Hogyan érzi magát három nappal a sorsdöntő Európa-bajnoki negyeddöntő előtt?
Nagyon sokat beszélgettünk a lányokkal, hogy mit értünk és mit érhetünk el. Kipihentük magunkat, készen állunk arra, hogy csütörtökön történelmet írjunk. Szóval, jól vagyok.
Mi történt ezzel a csapattal? Igazából semmilyen előjele nem volt annak, hogy két meccs után a legjobb 8 közé tudunk jutni.
A felkészülés alatt tényleg nem ment a játék. Ugyanakkor azokban a napokban egyáltalán nem voltam ideges. Mindig azt mondtam, hogy még nem vagyunk ott az Európa-bajnokságon, nem most kell csúcsformába kerülni.
A kérdésére nem tudok válaszolni, csak annyit érzek, hogy egyik pillanatról a másikra csapattá formálódtunk. Az utolsó edzőmeccsen, Fehéroroszország ellen már volt valami a játékunkban. Én úgy jöttem Szerbiába, hogy képesnek tartottam a csapatot a jobb játékra. Csúnyán szólva: nagyon csapat lettünk.
A hírek szerint június 21-én, pénteken a beloruszok elleni első edzőmeccs után Székely Norbert szövetségi kapitány alaposan leteremtette önöket. Ez tényleg így volt?
Igen, de ez nagyon kellett, hogy mindenki felébredjen.
A kapitány szavai után szerintem mindenki magába szállt és elgondolkodhatott, hogy miért van itt. Ez egy nagyon fontos pillanata volt a csapat életének. Azóta működik minden.
Szakmailag mennyire nehéz a mostani három szünnap túlélése?
Az a fontos, hogy semmiképpen se essünk ki a koncentrációból, ne tunyuljunk el, az edzéseken is magas szintet kell tartanunk. Beszélgetünk az adott ellenfelekről. Amit eddig csináltunk, azt kell tartani, vagy emelni a szintet.
Amikor egy-egy mérkőzésen belül akad egy-egy nehezebb időszak, akkor Yvonne Turner össze szokta hívni a csapatot. Mit mond olyankor az amerikai lány?
Yvonne nagyon profi, tudja, hogyan kell kezelni ezeket a helyzeteket.
Felhívja a figyelmet a hibákra, a lepattanókra, megbeszéljük a következő támadást. A kis dolgok javításában Turner tényleg mester.
Turner ilyenkor az amerikai mentalitást veszi elő, azaz mindenből a pozitívumot akarja kibányászni?
Ilyen lány ő, igen. Amikor az olaszok ellen nem ment a dobás, csak annyit mondott, ne foglalkozzak vele, dobjak újra és újra.
Akkor is biztat, ha nem megy. Nagyon szeretek vele játszani, de szerintem ezzel mindenki így van a csapatban.
Óriási pluszt ad nekünk a jelenléte.
Bár a törököktől egy ponttal kikaptunk, de ez a csoportelsőséget nem befolyásolta. Mi volt eddig a legnagyobb élménye a tornán?
Ahogy Raksányi Kriszta kikapcsolta az olaszok világsztárját, Zanadalasinit, az nem volt mindennapos. Az olasz mozdulni sem tudott. Sottana néhány kosarat dobott ugyan, de ő sem volt az igazi. Jó volt nézni, hogy mennyire nagyszerűen játszottunk.
Ön a Szekszárdban játszik és van egy csapattársa, Theodoreán Alexandra, aki már kivívta az olimpiai selejtezős részvételt – a 3x3-as válogatottban. Az ő sikere mekkora inspirációt nyújt önnek?
Hatalmasat. Nincs bennem semmi irigység, nagyon boldog vagyok, hogy neki sikerült. Együtt örültem vele.
Minden sportoló legnagyobb álma, hogy egy olimpiára kijuthasson. Nekem Alexandra sikere extra motivációt adott.
Be kell kerülnünk a hatba és akkor mi is odaérünk. Azért ott volt a fejemben, hogy mekkora lenne már, ha együtt utazhatnánk Tokióba. Ez azonban még nagyon messze van.
Mernek az olimpiai kijutás lehetőségéről beszélgetni, vagy inkább eltemetik magukban?
Merünk, igen. Szerintem nem kell ezt elásni, tudatosuljon csak mindenkiben, hogy hol tartunk és hova juthatunk el. Nem kell ettől félni, ez amúgy extra energiákat is ad. Most ez a következő cél, amiért harcolni lehet.
Akarjuk ezt az olimpiai selejtezős részvételt. Ez mindenkinek a fejében benne van. Egy olimpiára kijutni nehezebb, mint ott jól szerepelni.
Ha kijutnánk, az a nyár olyan lenne, mintha minden nap nyaralnánk. Csak élveznünk kéne az egészet. És itt, Szerbiában is ez a legjobb, nem görcsölünk, élvezzük a játékot.
Az első meccsen sem volt görcsösség a csapatban?
Nem, mert akárhányszor elmentek a szlovénok, mindig visszajöttünk. Egy olyan csapat, amelyik tele van görccsel, feszültséggel, erre nem lenne képes. Erősek vagyunk.
Mentálisan is, fizikálisan is. Nekem különben azért is óriási dolog mindez, mert a szezonban a klubcsapatomban volt egy kis csalódásom, hiszen a Szekszárd csak ötödik lett. Éppen ezért vártam nagyon a válogatott edzőtábort, az Eb-t, mert itt kárpótolni tudom magam. Az itteni jó szereplés már a következő szezonra is plusz motivációt ad.
Érzik azt, hogy odahaza meccsről-meccsre növekszik az érdeklődés és a csapatot körülvevő szeretet?
Igen, ez nagyon jó dolog. Az első meccs után is nagyon sokan írtak nekem, az olaszok ellen már 500 magyar szurkoló érkezett Nisbe. Ez óriási pluszt adott nekünk, hiszen az olaszoknak nem voltak szurkolóik.
Ez a szeretet igazolja vissza, hogy amit csinálunk, jó dolog és lassan példaképek is leszünk a sportágban".
