Fábián László edzőként is bizonyítana

Fábián László ma sem tétlenkedik. Olimpiai, világ- és Európa-bajnok volt öttusázónk nem szakadt el a sporttól, és tervezi, hogy edzőként is kipróbálja magát a jövőben.

"1994-ig öttusáztam, majd még két évet vívtam szintén a Budapesti Honvédban" - idézte fel sportpályafutása utolsó szakaszát Fábián. "Nagyon büszke vagyok rá, hogy 1971. szeptember 1-től, amikor leigazolt a BHSE, 1996. szeptember 1-ig ebben a klubban sportoltam. Ma már biztos nehezen talál olyan bolondot, aki 25 évet egy klubban tölt, hiszen kifizetődőbb időnként egyesületet váltani a magasabb jövedelem reményében."

1995-től az első hazai mobilszolgáltató PR-menedzsereként dolgozott, majd megalapította saját cégét, a Médiasprint Rendezvény- és Sportmarketing Ügynökséget, amely a tanácsadástól a szponzorációkezelésig, a rendezvényektől az utazások szervezéséig sok mindennel foglakozik.

- Hogyan került kapcsolatba a sporttal és milyen utat járt be az öttusáig?
- A sport a családunkban szinte kötelező volt. Édesapám, aki maga is több sportágat kipróbált, három testvéremmel együtt az uszodába vitt le először. Az úszás alapsport, amiből lehet építkezni. István bátyám végül kajakos lett, Zoltán öcsém vízilabdázó, Brigitta húgom pedig kézilabdában jeleskedett. Én az uszodában maradtam 17 éves koromig, amikor egyértelművé vált, hogy nem lesz belőlem világverő versenyző. Eltanácsoltak a sportágtól, más szóval kirúgtak. Mint utóbb kiderült, nagyon jót tettek velem, ma is hálás vagyok érte.

- Hogyan állt össze a legendás Fábián, Martinek, Mizsér trió?
- A csapat összeállítása dr. Török Ferenc szövetségi kapitányunk zseniális munkájának volt köszönhető. A 80-as évek elején már látszott, hogy az akkori sikeres generáció - Szombathelyi Tamás, Kancsal Tamás, Császári Attila, Buzgó József - közel van pályafutása befejezéséhez. Szükségessé vált egy új csapat kialakítása. Az együttes nem három főből, hanem hat-nyolc olyan versenyzőből állt, akik bármilyen világversenyen a magyar öttusa hagyományaihoz méltó eredményeket tudtak elérni. Ne felejtsük el Demeter Józsit, aki a sportág első Európa-bajnoka, Dobi Lajost és Pajor Gábort, akik több világbajnoki csapatérem tulajdonosai, vagy Bárdi Robi nevét, aki junior világbajnoki eredményeivel tette le a névjegyét. Tudatos építkezés folyt a sportágban, ennek eredménye lett a mi hármasunk, illetve a Kálnoki Kis Attila, Sárfalvi Péter vagy Hanzély Ákos nevével fémjelzett generáció.

- Ön az öttusa mellett párbajtörőző is volt. Hogyan álltak hozzá ehhez a többiek?
- Az öttusa-eredményeimmel egy szinten említem a vívóként elért eredményeimet. A szöuli olimpián hatodik helyezett voltam a párbajtőrcsapat tagjaként, nyertem felnőtt egyéni magyar bajnokságot, sőt, csapatban ez ötször sikerült, és több világbajnokságon indultam. A vívók véleményét nem tudom. Gondolom, részben örültek, részben nem, de az biztos, hogy mindig nagyon baráti volt a viszonyom az összes vívóval. Az öttusázók pedig tudták, hogy ez számomra Török Feri által kijelölt pluszfeladat, mint ahogy Mizsér Attila lövőversenyeken, Martinek Jani pedig lovasversenyeken jeleskedett.

- Az öttusázók mindig is nagy mesélők hírében álltak, önnek mi a kedvenc története?
- Martinek Janival tíz éven át minden versenyen és edzőtáborban egy szobában laktunk, ám már az első közös éjszakákon komoly gondom volt az alvással, mivel Jani úgy horkolt, mint egy kiszuperált gőzmozdony Hajnali két óra körül elfogyott a türelmem, és hozzávágtam az ágyam mellett lévő papucsomat. Felriadt, és ezt kihasználva gyorsan elaludtam. Sajnos az örömöm nem tartott sokáig, mindössze egy órácskát tudtam szundikálni. Akkor újrakezdődött a földindulás, mire a másik papucsomat is Jani felé dobtam. Jól sikerült "lövés" volt, így megint kaptam a sorstól egy órát. Négytől viszont végleg végeszakadt az álomnak, kifogyott a "muníció". Másnap szóvá tettem az esetet, mire Jani nagy szemeket kerekített, ő ugyanis semmit sem érzékelt az egészből. Egész nap görccsel a gyomromban vártam az estét, vacsora után gyorsan rohantam a szobámba, hogy megelőzzem szobatársamat, és az így szerzett előnyt alvással tölthessem. Nagy döbbenetemre Jani már a szobában volt, ám még mielőtt teljesen végem lett volna, észrevettem, hogy az összes lábbelijét az ágyam mellé készítette, és azzal biztatott, hogy ne habozzak használni a "fegyverarzenált". Aztán eltelt egy hét, én pedig megszoktam a zajokat, és a továbbiakban békésen végigaludtam az éjszakákat.

- Azóta is tart a kapcsolat hármójuk között?
- Magától értetődik. Janival minden héten beszélünk, sőt együtt játszunk a "Kaja, Pia, Olimpia" nevű, hozzánk hasonló kivénhedt sportolókból álló focicsapatban. Attila kevesebb szabadidővel rendelkezik a hétköznapokban, de ennek ellenére nincs olyan hónap, hogy ne találkoznánk vagy beszélnénk telefonon.

- Gondolt arra, hogy ön is trénerkedjen?
- Ez az egyik olyan álmom, amit még nem tudtam megvalósítani. De ami késik, nem múlik!

- További tervek?
- Szeretném, ha minél többet tudnék tenni a magyar sportért, sportolókért, illetve azokért a gyerekekért, akik szeretnének megismerkedni a sport szépségeivel.

Tomka Tivadar