Katartikus győzelmek soha nem születnek fájdalom nélkül

Sokan még mindig hatása alatt vannak annak a női kosárlabda Euroliga elődöntőnek, amit a Sopron Basket 68-65-re megnyert a sokkal esélyesebbnek tartott török szupercsapat, a Yakin Dogu ellen. Mindez már sporttörténelem - de az volt a lefújás pillanatában is. Emlékcserepek és tények - egy nappal a Jekatyerinburg elleni női kosárlabda Euroliga-döntő előtt Sopronból.

Közeledett az éjfél, de harminc örömittas soproni szurkoló még mindig a főbejárat előtt énekelt. Török Zoltán ügyvezető eligazította a biztonsági felelőst, hány ember kell a csarnok biztosítására a szombati szünnapra. Roberto Iniguez, a Sopron baszk edzője a fél szendvicsét odaadta Töröknek, miközben egy üveg kólát szorongatott. A zseniálisan játszó Fegyverneky Zsófia és a Sopron egykori játékosa, Honti Kata egymást ölelgette.

Mondják: egy újságíró tartsa meg a három lépés távolságot.

Ne bratyizzon, ne üldögéljen a csapatirodán, küldje el az összefoglalót, aztán menjen a dolgára. Nekem ez - tetszik, vagy nem - nem sikerült. Nemcsak azért, mert ez a győzelem tényleg katarzis volt a javából, hanem azért is, mert ebben a szezonban testközelből sikerült látnom azt, micsoda munkát rakott bele a szakmai stáb és a menedzsment abba, hogy a magyar bajnok itt tartson. Roberto Iniguez megszállott. Török Zoltán ügyvezető is az.

A munka megszállottjai.

Egy ilyen győzelem után sok mindent lehet csinálni, csak egyet nem - szenvtelen arccal távolságot tartani. Megölelni az ügyvezetőt, vagy a meccs egyik hősét, Fegyvernekyt, megrázni a felengedni alig tudó Iniguez kezét - ilyenkor csak ezt lehet tenni. Majd a magyar bajnoki döntőben betartom az írott és íratlan szabályokat. Itt és most ez nem ment. Nem bánom, nem szégyellem.

A lefújás pillanata és a katarzis a soproni kispadon Fotó: Polyák Attila - Origo

Sporttörténelem

Ez a szó hangzott el a legtöbbször e késő éjszakai órán. Nem ok nélkül. Nézzük, miért.

1. Amióta a női kosárlabda Euroliga létezik, azóta magyar csapat ötször került a legjobb négy közé (háromszor a Pécs, kétszer a Sopron), de egyszer sem tudott a döntőbe jutni.

2. Bármi is történik vasárnap a Jekatyerinburg elleni döntőben, az már biztos, hogy a Sopron minden idők legjobb Euroliga eredményét éri el. (A BSE 1979-ben a Crvena Zvezda ellen BEK-döntőt játszhatott, ezüstérmes lett, de az a sorozat csak nevében az elődje ennek, más szegmenseiben nem összehasonlítható.)

3. Magyarországon eddig csak az azóta már megszűnt Pécs mondhatta el, hogy érmet nyert ebben a sorozatban, péntektől a Sopron is érmes, ráadásul az ezüst (vagy az arany?) szebben csillog, mint a bronz.

4. Magyarországon eddig Rátgéber László volt az egyetlen olyan edző, aki hazai csapattal érmes tudott lenni az Euroligában - péntektől mellé lépett a baszk Roberto Iniguez, akinek ez az ötödik Euroliga négyes döntője.

5. Bár Honti Kata és Béres Tímea egyaránt nyert már női kosárlabda Euroligát (előbbi a spanyol Valenciával, utóbbi a francia Valenciennes együttesével), magyar csapatban magyar kosárlabdázó még soha nem nyert ezüst (vagy aranyérmet) ebben a sorozatban. Csak bronzot.

Péntek este óta ez a torony is ledőlt.

Itt álljunk is meg egy pillanatra. A Yakin elleni mérkőzésen Roberto Iniguez összesen két magyar játékost küldött pályára. Fegyverneky Zsófia, a csapatkapitány alapember, mellette Dubei Debóra kapott még két percet. Már hallom is az intelmeket, hogy szép, szép, amit a Sopron elért, de ugye hol vannak a magyarok.

Uramisten, nyertünk Fotó: Polyák Attila - Origo

Itt vannak ők is, naponta kapnak olyan edzésmunkát, amelyet máshol nem. De az Euroligában nem játszanak.

A 21. század totálisan globalizált és pénzzel átitatott sportvilágában tudomásul kell venni, hogy azokba a magasságokba, ahová a Sopron most eljutott, nem lehet csak magyar játékosokkal felérni.

Mint ahogy az orosz Jekatyerinburg és Kurszk, valamint a török Yakin (és Fenerbahce) sem tudna ide eljutni, ha kizárólag orosz, illetve török kosarasokat küldene pályára. Tetszik, nem tetszik, ez van.

Katartikus győzelmeket nem lehet fájdalom nélkül elérni.

Az, hogy a fiatal magyar kosaraslányok még csak epizódszerepet sem kapnak Inigueztől, fájdalom. Az, amit a Sopron ebben az idényben Európában produkál - hogy a Fenert a negyeddöntőben és a Yakint az elődöntőben center nélkül veri meg, katarzis.

Tessék választani. Már az István, a királyban elénekelték: Mondd, te kit választanál?

Roberto Iniguez. "Ötödször játszom Euroliga Final Four-t, de a mostani tényleg olyan, mintha az első lenne" Fotó: Polyák Attila - Origo

A Jekatyerinburg sem véletlenül választja a női kosárlabdázás jelenleg élő legnagyobb művészét, az amerikai Maya Moore-t. Nem véletlenül választotta Moore honfitársát, Diana Taurasit, akinek annyira nem jött be ez a választás. Nem véletlen, hogy a világ egyik legjobb edzője, a spanyol Miguel Mendes ül náluk a kispadon.

Nálunk meg a másik, Roberto Iniguez.

Aki egyébként a meccs után szerelmet vallott Fegyverneky Zsófiának. Azt mondta: tudja, hogy Zsófia már házas, szóval, erről lekésett, de ha nem így lenne, megkérné a kezét.

Ne legyen kétségünk felőle, hogy a baszk mester péntek éjszaka óta azon töri a fejét, hogyan és mivel lehetne meglepni a verhetetlennek tartott UMMC Jekatyerinburgot. Azt talán kevesebben tudják, hogy a Sopron 2017 szeptemberében az Ural-menti városban megrendezett felkészülési tornán, tehát saját pályáján verte el 68-60-ra az oroszokat, így az Orenburg legyőzése után ezzel a diadallal kupagyőztes lett és egy óriás serleget hozott el onnan. Nagyobbat, mint amekkora az Euroliga-trófea. Szeptemberben az oroszoknál még nem játszottak a világsztár légiósok, igaz, nálunk sem volt még itt Yvonne Turner.

A Yakin Dogu elleni elődöntőt sosem felejtik el Sopronban Fotó: Polyák Attila - Origo

De ott van a 2007. január 30-án Sopronban lejátszott Euroliga-nyolcaddöntő. A 86-76-os elképesztő siker, amikor az oroszok azt sem tudták, hol vannak, amikor Székely Norbert csapata a második félidőt 49-35-re nyerte meg a már akkor is világsztárokkal felálló és végtelenített költségvetésű orosz együttes ellen. A második - oroszországi meccsen - a Jeka nyert 71-69-re. Jött a harmadik, mindent eldöntő soproni ütközet. Ezt is megnyerte a magyar csapat - ezúttal 80-70-re, kiverve a sorozatból az UMMC csapatát.

A közeli és a távolabbi múlt emlékcserepei ezek, amelyekre vasárnap este építeni lehet.

Mást nem tehetünk. Legfeljebb álmodozhatunk egy kicsit. Azonban bármi is történjen vasárnap este a fináléban, az álom utáni ébredés egészen biztosan nem lesz keserű. Akkor sem, ha az ezüstérem csillog majd gyönyörűen a soproni lányok nyakában.