 83., Peák pedig 110. helyen zárt, ugyanakkor egyikük sem a minél jobb végső helyezésért szállt harcba. Legjobb eredményként Valter a 19. szakaszon emlékezetes körülmények között szökésből elért hegyi befutós negyedik helyet, Peák a cuneói sprintben megszerzett 13. pozíciót, míg Fetter a Nápolyban elért 15. helyet könyvelhette el.

A sprinterek pontversenyének győzteseként a ciklámen trikót a francia Arnaud Démare szerezte meg, a hegyi pontversenyt megnyerő holland Koen Bouwman viheti haza a kék megkülönböztető mezt, míg a legjobb 25 éven aluli bringásnak járó fehér trikót a spanyol Juan Pedro López érdemelte ki a 3445,6 kilométer össztávú 105. Giro d'Italián.

Az összetett végeredménye:

1. Hindley 86:31:14 óra
2. Carapaz 1:18 perc hátrány
3. Landa 3:24 p h.
4. Nibali 9:02 p h.
5. Bilbao 9:14 p h.
...35. Valter 2:15:53 óra hátrány
...83. Fetter 4:12:51 ó h.
...110. Peák 5:19:47 ó h.

Mindent egy helyen az Eb-ről