Vágólapra másolva!
Aki csak valamennyire is érdeklődik, vagy érdeklődött a jégkorong iránt, egészen biztosan találkozott már Jaromír Jágr nevével. A cseh legenda több szempontból is párját ritkítja, nemcsak sikerei, hanem kivételesen hosszú karrierje miatt. Ugyanis még mindig aktív játékos, szülővárosa, a Kladno csapatában hokizik a cseh első osztályban, és amellett, hogy továbbra is jól megy neki, már-már turisztikai látványosságnak is számít. Mi is megnéztünk egy bajnokit a Litvínov ellen, hogy mit tud az „öreg", mert ki tudja, meddig lehet még a játékának tapsolni. Sőt, utána még az Origo néhány kérdésére is válaszolt az olimpiai és világbajnok, kétszeres Stanley-kupa győztes hokis.

Nagyjából 600 kilométer és 7-8 órányi időm volt azon gondolkodni, hova is tartok. Élőben láthatom játszani minden idők egyik legjobb jégkorongozóját, aki amellett, hogy zseniális játékos, egy utánozhatatlan karakter. Sorra villannak be az emlékek, és azok a jelenetek, amiket videókon láttam tőle. Sokat elmond róla, hogy 1981 és 2001 között három embernek sikerült pontkirálynak lennie az NHL-ben: Wayne Gretzky-nek, Mario Lemieux-nek, és Jaromír Jágrnek. Aztán amikor Gretzky már csak "levezetett", Lemieux pedig három évre visszavonult, a 68-as uralta a hokivilágot. Olyan volt, mint egy cheat code egy számítógépes játékban, nem véletlen, hogy az EA Sports által kiadott verzióban általában övé volt a legmagasabb érték, többször is volt 100-as, vagy 99-es.

Egy feltartóztathatatlan, elképesztően erős, technikás és intelligens virtuóz volt, akit mindenki imádott jellegezetes hajkoronája, szalutálós gólöröme, vagy bohémsége miatt.

Újoncként még a legendás Gary Thorne sem tudta rendesen kiejteni a nevét (mindenki "jégerezte"), aztán a Stanley-kupa döntőjének első meccsén olyan gólt szerzett, ami után már istenkáromlás lett volna rosszul mondani. Már akkor lehetett sejteni, hogy kivételes hokis. Azóta eltelt 28 és fél év, ő pedig még mindig húzza. 47 éves, és esze ágában sincs visszavonulni, aminek szülővárosa, Kladno lakói örülnek a leginkább. Na meg a jégkorong szerelmesei világ- és Európa-szerte, mint például én. Ilyenkor hiába újságíró az ember, nem tudja eltemetni magában a rajongó énjét.

Habár a Rytiri Kladno nem tartozik a legjobb csapatok közé a cseh bajnokságban, a mérkőzések így is teltházasak. Egyrészt a helyi lakosok ugyanúgy kötődnek a klubhoz, mint korábban, másrészt a világ minden pontjáról érkeznek szurkolók, hogy lássák Jaromír Jágrt. A 47 éves ikon továbbra is a csapat húzóembere (és tulajdonosa), a Litvínov elleni összecsapás előtt 9 mérkőzésen 7 gólt szerzett. Az együttes négy vereséggel kezdett az első osztályban, de a következő öt találkozójából négyet megnyert, utána viszont a Mlada Boleslavtól és a Brnótól is úgy kapott ki, hogy vezetett a meccsen.
A hullámzó teljesítmény és a gyenge csapat ellenére az őrület szinte kézzel fogható a Prágától 30 kilométerre fekvő kisvárosban. Ha a helyiek idegen szót hallanak, azonnal tudják, miért, pontosabban kiért érkeztek a vendégek.

És ez csak fokozódott azóta, hogy a csapat az előző szezonban visszajutott az első osztályba, természetesen az isteni Jaromír félelmetes teljesítményével, aki tavasszal az osztályozón két harmad alatt mesternégyest szerzett.

A CEZ Arena egy kisebb erdő mellett fekszik, amelyet már a meccs előtti órában beleng a sülő kolbász illata. Az egész olyan, mint egy fesztivál, mindenkin virít valamilyen (többségében 68-as) mez, fogy a sör és a kolbász. A klub sajtósa, Lukas átadja az akkreditációs kártyámat, majd megmutatja, hol van a sajtóhely. Elzárt szoba, üvegfal mögött, ezért megkérdezem, kiülhetek-e a tribünre. Szerencsére igen, onnan mégiscsak jobban át lehet érezni az egész esemény atmoszféráját.

Minden generáció kíváncsi a helyi istenre Forrás: Josef Polácek

A csapatok bemutatásánál arra számítottam, hogy Jágr óriási ovációt kap, de minden játékos ugyanakkorában részesül a mintegy 5000 szurkolótól.

Aztán kezdődik a mérkőzés, a legenda pedig természetesen az első sor jobb szélén szerepel. A Kladno komoly lendülettel kezd, egymás után kapja az emberelőnyöket, a Litvínov csak nyomozza a korongot. Jágr osztogat, de nem igazán lő, nagyon figyelnek rá.

Aztán mégis begyűjt egy korongot, amivel lövőhelyzetbe kerül, majd megvillan a csukló, a pakk védhetetlenül vágódik a Litvínov kapujába. 1-0, az ember pedig nem hisz a szemének. Hogy lehet az, hogy valaki még 47 évesen is a nem éppen gyenge cseh liga egyik legjobb játékosa?

Kitüntetett figyelmet kap a védőktől, de így is betalál. Lehet, hogy ez a helyieknek természetes, de én csak hitetlenkedve ülök a helyemen, miközben örülök annak, hogy még láthatom játszani ezt az embert.
Továbbra is jönnek az emberelőnyök, nagy a nyomás a Litvínov kapuján, de több gól már nem születik az első játékrészben.

Visszafogott gólöröm a vezetés megszerzése után Forrás: Josef Polácek

A második aztán 180 fokos fordulatot hoz. A bírók engedik a keményebb játékot, olyan ütközések és gáncsolások fölött hunynak szemet, amelyeket az elsőben könnyen befújtak, és a szabályok szerint amúgy is be kellene. A Litvínov is erőre kap, átveszi az irányítást, a Kladno védői nem állnak a helyzet magaslatán. A harmad 7. percében aztán megfagy a levegő a csarnokban, a vendégek 19 másodperc alatt két gólt szerezve fordítanak, méghozzá két komoly védelmi hibából. Előttem egy négyfős társaság ül, hárman Litvínov-mezben, üvöltve pacsiznak egymással, miközben negyedik barátjuk láthatóan azon gondolkodik, az erdő melyik részére ásná el őket. És hogy a kétségbeesés még ennél is nagyobb legyen: néhány perccel a harmad vége előtt egy kladnói lennmarad a jégen, megállítják a játékot.

Látszik, hogy alig bír felkelni, ahogy az is, hogy a hátán ott van a 68-as szám. Mindenki rémülten figyeli, amint a csapatorvos és a társai próbálják felhúzni.

Az elmúlt 30 évben nem igazán volt komoly sérülése, nehogy már éppen most legyen. Lesegítik a jégről, de nem megy az öltözőbe, inkább leül a kispad végére. Közben már megy a játék, de azt senki nem nézi, sokkal érdekesebb, hogy Jágr lába hogy van. Az egyik játékmegszakításnál visszamegy a jégre, tesz egy fél kört, próbálgatja, ez már jó jel. A közönség tombol, még a vendégdrukkerek is. A harmad legvégén még kap egy shiftet, de gólt nem tud szerezni, marad a 2-1-es Litvínov-vezetés.

A harmadik harmadban kétségbeesetten próbálkozik a Kladno, azonban a nagyobb helyzetek a Litvínov előtt adódnak, a szlovák válogatott kapus, Denis Godla parádéjára szükség van sokszor. Aztán a felvonás 13. percében talál egy gólt a Rytiri, amit Jagrék sora brusztolt ki, újra felcsillan a remény. Az utolsó másodpercekben még kihagy egy kihagyhatatlan helyzetet a Litvínov, jöhet a hosszabbítás, ahol már csak 3-3 mezőnyjátékos van a jégen.

Korongfedezés szempontjából hiába Jágr a világ valaha volt legjobbja, a sebessége már bőven nem a régi, emiatt a ráadásban már nem lép jégre. Hogy ezért, vagy az újabb katasztrofális védekezés miatt, de a Litvínov a veterán vb-bronzérmes Jakub Petruzalek révén megszerzi a győzelmet a vendégeknek,

miután annyira üresen csapott le egy kipattanóra, hogy még talán ő is meglepődött. Katarzis a vendégszektorban és –padon, szörnyülködés és letargia a hazaiaknál. Egy nagyon fontos alsóházi rangadót bukott el a Kladno. Az NHL-lel ellentétben itt minden meccs után van kézfogás, de utána a kladnóiak azonnal elhagyják a jeget, míg a vendégek ünnepelnek tovább. Jágr is nehezen viseli a vereséget, ez az első hazai mérkőzés, amikor nem jön ki az újságírókhoz a mérkőzés után, ráadásul a sérülését komolyabban is kivizsgálják, így nem tudunk találkozni.

Másnap aztán feltehettem neki a kérdéseket, bár nem volt túl sok ideje, hiszen klubtulajdonosi teendői mellett a következő, Trinec elleni mérkőzésre (1-7) is fel kellett készülnie.

Rendkívül frusztráló meccset játszott Jágr és a Kladno a Litvínov ellen Forrás: Josef Polácek

Mi Jaromír Jágr titka? Hogy lehet, hogy 47 évesen is ilyen teljesítményre képes? Egyáltalán, mi motiválja még most is?
A jégkorong mindig is az életem része volt és most is az. A titok, hogy azt kell csinálod, amit szeretsz, és amiben jó vagy. Minden csak akaraterő kérdése. Azért játszom még mindig, mert imádok hokizni. A játék szeretete a legfontosabb minden játékos számára. Ha valamit csak pénzért csinálsz, akkor a csapatodnak sem leszel hasznos. A kladnói emberek imádják ezt a sportot, ezért öröm nekik és értük játszani.

Helyi legendaként és tulajdonosként mekkora nyomás van önön?
A minap láttam egy filmet Diego Maradonáról, talán hozzá tudnám hasonlítani a helyzetemet, bár szerintem nincs rajtam akkora nyomás. Ez a „munkám" velejárója és ezt el kell fogadni, ráadásul nemcsak játékosként, hanem tulajdonosként is képviselem a klubot. Sajnos ez néha azt is jelenti, hogy nagyon kevés időm marad az egyéb dolgaimra és a szurkolókra.

1990-ben mutatkozott be az NHL-ben, rögtön kedvenc játékosával, Mario Lemieux-vel játszhatott együtt, akire gyerekként felnézett. Ugyanez a helyzet most a csapattársaival, amikor önnel hokizhatnak?
Mario akkor is rengeteget segített, akárcsak ma, hiszen mindketten klubtulajdonosok vagyunk, de ő már régebb óta, így ebben is kérhetek tőle tanácsot. A fiatalok lehet, hogy felnéznek rám, nekem pedig annyi a célom, hogy minél hasznosabb legyek számukra, hiszek ők a klub jövője.

Nem mérgesedett el a viszony Pittsburgh városa és ön között, amikor 3 évnyi KHL-es szünet után az ősi rivális Philadelphiához tért vissza? Bánja egyébként, hogy a három év miatt számos lehetséges NHL-mérföldkőről és rekordról maradt le?
A dolgok mindig úgy történnek, ahogyan kell nekik. Nem bántam meg semmit, mindennel megbékéltem.

Lett egy külön fan clubja is az NHL-ben, a Travelling Jagrs, amely tagjai csapatról csapatra követték önt. Milyen volt velük személyesen is találkozni?
Nagyon kedvelem őket, még ide Kladnóba is eljöttek egyszer. Nagyon örültem, hogy Calgaryban és itt is találkozhattam velük, mert jól esik, hogy ennyire szenvedélyes rajongók.

Ha visszatekint a karrierjére, mit tart a legnagyobb sikerének? Mire a legbüszkébb?
Arra, hogy azt csinálhatom, és abból élhetek, amit a világon a legjobban szeretek.

Az utolsó mondat talán mindent elárul róla és a hozzáállásáról. 47 évesen még mindig rajong a sportért, amit egész életében űzött. Elmondása szerint két éves volt, amikor először jégre ment korcsolyával, és azóta sem unta meg. Végtelenül sok rekordot tart az NHL-ben és a világ jégkorongjában, évekig uralta a sportágat (ezt bizonyítja az öt év alatt megnyert négy NHL-pontkirályi cím, a két Stanley-kupa, az olimpiai és világbajnoki aranyérem).

Mindent megnyert, amit lehetett, de ő még mindig játszik. Mert imádja, és mert őt is imádják.

Aki teheti, mindenképp nézze meg, mert bár azt mondja, 50 éves koráig játszani szeretne, semmit nem lehet készpénznek venni. Visszavonulása után politikai pályára léphet, csapattársai szerint, ha elindulna a cseh országgyűlési választásokon, biztosan nyerne. Úgy tagja a cseh Hírességek Csarnokának, hogy még aktív játékos. Illetve nem csak az. Egy fogalom.