Nathan Adrian: A magyar úszók fantasztikusak

Vágólapra másolva!

Büszke a kínai származására, de ő maga is kételyekkel fogadja a kínai úszók időleges tündöklését. A londoni olimpia 100 méteres gyorsúszó bajnoka, Nathan Adrian Matt Biondit tartja a valaha volt legnagyobb gyorsúszónak. Exkluzív interjú Kaliforniából.

Nemrég beiktatták az ázsiai származású amerikaiaknak alapított Hírességek Csarnokába. Büszke a kínai származására?

Természetesen. Anyám Hongkongban született, ott is nőtt fel. Büszke vagyok, hogy egy félig emigráns család gyermekeként értem el sikereket. És nagyon szeretem, hogy az amerikai kultúra sikeresen olvasztja magába az eltérő kulturális örökségeket. A kínai származásom is része az amerikai kultúrának, de én természetesen amerikainak tartom magam.

Mit gondol a kínai úszókról, akik egyszer a csúcson vannak, aztán hirtelen eltűnnek?

Hát, igen, mindenki ezt kérdezi. Fogalmam sincs, hogy edzettek, amikor nyertek, és miben változtattak, amikor veszítettek. Ha Önnek sikerül megtudnia az igazságot, szóljon nekem is, rendben?

Úgy lesz. Járt már Magyarországon?

Még nem. Általában akkor járok Európban, amikor úszóvilágversenyeket rendeznek. Na, de majd 2021-ben, remélem, eljutok Budapestre. Ha már szóba hozta a magyarokat, hadd mondjam el, hogy az úszóik fantasztikusak. Ha röviden össze kellene összefoglalnom, hogy mit tudok az Ön országából, akkor leginkább a kiváló sportolókat mondanám.

Kiket ismer név szerint az úszóink közül?

A nemzetközi élmezőny tagjai azért valamennyire ismerik egymást. Mikor Szingapúrban jártam egy versenyen, Hosszú Katinkával és az edzőjével fedeztük fel a helyszínt.

Mit gondol, létezik sportbarátság az ellenfelek között? Hadd mondjak egy magyar példát: az öt éve veretlen olimpiai bajnok, Gyurta Dániel kiváló kapcsolatot ápolt az elhunyt norvég Alexander Dale Oennel.

Szerintem a távolság miatt ritkán lehet igazi barátságról beszélni. Együtt készültem Marseille-ben Fabian Gilot-val, jóban vagyok Cameron McAvoyjal, James Magnussennel és Florent Manaudouval is. A legjobb barátom egy amerikai olimpiai bajnok, Matt Grevers. Londonban ő nyert 100 háton, minden edzőtáborban a szobatársam, nagyon jóban vagyunk.

A többi hírességhez képest mennyire népszerűek az úszók az Egyesült Államokban?

Az ismertségünk nem hasonlítható össze egy Los Angelesben élő celebével. Két-háromnaponta felismernek az utcán, azt hiszem, ez a maximum. Az igazi hírességeket bárhol felismerik.

Nyilván nem tesz rosszat a sportolók népszerűségének egy tévéshow. A szintén olimpiai bajnok Natalie Coughlin, például, nemrég egy táncrevüben szerepelt. Szükségük van erre?

Van egyfajta igény a nagyközönség részéről, hogy jobban ismerjenek bennünket, sportolókat. Eddig próbáltuk a versenynaptárhoz és a szigorú edzésmunkához igazítani ezeket a megjelenéseket. De ennek vége: a következő két évben Rióra koncentrálunk. Egyszerűen nem fog beleférni az időnkbe, hogy eljárkáljunk ilyen-olyan műsorokba.

Fel tudja idézni, hogyan kezdődött a sportpályafutása?

Nem hinném, hogy bárki vagy bármi is arra ösztönzött volna, hogy sportoljak. Ugyanakkor voltak olyan meghatározó emberek, elsősorban edzők, akik végig ott álltak az út mentén, és segítették a fejlődésemet. Főleg a motiváció felkeltése, szinten tartása, a sikeréhség volt döntő. Mindig vártam a következő felkészülést, hogy még sikeresebb legyek.

De hiszen a nővére és a bátyja is úszott...

Higgye el, hogy inkább az úszás talált meg minket, mint fordítva. A szüleink csak a vízbiztonság miatt adtak be úszóiskolába. Nekik cask az volt fontos, hogy valahogy tanuljunk meg úszni. Minden a nővéremmel kezdődött, a szüleim elkezdték járatni egy helyre, ahol lekötötte az energiáit, volt szabadidős programja, amit ráadásl még élvezett is. Emiatt indultam el az úszókarrier irányába. A nővérem egy nagy presztízsű egyetemre iratkozott be az úszás miatt, és akkor már én is azt gondoltam, hogy igen, nekem ugyanezt kell csinálnom. Egy kicsit többre vittem, mint ő. Mindenesetre a szüleim tették lehetővé, hogy azzal foglalkozzak, amivel igazán szeretnék.

A világhírű Berkeley Egyetemen végzett. Hogyan tudta összeegyeztetni a tanulást és az élsportot?

A Berkeley megtanított arra, hogyan gazdálkodjak az időmmel. Nem úszhattam jól, ha folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy mit és hogyan kellett volna megtanulnom. Szóval minden egyes órámat meg kellett terveznem, hogy minél jobban menjen az egyetem. Közegészségügy szakon végeztem, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy az úszás után ezzel akarok foglalkozni a civil életben. Nem mondom, hogy nem élveztem az órákat és a képzést, de egyelőre foglalmam sincs, hogy mi az, amit olyan szenvedélyesen tudnék csinálni, mint az úszást.

Ki a valaha élt legjobb gyorsúszó?

Matt Biondi, szerintem megelőzte a korát. Olyan kimagasló alakja volt az úszósportnak már a nyolcvanas években, mintha a kétezres években versenyzett volna. Elképesztő. Sajnos nem láthattam őt úszni élőben, akkor nyerte az első olimpiai bajnoki aranyérmét, amikor születtem. Én az 1996-os Gary Hallon nőttem fel. Ugyanakkor visszanézve a régi felvételeket, hihetetlen, hogy mit tudott Biondi a nyolcvanas években. Az akkori úszása, tudása versenyképes lenne a mostani mezőnyben. Nagyon büszke vagyok, hogy Biondi után én voltam az első amerikai, aki olimpiát nyert 100 méteres gyorsúszásban.

És a külföldiek, Hoegenband, Popov?

Kétségtelen, hogy Pieter van den Hoegenband áll a legközelebb Biondihoz. A nemzetközi rekordjai önmagukért beszélnek és szakkommentátorként is megállja a helyét. Popovval egyszer együtt vacsoráztam, lenyűgöző volt egy legendával ennyi időt eltölteni.

Michael Phelps az úszótörténelem legeredményesebb alakja. De vajon ő a legnagyobb úszó?

Nem hiszem, hogy érdemes volna vitatkoznom ezzel az állítással. Annyi olimpiai érme van, hogy meg sem tudjuk számolni. Michael jó srác, mindig nagyon gáláns volt velünk, ha bármire szükségünk volt, rá mindig számíthattunk. Mondok egy példát: napszemüveget gyártó céggel volt reklámszerződése. Annyi napszemüveget kapott, mint a nyű, a nagy részét odaadta nekünk, ami igazán szép volt tőle.

És a botlásai?

Azt hagyjuk, ahhoz nincs közöm. Remélem, hogy visszatér, és még egyszer megmutatja a zsenialitását a medencében.

Néhány bajnok több úszásnemben is indul. Phelps vagy a már említett Coughlin is sokoldalú. Ön miért koncentrál csak az 50 és a 100 méter gyorsra?

Azt gondolom, hogy az 50 és a 100 méter gyors a legizgalmasabb verseny az úszásban. Itt tud a leginkább szárnyalni az ember a medencében. Akik 50 és 100 gyorsot úsznak – és nem Michael Phelpsnek hívják őket –, azok csak erre koncentrálnak, mert ezek annyira speciális versenyszámok, hogy nincs idő másra készülni.

Tudna említeni egy tipikus hibát a gyorsúszásban?

Amikor túl fáradt vagyok, túl sokáig tart a levegővétel, azaz túl sokáig van kint az arcom a vízből.

Mennyire meghatározó a gyorsúszásban a jó forduló?

Úszásnemenként változó, de 100 gyorson rengeteget számít a jó forduló. A versenyeket leginkább a jó fordulók tudják eldönteni. Persze nem mindegy, mekkora a távolság az előtted jövő hullám és közted. És azonnal kell döntened, hogy a hullám alatt akarsz haladni, miután elrúgtad magad a faltól, vagy a felszínen. Ez csak néhány apró döntés, amit századmásodpercek alatt kell meghozni egy versenyen.

Mi volt a legemlékezetesebb olimpiai pillanata?

Nem tudok egyet kiemelni, minden futam, minden verseny hatalmas élmény az olimpián. Talán a londoni 4-szer 100-as gyorsváltó: Cullen Jones, Michael Phelps, Ryan Lochte és én alkottuk a csapatot, amelyik győzött.

És ha megváltoztathatna egy versenyt az eddigi pályafutásából, akkor melyiket választaná?

A 2013-as barcelonai vébét, ott rengeteget hibáztam a londoni győztes úszásomhoz képest.

Magyarországon a 35 éves kort betöltő olimpiai bajnokok életjáradékot kapnak. Létezik hasonló juttatás az USA-ban?

Húsz- vagy harmincezer dollárt kapunk egy aranyéremért. de ez egyszeri összeg, nálunk nincs ilyen életünk végéig szóló fix havi juttatás. Van, akit egyéni szponzor támogat, de ez meghatározott időre szól, nem az élete végéig.

Mit csinál a szabadidejében?

Nincs különleges hobbim. Néha elmegyek a barátaimmal San Franciscóba és a környékre, egészen csodálatos a környezet errefelé. Amíg az úszás tölti ki a mindennapjaimat, addig nem nagyon marad más emellett. Pedig nagyon szeretek olvasni, közgazdasági szakkönyveket, kutatásokat és szeretem a történelmet, különösen a második világháborúról szóló könyveket.

Mi a célja Rióban?

Meg akarom védeni a címemet 100 gyorson. De előtte még a 2015-ös kazanyi vébére kell koncentrálnom, az nagyon fontos. Aki döntőbe kerül, nyerhet Kazanyban. Remélem, egy éremre jó leszek, és utána folytathatom a felkészülést Rióra.