A magyar férfi vízilabda-válogatott három győzelemmel és három vereséggel a hatodik helyen végzett a Világliga bergamói szuperdöntőjében. Az olimpiai bajnok horvátoktól kaptunk ki a csoportfordulóban, a negyeddöntőben az Egyesült Államoktól, az utolsó helyosztón pedig Ausztráliától – utóbbi csapat 11 év óta először vert meg minket. Ezzel megszakadt Benedek Tibor szövetségi kapitány sorozata: mióta ő irányítja a válogatottat, azaz két és fél éve, a csapat eddig minden világversenyen döntőt játszott.
Épp egy hónappal vagyunk a kazanyi világbajnokság előtt, ennek ellenére a csapat meghatározó tagjai állítják, nincs miért aggódni. A válogatott egyik kulcsjátékosa, Madaras Norbert szerint annyit lehet levonni következtetésként a Világliga-eredményekből, hogy ma már sokkal több jó csapat van, mint évekkel ezelőtt.
A világelit már nem csak abból a négy válogatottból áll, mint korábban, folyamatosan fejlődnek más országok is.
Ebben hatalmas szerepe van annak, hogy korábbi remek játékosokat és szakembereket visznek az eddig rosszabbul szereplő országokba is, hogy fellendítsék ott a vízilabdát."
Madaras arra utalt, hogy az olimpiai bajnok horvátokat megverő braziloknak például az a Ratko Rudic a szövetségi kapitánya, aki
három különböző nemzettel összesen négy olimpiát nyert.
Az Egyesült Államok és Ausztrália is ezt az utat járja. Az amerikaiakat a szerb Dejan Udovicic irányítja, aki világ- és Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes, valamint többszörös Világliga-győztes, míg az ausztráloknak minden idők egyik legjobb horvát játékosa, Elvis Fatovic a szövetségi kapitányuk.
A magyar válogatott csapatkapitánya, Varga Dániel örül annak, hogy egyre több országban veszik komolyan a vízilabdát. Bár szerinte emiatt most már nyolc-tíz olyan válogatott van, amely bármikor megverheti a másikat, úgy érzi, ezek a csapatok egy világversenyen még nem tudnak huzamosabb ideig jól teljesíteni.
Eddig volt a szűk elit, most jöttek hozzájuk például a brazilok, az amerikaiak és az ausztrálok, akik egy negyeddöntőben vagy akár egy elődöntőben elkaphatnak bárkit, de még nem elég erősek ahhoz, hogy egy egyenes kieséses szakaszban egymás után nyerjék a meccseket.
Az amerikaiaknak egy értékelhető győzelmük volt most Bergamóban, pont ellenünk a negyeddöntőben, ez nekik egy negyedik helyet ért" – mondta Varga Dániel.
A feltörekvő válogatottak közül Brazília okozta a legnagyobb meglepetést, pedig Rudic csapata még a tengerentúlon sem számít a legjobbnak. Eddig egyszer nyert pán-amerikai bajnokságot, 1963-ban, legutóbb négy éve harmadik lett az Egyesült Államok és Kanada mögött. Világbajnokságon még nem végzett a 12. helynél előkelőbb pozícióban (1986, 1998), olimpiára pedig 1984 óta ki sem jutott.
A pólóvilággal az egyetlen érintkezési lehetősége a Világligában van, amelyet az olimpia miatt 2012-ben előnyben részesít: két nyolcadik és egy hetedik hely után lett idén bronzérmes.
Az amerikai csapat 2008-ban volt utoljára a csúcson – micsoda meglepetés, éppen Rudic kapitánysága idején –, az olimpiai és a Világliga-ezüst óta azonban nem voltak dobogón, csupán öt Világliga-4. helyet tudtak felmutatni. Viszont intő jel lehet, amire Dejan Udovicic kapitány fel is hívta a figyelmet: a torna legfiatalabb csapata legyőzte a világbajnok magyarokat, és van még fejlődési lehetőség a csapat előtt.
Ausztráliát sem túlértékelni, sem lenézni nem szabad: a válogatott sohasem nyert még érmet olimpián és világbajnokságon, a Világligában is csak két bronzuk van, 2007-ből és 2008-ból. Viszont Fatovic kapitány is abban bízik, hogy fiatal csapata képes lehet bárkit megszorítani, így a kazanyi vébén akár érmet is nyerhet.
Benedek Tibor az utolsó helyosztó után a Vlv.hu-nak azt nyilatkozta, hogy fizikálisan nem tudtuk felvenni a versenyt sem az amerikaiakkal, sem az ausztrálokkal, ezért kaptunk ki attól a két csapattól, amelytől korábban nem szoktuk meg a vereségeket.
Megnyilvánult a formaidőzítés fontossága”
– magyarázta Varga Dániel. „A brazilok és az amerikaiak a pánamerikai játékokra készülnek, az ausztrálok is hónapok óta edzenek, ők is más fizikális állapotban vannak, mint az európaiak. Egy elképesztő hosszú szezonon vagyunk túl, a mi csapatunkban játszott a legtöbb játékos a Bajnokok Ligája hatos döntőjében, tehát igazoltan mi voltunk a legfáradtabbak. Persze nem keresek kifogásokat, egyértelműen csalódás a hatodik hely, hiszen olimpiai kvótáért mentünk.”
„A fizikai tényező az, amiben a leggyorsabban lehet fejlődni a vízilabdában elmaradottabb nemzeteknek: hogy erősebb legyél, jobban ússz, azt könnyebb megtanulni, mint a kombinatív játékot, amiben viszont mi vagyunk a jobbak" – magyarázta Madaras Norbert.
Nem mindig vettük komolyan
A Világliga 2002 óta íródó történetében a magyar vízilabda-válogatott a második legsikeresebb: a kilencszeres győztes Szerbia mögött két aranyat (2003, 2004), négy ezüstöt (2005, 2007, 2013, 2014) és egy bronzot (2002) szerzett eddig. Azért ilyen keveset, mert volt hat év, amikor a válogatott el sem indult (2006-ban és 2008–2012 között), azaz a mostani az első olyan sorozat, ahol részt vett, de nem állt dobogóra a válogatott.Szerinte nem kell elkeseredni, hiszen van, hogy két világverseny között is megváltozik a bírók hozzáállása: míg most engedték a fizikálisan erőteljesebb játékot, addig lehet, hogy az egy hónap múlva kezdődő világbajnokságon inkább a kombinatív játékot preferálják majd.
Másrészt legalább kaptunk egy képet arról, hogy hol állunk. Sokkal rosszabb lenne a helyzet, ha az akarattal vagy a motivációval lett volna a probléma, és közvetlenül a vébé előtt lennénk, így viszont van még egy hónapunk.
Nekünk egyébként is mindig több idő kell ahhoz, hogy összeálljunk. A többi csapat már hónapok óta készült a szuperdöntőre, mi két hetet voltunk együtt. Sok munka vár ránk a következő egy hónapban, de elég lesz, hogy felkészüljünk a vébére” – mondta optimistán Madaras.
Varga Dániel egyetért csapattársával abban, hogy a magyar válogatottnak alapvetően mindig több idő kell ahhoz, hogy összeálljon, mint például egy szerb vagy egy horvát csapatnak, akik hosszú évek óta együtt készülnek.
"Ők szinte együtt nőttek fel. Nálunk most több olyan játékos van a válogatottban, aki korábban nem szerepelt világversenyen, ez már önmagában időt igényel" – utalt Varga arra, hogy Német Toni és Salamon Ferenc is először játszott ilyen tornán, és Angyal Dániel is rutintalannak számít még. "De egyébként is jellemző az, hogy az idő általában nekünk dolgozik. Ahogy egyre többet edzünk együtt, többet beszélgetünk, és energiát cserélünk egymással, mindig úgy leszünk egyre jobbak."
Taktikailag nem vagyunk gyengébbek senkinél
"Az, hogy a tengerentúli csapatok ilyen jól játszanak, annak tulajdonítható, hogy ők erre a tornára többet készültek. Láthatóan összeszokottak voltak, mind a brazil, mind az amerikai, mind az ausztrál válogatott" – erősítette meg játékosai felvetését Benedek Tibor a Vlv.hu-nak adott hosszabb interjújában."Azért fontos, hogy legyen ilyen tapasztalat is, hiszen eddig mindig csak döntőt játszottunk, és ha valamikor aláírtam volna, hogy egy ilyenbe belecsússzunk, akkor az ez a világesemény lett volna. A fejlődést egy dolog segíti igazán, hogy lesz felkészülési idő, nem kéthetes rohanás lesz, ahogy ide felkészültünk. Továbbá Bergamóban rengeteg dolgot tapasztaltunk, ezeket is hasznosítani tudjuk majd. Taktikailag szerintem nem vagyunk gyengébbek senkinél. A csapategységet kell tovább erősíteni, illetve a fizikai állapotot."