Vágólapra másolva!
Minimális különbséggel ugyan, de lemaradt a pekingi téli olimpia férfi snowboard félcső versenyének dobogójáról Shaun White, így a negyedik olimpiai aranyérméért a kínai fővárosba érkező sportági legenda újabb olimpiai medál nélkül fejezte be fantasztikus pályafutását. Egyéves kora előtt két szívműtétet is végrehajtottak rajta, úgy tűnt a sportolásra sem lesz alkalmas, ehhez képest két sportágban is történelmet írt, és óriási szerepet játszott az extrém sportok elmúlt két évtizedben látott térhódításában.

Shaun White minden idők legjobb snowboardosaként érkezett meg Pekingbe. Ezt senki nem vonhatta, és nem is vonta kétségbe. 2006, 2010 és 2018 téli olimpiai aranyérmese úgy állt rajthoz 35 évesen a félcsőverseny selejtezőjében, hogy Kínába történő elutazása előtt már bejelentette: az lesz az utolsó versenye, befejezi elképesztő karrierjét. Ez végül nem jött össze, az elődöntőben és a döntőben is volt egy-egy elrontott csúszása, így végül, ha nem is sokkal, de a dogóról is lecsúszott (2,25 ponttal), éppen úgy, mint Szocsiban, az egyiken azon kevés versenyek közül, melyeken nem akasztottak érmet a nyakába. A White nagyszerűségét mutatja, hogy azok, akiket 2006-ban és 2010-ben legyőzött, már réges-régen visszavonultak, a szocsi döntőből is egyedül az akkori ezüstérmes, ezúttal győztes japán Hirano Ajumu volt ott a pekingi fináléban - persze az amerikain kívül.

Mindenki tudta, hogy ki ellen megy be a csőbe, White minden egyes menete ünnep volt, győztesek és legyőzöttek szurkoltak neki, majd veregették a verseny után az elérzékenyülő kaliforniai fickó vállát.

- mondta utolsó versenye után Shaun White.

Három aranyérmével White így is magasan a legsikeresebb snowboardos olimpikon, és ugyan érmei számát tekintve messze le van maradva olyan legendáktól, mint az éremhalmozó norvég sífutók és biatlonosok (Marit Björgen és Ole Einar Björndalen 15 é 13 éremmel, Björn Dhaeli 12 medállal), vagy a holland gyorskorcsolyázó, Ireen Wüst (13 érem), és még sorolhatnánk, de a sportágára gyakorolt hatása, lehet, hogy minden imént sorolt nagyságén túlmutat.

Shaun White a kaliforniai San Diegóban született 1986. szeptember 3-án. A legtöbb vagány helyi srác vagy szörfözött (ami természetes lett volna, hiszen idősebb White a sportág szerelmese és művelője volt), vagy gördeszkázott, és a kis Shaun ez utóbbit választotta. Mint akkoriban - és kis túlzással azóta is - mindenkinek, neki is az élő legenda, Tony Hawk volt kedvence és a példaképe. Hawk, aki szintén San Diego-i volt, neve összeforrt a deszkázással, az ember, aki világszerte divatossá tette a deszkázást, aki megannyi trükköt elsőként "adott be", aki 1995 és 2003 között tíz aranyérmet nyert az extrém sportok legnagyobb fesztiválján, az X Games-en, aki mögé az elsők között sorakoztak fel a legnagyobb szponzorok, akivel videójáték készült, életéről pedig tévéfilm és sorozat is született már.

A kis Shaun élete pedig nem úgy indult, hogy ő lesz a következő Tony Hawk, miután Fallott-tetralógiával, egy viszonylag ritka, az anyaméhben kialakuló szívbetegséggel született. A méhen belül, a szív kialakulása során nem megfelelően fejlődnek ki az üregek és az erek, ennek következtében a vér áramlásának sebessége és iránya sem megfelelő, írja a Webbeteg.hu oldal. White még egyéves sem volt, amikor már két nyitott szívműtétet is elvégeztek rajta az orvosok. Szerencsére ezek jól sikerültek, a szülőkkel folytatott aktív életmód, a sok túrázás és biciklizés a környező hegyekben, megadta az alapokat a későbbi élsporthoz.

White 9 éves volt, amikor a San Diego egyik külvárosában, Encinitasban lévő deszkás parkban összehaverkodott Tony Hawkkal. "Tony volt a hősöm. Annyira rettegtem, hogy beszélnem kell vele, hogy inkább a mutatványaimmal próbáltam felkelteni a figyelmét, valahányszor csak megjelent közttünk, hátha egyszer majd megszólít" - emlékezett vissza évvekkel később White. A mester meglátta a tehetséget a tanítványban, akit szárnyai alá vett, White pedig 16 évesn már bemutatkozhatott az X Gamesen, melyet később, 2007-ben és 2011-ben meg is nyert félcsőben.

Első deszkás sikere évében azonban már snowboardosként hatszoros téli X Games-győztesnek mondhatta magát, ezzel ő lett az első sportoló, aki a nyári és téli X Gamesen is győzni tudott.

Persze a snowboardot is korán kezdte, olyannyira, hogy hatévesen már komoly tehetségnek mondták, amit csak alátámasztott, hogy

hétévesen - szülői felügyelet mellett persze - megkötötte első szponzori szerződését is a sportfelszereléseket és sportruházatot gyártó Burton céggel.

Kis túlzással legyőzhetetlen volt a snowboard félcsőben (halfpipe) és a slopestyle (épített akadályokon mutatnak be trükköket a versenyzők) gategóriában: 2003 és 2013 között tíz év alatt összesen 13 X Games-aranyat nyert, további három ezüst- és két bronzérem mellett. 2012-ben a verseny történetének első hódeszkása lett, aki 100 pontos, azaz tökéletes csúszást mutatott be.

Amikor 1998-ban a snowboard felkerült a naganói téli olimpia programjára sok profi deszkás számára lett fontos, hogy ne csak az extrém sportok versenyein, hanem hazáját képviselve is bemutassa a trükkjeit.

"Emlékszem, az első olimpia olyan érzés volt, mint, amikor a Rocky-filmet nézi az ember. Nem is a győzelem volt a legfontosabb, hanem az odáig vezető út, ahogy a fickó megtalálta a helyét a világban, és, ahogy örökre megváltzott. Érmeket nyerni már csak a hab tortán" - mondta egy interjúban Peking előtt.

Az első olimpiájára 2006-ig kellett várni, pedig már Salt Lake Citybe is megpróbált kijutni, de a 2002-es játékokról lecsúszott, miután 0,3 ponttal lemaradt a válogatón a még indulást érő negyedik helyről. Torinóban aztán bepótolta, amiről négy évvel korábban lemaradt:

a selejtezőben és a döntőben is övé lett a legmagasabb pontszám,

nem is volt kérdés, hogy a hosszú, vörös hajával egy mókás rajziflmfigurára hasonlító, nem véletlenül "Repülő Paradicsom"-nak becézett White nyakába kerül az aranyérem.

Shau White a torinói dobogó tetején Forrás: AFP/Joe Klamar

Az olimpia előtt a főszponzor, Burton egyik fejese azt mondta, hogy "Shaunt csak Shaun" győzheti le. White ereje a tehetsége mellett a benne buzgó hihetetlen versenyláz volt: ahogy Tiger Woods vagy LeBron James, akikhez a sportága csodagyerekeként feltűnő White-ot akkoriban hasonlították (James egyébként alig másfél évvel idősebb nála, azaz ők egy időben robbantak be a köztudatba), Shaun is mindenből versenyt csinált, legyen az akár a legkisebb dolog a világon. Meglátott egy új mozdulatot bármelyik csapattársától, rögtön meg kellett mutatnia, hogy ő még jobban tudja, ahogy az amerikai csapat edzője, Bud Keene sem gyakorolhatott nyugodtan a gitárján, meg White lesben állt, hogy másolhatja le még tökéletesebben a mester szólóját.

- mondta tanítványáról Keene edző.

A következő olimpiáig szépen gyűjtögette az amerikai bajnoki címeket és az X Games-győzelmeket, hogy aztán Vancouverben még a torinóinál is nagyobb fölénnyel nyerje meg második olimpiai aranyérmét a félcsőben. A döntő második futamában mutatta be először éleseben a később az egyik védjegyévé váló Dupla McTwist 1260, azaz Tomahawk trükköt - 48,4 pontot kapott az 50-ből, a finn Peetu Piironen lett a második 45 ponttal.

White ekkor már túl volt, hogy újabb "kategóriában" lépjen példaképe, Tony Hawk nyomdokaiba: még 2008-ban megjelent első videojátéka, a Shaun White Snowboarding, ami elég jól is fogyott az USA-ban. Filmekben (Barátság extrákkal), sorozatokban (Amerikai Apu), valóságshow-ban (Szomszédlány) szerepelt, és saját gyártású snowboardos műsorokat készített. A legfelkapottabb celebekkel lógott, legyenek azok hollywoody vagy éppen rocksztárok, Bad Things nevű saját bandájáva pedig a fesztiválok és késő esti talk show-k sztárja volt.

2014-ben tehát kétszeres bajnokként érkezett Szocsiba, de a Krasznaja Poljana-i félcsőben mintha elveszett volna a varázs. Egyrészt hiába került be a döntőbe a legmagasabb pontszámmal, ott hárman is megelőzték, jóval 90 pont fölött teljesítve (neki 90,25 jött össze), másrészt pedig már nem White volt minden deszkás kedvence. Ahogy a döntő után megjelent egyik cikk írja, White "talán túl nagy, túl üzletszerű, túl önző, vagy túl akármilyen lett. Vagy mindig is ilyen volt, és most csak kiderült, hogy ő is egy ember, akit már nem félnek "bekóstolni" a többiek."

Szocsi minden szempontból fordulópont volt White karrierjében Forrás: AFP/Franck Fife

Ennél is keményebb volt, amit saját csapattársa, a szintén döntőbe jutott Danny Davis mondott:

Ez remek, hiszen egy csomó jó deszkás van még, akik szintén megérdemlik a figyelmet" - mondta a sporttárs, megtoldva azzal, hogy még a negyedik hely is csak a bírók ajándéka volt White-nak.

Azt ugyanakkor egyetlen kritikusa sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy nélküle a snowboard az olimpiai programban ugyan talán bekerült volna, de, hogy töredéke annyian lennének rá kíváncsiak, és nem adná főműsoridőben az amerikai tévé, azaz még annyian sem ismernék deszkásokat, mint amennyien, az nagyban Shaun White-nak volt köszönhető. Aki téthelyzetekben bevállalt olyan trükköket, amikben edzésen összetörte magát, és, aki a győzelmek után ráadáskört csúszott, hogy megmutassa a legújabb trükkjeit.

És az sem igaz, hogy egy marketingvezérelt robot lett belőle, hiszen a döntő előtt rászánta az időt, és találkozott a kilencéves Ben Hughes-zal, aki a szüleivel az Egyesült Államokbeli St. Louisból utazott el Szocsiba, hogy a több mint két évig tartó kemoterápiás kezelésen átesett, leukémiából felgyógyult kisfiú élőben láthassa a hősét, akinek az aláírt deszkáját is megkapta. Lehet azt mondani, hogy ezekben az akciókban mindig ott van a marketing, de azért lássuk meg benne az emberi oldalt is.

"Mintha magamat láttam volna ennyi idősen, akinek teljesült a nagy kívánsága" - mondta a találkozás után White.

Bár ekkor már sokan leírták, mondván ennyi volt a karrierjének, hiszen Phjongcshangra már 31 éves lesz a snowboard pedig nem az öregek sportja, White-ot éppen ez sarkallta még keményebb munkára. Az olimpiai ciklus felénél egy óriási bukás után 62 öltéssel varrták össze a homlokán nyílt sebet, aminek a nyoma a mai napig látszik, de ez sem akadályozta meg, hogy kiharcolja a részvételt a 2018-as téli olimpián.

És, ha már ott volt, akkor két fantasztikus futammal írt történelmet. Az elődöntőben 98,50, a döntőben 97,75 pontot kapott, és nem is volt kérdés, hogy ő lesz a sportág első háromszoros olimpiai bajnoka.

"Igyekeztem kiüríteni a fejemből minden gondolatot, és csak arra fókuszálni, hogy ezért jöttem ide, és meg tudom csinálni, hiszen egész éltemben ezt csináltam" - mondta a verseny után. És valóban meg tudta csinálni, mert elég bátor volt ahhoz, hogy bevállalja a back-to-back 1440-et (két teljes négy fordulatos ugrás egymás után), ami soha nem gyakorolt edzésen, mert túl veszélyesnek találta. Csakhogy legnagyobb riválisa, a japán Hirano Ajumu megcsinálta a döntőben, amire csak ez az egy válasz volt lehetséges.

White ezzel megszerezte az USA 100. téli olimpiai aranyérmét. Ki más nyerte volna, ha nem ő!

Ahhoz képest, hogy sokan már Szocsi után visszavonultatták volna, még Pekingbe is kijutott, amit már ő maga is "bónusz kör"-nek tekintett, ahol már felszabadultan versenyezhetett a fiatalokkal.

Shaun White volt az első...

...és máig az egyetlen, aki snowboardosként három téli olimpiai aranyérmet nyert
...aki téli és nyári X Gamesen is érmet, sőt aranyémret nyert
...aki nem esett el a hírhedt back-to-back double cork trükk leérkezésénél
...aki zsinórban két X Games-aranyat nyert az óriás félcsőben
...aki zsinórban négy X Games-aranyat nyert az óriás félcsőben

A phjongcshangi 97,75 pontja a legmagasabb, amit téli olimpián snowboard félcsőversenyben valaha is adtak, és a mai napig az egyetlen gördeszkás, aki képes volt leérkezni a rettegett Armadillo (frontside heelflip 540 body varial) végén.