Ismerem az élsport sötét oldalát is

A vb-bronzérmes és Eb-bronzérmes kardvívó, Márton Anna egyéniben bronz-, csapatban ezüstérmes lett a düsseldorfi Európa-bajnokságon. Azt mondja, hogy egy olimpián minden fejben dől el, de most nem akar nagyon Tokióval foglalkozni. Előtte van a budapesti világbajnokság, amelyen érmet szeretne nyerni. Interjú.

Néhány nappal ezelőtt a tévében láttam önt. A készülék le volt halkítva, egy vidéki parasztházba ment be, nagyon kedves emberek fogadták. Mi volt ez a produkció?
Á, igen, az M4 Sport végigkövette egy napomat. Ez a felvétel a Balaton-felvidéken, a Káli-medencében készült, Szentbékkállán. Imádom azt a környéket, ha odamegyek, mindig megnyugszom.

A Kőtenger Szentbékkállán – Márton Anna imádja a Káli-medencét Forrás: Csudai Sándor / Travelo

Borászok között voltam akkor, akik a barátaim, ismerőseim, amúgy is szeretem a jó borokat. Abból pedig ott nincs hiány.

Ehhez képest itt és most sört iszik.
Németországban vagyunk (nevet), itt ez dukál. Még jó, hogy nem látják. Amúgy sincs itt Balaton-felvidéki bor.

Egy csapatezüstérem után ennyi jár, nem?
Szerintem igen, de tudja, hogy van. Az ember néha próbál lazábban viselkedni.

Amikor a filmet forgatták rólam, én is megpróbáltam, szerintem jól sikerült. Mentem elöl, mintha mi sem történt volna, mögöttem meg ott loholt a stáb.

Vicces lehetett.
Jópofa volt, élveztem az egészet. Nekem az is fontos volt, hogy ebben a filmben megmutathassam, mennyire csodálatos vidék ez.

Meg egy kicsit magamat is.

Mekkora meglepetés az, hogy a női kardcsapat ezüstérmes lett az Eb-n?
Az esélyek sem a negyeddöntőben, sem az elődöntőben nem mellettünk szóltak. Aki ránk fogadott volna, az most gazdagon sétálna el.

Katona Renáta, László Luca, Márton Anna és Pusztai Liza, az ezüstérmes magyar női kardcsapat tagjai az eredményhirdetésen a düsseldorfi vívó Európa-bajnokságon Forrás: MTI/Illyés Tibor

Én hittem a csapatban, hittem, hogy bennünk van ez az eredmény. Eddig is bennünk volt, csak nem jött ki belőlünk. Át kellett lépnünk magunkon, hogy a siker összejöjjön. De én sem fogadtam volna magunkra – már csak babonából sem.

A franciák elleni meccsen volt egy lélektani momentum, amikor kijárt egy piros lapot az ellenfelének, Carloine Querolinak. Aki amúgy állandóan beleindult a vezényszóba.
Szinte semmire nem emlékszem. Arra igen, hogy volt egy piros, de a részletekre nem. Én úgy vettem át az utolsó meccset, hogy ők vezettek, de ez sem zavart. Extázisban vívtam, két centivel a föld felett, önkívületi állapotban. Szigorú voltam, határozott.

Azt éreztem, hogy fél tőlem a francia, aki amúgy csapatban világbajnok volt 2018-ban. Ez nagyon nagy erőt adott.

Nem gondolom, hogy a piros lap kellett a győzelemhez, de hogy jól jött, az biztos.

Mekkora teher, hogy ebben a nagyon fiatal magyar csapatban 24 évesen már ön a vezéregyéniség?
Ezzel nehezen birkózok meg. Sokkal jobban izgulok a csapatversenyen, mint az egyéniben, mert tudom, hogy ott nemcsak magamért vívok, hanem a társakért is. Düsseldorfban az volt a jó, hogy erőt tudtunk egymásból meríteni.

Márton Anna a német Julika Funke elleni asszó közben a vívó-Európa-bajnokság női kard selejtezőjében Forrás: MTI/Illyés Tibor

A lányok nagyon sokat támogatnak, nem úgy állnak oda, hogy ők majd adnak pár tust, én meg úgyis nyerek. Ez nekem nagyon sokat ad. Azt elismerem, hogy a kívülállók, a közönség állandóan azt mondja, hogy nekem kell mindent megoldanom.

Miközben a befejező ember ebben a csapatban a 18 éves Pusztai Liza.
Jól is van ez így, engem ez nem zavar. Összeforrt társaság ez, ezért lehetünk jók, és ezért juthatunk ki az olimpiára, Tokióba. Mert ez a legnagyobb célunk.

Most jön a budapesti vb, a kvalifikáció legfontosabb versenye.

Lizára visszatérve, nagyon nagy tehetség, de nagyon sokat kell még tanulnia mind a versenyzésről, mint a sportról. Nagy lehetőségek előtt áll, de ezzel élni is kell tudni. Egy szobában is vagyunk, sokat beszélgetünk.

Nevelgeti?
Á, esélytelen (nevet.) Nagyon önfejű, de nagyon jó sportoló.

Idehaza nagyon sokáig csak legyintettek, ha azt hallották, hogy női kardvívás. Éppen csak azt nem mondták, hogy mit akartok már ezzel a fegyverrel. Van ebben valami változás?
Sosem éreztem ezt a lenézést, mondjuk mindig is egy sportos, vagány lány voltam, ha lett is volna ilyen vélemény, akkor sem érdekel. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy ezt a sportágat űzöm.

A csapattal együtt szeretne ott lenni a tokiói olimpián Forrás: Sputnik/Vladimir Pesnya

Meg szokták kérdezni, hogy nem fáj-e, ha megvágnak?
Nem szoktam észrevenni, mondjuk elég jó a fizikumom, én szoktam inkább megvágni az ellenfelet, aztán megyek bocsánatot kérni. Azért akadt olyan versenyem, amely után tele voltam kék-zöld foltokkal.

Hogyan lett női kardvívó?
Első látásra szerelem volt. 9 évesen az általános iskolában indult egy szakkör, ott ragadtam, tetszett, most meg itt vagyok.

Hogyan fog ez a csapat kijutni az olimpiára?
Óriási küzdelem lesz, a budapesti vb ebből a szempontból kiemelten fontos lesz.

Hazai páston még nagyobb izgalom lesz bennünk, ezt nehéz lesz kiiktatni. A hazai közönség nagyon sokat segíthet nekünk.

Az a lényeg, hogy élvezzük a versenyt. Bennünk van az is, hogy döntőt vívjunk Budapesten.

Sokat gondol már az olimpiára?
Nem, megpróbálok minél kevesebbet. Amikor elindult a kvalifikációs időszak, nagyon nagy szorongás lett rajtam úrrá.

Ettől, hogy egy év múlva olimpia lesz?
Igen, ettől. Gondolja meg, négy éven át gürizünk egyetlen versenyért, amelyet nem lehet megismételni. Áldozatokat hozunk, összegyűlik a feszültség. Az egyéni sportok egyik nagy igazságtalansága, hogy itt nincs ismétlés. Ha elrontod az olimpiát, nem tudsz javítani – vívásban biztosan nem. Egy úszónak teljesen más, ott több számban is lehet indulni.

A vívás annyi sok jót ad, hogy ezt ennek tudatában is érdemes csinálni. Nem akarok most Tokióra gondolni, csak magamra és a csapatra koncentrálok. Élvezni akarom ezt az időszakot, nem remegni attól, hogy mi lesz.

Az első három kvalifikációs versenyen alig tudtam normális tust adni, pedig a moszkvai edzőtáborban, ahol nagyon sok neves vívó ellen készültem, veretlen maradtam. Jött a Grand Prix, egyetlen jó megmozdulásom nem volt. Terített betli, azt hiszem, így hívják.

Ez fejben dől el, nem?
Csak ott. Olimpiát az nyer, akinek a feje rendben van. Úgy csináljuk végig a négy évet, hogy ezzel tisztában vagyunk. Aki felül tud ezen kerekedni, az lesz a bajnok.

A harmadik helyezett Márton Anna a dobogón a düsseldorfi vívó-Európa-bajnokság női kardversenyének eredményhirdetésén Forrás: MTI/Illyés Tibor

Akiket ez összenyom, az nem tud nyerni. Ehhez azonban nem elég az ember saját ereje.

A támogatók, a család segítsége nélkül egy olimpiát sem lehet „túlélni”.

Ezzel azt akarja mondani, hogy az esetek többségében nem a legjobb versenyző nyeri az olimpiát?
A fejben legerősebb nyeri. A legjobbaknak remeg meg a leggyakrabban a kezük. Ők sem mindig bírják ezt a feszültséget.

Megvan önben az olimpiai faktor?
Talán igen.

Szeretem a sportágat, élvezem, amit csinálok, de ismerem az élsport sötét oldalát. De ezeken túl kell lépnem, ha jön egy siker, akkor el tudom felejteni a fájdalmat, a nehézséget, a rossz dolgokat, amely az élsporttal jár.

Most arra gondolok, hogy nyerjünk a csapattal egy érmet a pesti vébén. Minden más csak utána következhet.