A fociszurkolók miatt sírt a női pólóválogatott korábbi szövetségi kapitánya

Bíró Attila nyolc éven át irányította a magyar női vízilabda-válogatottat, amelyik több nagy siker mellett az ő vezetésével szerezte meg története első olimpiai érmét Tokióban. A sikeredzőnek azonban a fukuokai világbajnokság után távoznia kellett, ami érthetően nem esett jól neki, de lassan kezdi már feldolgozni a történteket. Borászkodik, tanul, természetesen követi a sportágat, és tavaly ősszel kiderült az is, hogy nem csak a vízilabdadrukkerek körében vált népszerűvé az elmúlt években.

A Magyar Nemzetben megjelent interjú természetesen egy egri történettel kezdődik, hiszen Bíró Attila ott kezdett úszni,  majd vízilabdázni. Onnan került a Ferencvároshoz, és a zöld-fehérektől lett válogatott. Máig nagy fájdalma azonban, hogy az 1992-es barcelonai olimpia előtt ő maradt ki a csapatból az utolsó keretszűkítés során.

"Később, szövetségi kapitányként, ezért is tudtam átérezni, mennyire nehéz átvészelni a kerethirdetést. Nem vigasztal, hogy utána Konrád János szövetségi kapitány a szemembe mondta, rossz döntés volt kihagyni engem a csapatból. Ez az olimpia kimaradt, és nem is adatott több a játékoséveim alatt. Később úgymond kárpótolt az élet, bár én úgy állok hozzá, hogy most is elmarad egy olimpiai szereplésem."

Bíró Attila karrierje során megfordult Svájcban, Olaszországban, Török- és Görögországban is, mindenhol tanult valamit, amit később hasznosítani tudott. Edzősködni már Olaszországban elkezdett, tudatosan készült és építette szakmai karrierjét. Kezdetben csak férfiakkal dolgozott, Új-Zélandon kezdett a női pólóval foglalkozni. Hogy mi a különbség a férfi és a női pólósok között?

Keszthelyi Rita (8) kiemelkedik a női poló mezőnyéből Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt 

"Alapvetően sokkal egyszerűbb a fiúkkal. Náluk sokkal kézenfekvőbb a taktikai elemek megvalósítása. A lányoknál kevés fiús gondolkodású játékos van, mint mondjuk Keszthelyi Rita, Czigány Dóri vagy Bujka Barbara. Ők vízilabda-családból származtak, és azonnal megértették, hogy mire gondolok, akár egy-egy pillantásból is. A fiúknál nincs szükség a családi vérvonalra ilyen szempontból, ott a zsigerekben van ez. 

A lányokat többet kell képezni taktikailag, technikailag, mint a fiúkat, és jobban rá kell tudni hangolódni a lelkükre. Viszont a kemény munkába sokkal könnyebben beleállnak, mint a fiúk, akiket noszogatni kell.

 Nagyon szeretek a lányokkal dolgozni, és most már talán könnyebb is nekem, mint a fiúkkal.

Magyarországi karrierjét 2016-ban női vonalon rögtön a válogatottal, hozzá pedig egy Európa-bajnoki címmel kezdte, amihez az évek során még számos nagyszerű eredmény és világversenyeken gyűjtött érem jött.

"Amit sajnálok, hogy az Eb után, Rióban ötméterespárbajban elúszott az első olimpiai érem. Azt már be lehetett volna húzni, és az akkora lökést adott volna, hogy utána a 2017-es vb-n sem ötödikek lettünk volna."

A Real és a PSG edzői is merítettek tőle

"Azt láttam, hogy mentálisan erősebbé lehet tenni a lányokat, amiben Csernus Imre és az azóta a Real Madriddal, Miami Heattel és Paris Saint-Germainnel is együtt dolgozó Mentors and Partners személyiségfejlesztő cég is a segítségünkre volt. Bár fizikai, taktikai munkában valószínűleg a világ egyik legtöbbet edző csapata voltunk, szerintem a mentális többlettel tudtunk egy olyan válogatottal érmeket nyerni, amelynél több csapat is jobb volt."

A válogatott szereplését természetesen a tavaly őszi leváltása óta is folyamatosan követi, és hisz benne, hogy a csapat a most zajló dohai világbajnokságon meg tudja szerezni az olimpiai kvótát.

"Per pillanat csendes vízilabda nézéssel, tanulással, a családommal, borászkodással töltöm az időmet. Szőlész-borász szakon, illetve a Testnevelési Egyetemen is tanulok, edzői képzésen veszek részt" - mondta, és azt is elárulta, hogy a fociválogatott szövetségi kapitányának, Marco Rossinak is adott egy palackkal a saját borából.

Hatalmas elismerést jelentett a számára, hogy a magyar válogatott legnagyobb szervezett szurkolói csoportja, a Carpathian Brigade őt és másodedzőjét, Tóth Lászlót is meghívta a Csehország elleni felkészülési mérkőzésre.

Nem sejtettem, hogy készülnek valamire, aztán megleptek egy molinóval és a nevemet skandálták a stadionban. A női vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként ez komoly dolog. Mondanom sem kell, könnyes este lett belőle.