A nyilatkozataidban visszatérő elem, hogy mindig csak az előtted álló mérkőzésre koncentrálsz. Amikor a válogatottal sikerült kijutni az Eb-re, hagytál magadnak egy kis időt kiélvezni a sikert, vagy már a Paks elleni bajnokin jártak a gondolataid?
Elsősorban a regenerálódás volt a fontos, mert óriási munkát végeztünk a pótselejtezőn, fizikailag és mentálisan is sokat kivett belőlünk. A Videoton elleni kupameccs volt a következő feladat, de ott Rózsa Dániel kollégám védett, így több idő jutott a regenerálódásra. A továbbjutás utáni érzés viszont felülmúlhatatlan volt, egy darabig nem is tudtam igazán átérezni a súlyát és a fontosságát.
101-szeres válogatott lettél, beállítottad Bozsik József rekordját, ráadásul mindezt egy olyan meccsen, amely 30 éve a legnagyobb válogatott sikert hozta. Mikor kezdted ízlelgetni magadban az érzést?
Annyira koncentráltam arra, hogy jól menjen a védés, a csapat pedig sikeres legyen, hogy napok teltek el, mire leülepedett bennem ez az egész. Vasárnap győztük le a norvégokat, és szerdán volt az első nap, amikor egy pillanatra átfutott rajtam, hogy hoppá, kijutottunk az Eb-re, és plusz két válogatottságom lett, amivel 101 mérkőzésnél járok. De mivel még aktív vagyok, nem az a fontos, hogy eljutottam 101-ig, hanem az, hogy megyek tovább. Ha majd jön a téli szünet, és nem lesznek edzések, meccsek,
akkor fogom majd ezt a fél évet érzelmileg is a helyére tenni.
Amikor Pakson játszottunk, a válogatott meccs utáni NB I-es fordulóban, akkor jutott eszembe az ellenfél kapuját nézve, hogy ugyanabban a helyzetben vagyok, mint Norvégiában, ugyanúgy le kell hoznom a meccset gól nélkül, a kapu ugyanakkora, a lövések hasonlók lesznek, és itt is a maximumot kell adni, ahogy mindig.
Sok szurkoló mondta, hogy a norvégok megérdemelték a sorsukat, mert lenéztek minket. Te éreztél olyat, hogy tényleg nagyképűek, vagy túl magabiztosak?
Magabiztosság érződött rajtuk, de nagyképűség nem. Egészséges önbizalommal léptek pályára, ahogy egy sportolónak kell, mert úgy érezték, jobbak nálunk. Nem gondolták, hogy a szorgalmas magyar válogatott egységes játékkal felülkerekedik rajtuk.
Ez az egység kívülről is szembetűnő volt, rég lehetett olyat látni, hogy mindenki csúszik-mászik a pályán. Ennyin múlt volna?
A legfontosabb az volt, hogy
senki sem gondolt többet magáról, mint amennyi valójában.
Minden játékos alázatosan dolgozott, segítette a másikat, a célt tartottuk szem előtt, és nem a szépséget. Igazi csapatmunka volt.
Bernd Storck szövetségi kapitány 30 oldalas kisokost készített a norvégokkal kapcsolatos tudnivalókról. Volt ebben olyan, ami hozzájárult ahhoz, hogy csak a visszavágó 88. percében lőttek neked gólt a norvégok?
Nem akadt olyan szituáció, amit az alapján oldottam volna meg, amit olvastam. Felkészültünk a norvégok összes tizenegyesrúgójából, megnéztük közösen, hogy a pontrúgásoknál milyen variációik vannak, kik jönnek fel a szögletekhez, szabadrúgásokhoz, mit kell csinálunk, ha letámadnak, nekem hol kell helyezkednem ilyen esetben, szóval alaposan kiveséztük őket, de ez megszokott dolog a kluboknál is.
Pályafutásod egyik legnagyobb védése volt a norvégok elleni, amikor a 3. percben kiszedted a labdát a léc alól. Ösztönös mozdulat volt? Vagy segített a rutin, hogy abból a helyzetből, ilyen lábtartással hova lőheti a játékos?
A pótselejtező előtti négy hétben leültem, és átgondoltam, mi kell ahhoz, hogy a tökéleteshez közeli formát tudjak nyújtani. Volt egy-két sarkalatos pont, ahol azt éreztem, hogy igen, ez jó, de lehet még jobb is. A kapusedzőim – a Haladásnál Jakab Csaba, a válogatottnál Andrusch József és Holger Gehrke – segítségével kidolgoztam egy programot, és céltudatosan készültem, hogy még élesebb legyek. Az említett helyzetnél a románok elleni bukaresti meccs ugrott be, ott kaptam gólt hasonló szituáció után. Egy ilyen helyzetben a csatárnak van előnye, szemből érkezik, és a távolsághoz viszonyítva rengeteg hely szinte üresen tátong a kapuban, ezért megpróbáltam megtéveszteni, minél tovább állva maradni, és hirtelen reagálni. Sikerült.
Mindenki ismeri a képességeim, nem tudok újat mutatni.
Sok ilyen védés volt már a karrierem alatt, ez most azért emelkedett ki, mert 0-0-nál, a meccs elején volt. Ha a norvégok 2-0-s vezetésénél történik, akkor senki nem foglakozott volna vele.
A pályán látjuk, hogy mennyire határozott vagy, de egyébként mennyire számítasz lelkizősnek? A selejtezők alatt végig jól teljesített a védelem, és te is, aztán jött a görög meccs, kaptunk négy gólt, amikor már nem volt tétje, és sokan elkezdtek kikiabálni a csapatból. Visszajutott hozzád a kritika?
Ilyen hangok mindig vannak, olyanok generáljak, akik arra várnak, hogy az ember hibázzon bárhol, bármikor. Reálisan látom a dolgokat, tudom értékelni, hogy mi volt a jó és mi a rossz, nálam jobban senki sem ismer engem. Elfogadom a negatív kritikát, ha azt a szakemberektől kapom, mert nekik adok a véleményükre. Az viszont nem foglalkoztat, hogy ki mit ír vagy mond,
a pályán én állok a kapuban, a saját döntésem a fontos, és én a pozitív dolgokra építek.
Azt ne felejtsük el, hogy a görög meccs előtt volt egy nagyon fontos selejtezőnk Feröer ellen, ahol rengeteg energiát mozgósítottunk, hogy 0-1-ről fordítsunk, és azzal a győzelemmel biztossá vált, hogy a pótselejtezőt érő harmadik helyet megszereztük. Aztán jött a görögországi zárás, amelynek nem volt tétje. Illetve a válogatottban persze minden meccsek van tétje, de a helyezést nem befolyásolta az eredmény. A csapat nyílt sisakkal támadott, amiben benne van a hibázás lehetősége, de ebből lehet tanulni. Szerintem az a fontos, hogy a pótselejtező megmutatta, milyen mentalitásúak a válogatott tagjai.
Mit szólsz ahhoz, hogy sokan, főleg Európában, most fedezték fel a legendás szürke mackóalsódat?
Sokan dolgoznak most a médiában, akik fiatalok voltak, amikor 1999-ben a Herthával a BL-ben szerepeltem, és nem láttak védeni. Nekik valószínűleg csak most tűnt fel, de engem ez nem foglalkoztat különösebben, a szurkoló, a média mindig a maga módján reagál.
Korábban nagyon sok gólt kapott a válogatott, most a pótselejtezőkkel együtt 12 meccsen csak 10-et, és abból négyet a görögök ellen. Ennyit számít, hogy Dárdai Pál belátta, a csapat képességeihez kell igazítani a taktikát, és először a védekezést kell összerakni?
Minden edzőnek más a stílusa, gondolkodásmódja, Pali fiatal edző, külföldi rutinnal, világos elképzelésekkel, amelyek ültek is. Megtalálta a hangot a játékosokkal, a médiával,
egységbe kovácsolta a csapatot, és a szurkolókat is a válogatott mögé állította.
Bejött, amiket mondott, például amikor kijelentette, hogy hét ponttal elégedett lenne az első három meccsén, és a hét pontot hoztuk is, vagy amikor a finnek ellen azt kérte a drukkerektől, hogy ha a 80. percben 0-0 az állás, akkor is biztassanak, és erre Gera Zoli a 84. percben fejelte a győztes gólt. A selejtezők rossz rajtja után megkapta a lehetőséget, stabilizálta a csapatot, hitet öntött az emberekbe, és letette az alapokat, amire Bernd Storck tudott építkezni. A 12 meccses sorozatban három kapitánnyal, három stábbal dolgoztunk, úgy kellett egymást megismerni, hogy közben minden meccsen nagy volt a tét.
Tényleg csak ennyi kellett a magyar focinak, hogy jöjjön egy Dárdai, és utána egy hasonló utat járó Storck? Ha megnézzük a neveket, nagyjából ugyanaz a mag, amely Bukarestben pár éve kikapott 3-0-ra vagy Amszterdamban 8-1-re.
Azt hiszem, megválaszoltad a kérdést. Megvolt a munka, ez pedig hozta magával az eredményt. Az utolsó 30 évben mindenki tett valamit azért, hogy ez a siker megszülethessen. Volt rengeteg hiba is, de abból tudtak tanulni a játékosok és az edzők is, ezek is kellettek ahhoz, hogy kijussunk.
Dárdai Pállal nagyon sokáig csapattársak voltatok Berlinben, a válogatottba is ő hozott vissza. Beszéltél vele a pótselejtező óta?
Természetesen, de amikor nem volt kapitány, akkor is gyakran beszéltünk egymással, ahogy a korábbi csapattársaimmal is tartom a kapcsolatot.
Tudja, hogy mekkora szerepe volt a sikerben.
Az UEFA az összes pótselejtező legjobbjának választott. Mit jelent ez számodra?
Büszkeséggel tölt el, hogy 39 évesen tudok olyan teljesítményt nyújtani, amire felfigyelnek. Ebben a korban az embernek vannak problémái, de menni kell tovább, dolgozni, ami a csövön kifér, és majd pihenek, ha visszavonultam. Akkor majd szeretnék olyan helyekre elmenni nézőként, ahol meccset játszottam, és megtudni, milyen a lelátóról követni az eseményeket.
Izlandi vetélytárs az Eb-rekordért?
Amikor a magyar válogatott kijutott az Eb-re, több külföldi orgánum, többek között az ESPN sportoldala is beszámolt arról, hogy ha Király Gábor szerepet kap a franciaországi tornán, akkor 40 évesen a legidősebb pályára lépő lehet. A jelenlegi rekorder a pazar pályafutása után a magyar válogatottnál is dolgozó Lothar Matthäus, aki 2000-ben 39 évesen játszott a csoportkörben búcsúzó német csapatban.Van azonban egy minimális esély arra, hogy mégse Király legyen az új csúcstartó: az izlandiaknál a selejtezők során nyolc meccsen a kispadon kapott helyet Gunnleifur Gunnleifsson, aki már idén betöltötte a negyvenet, míg Király csak jövő április 1-én fogja. Amennyiben Gunnleifssont kiviszik magukkal az izlandiak az Eb-re, és akár csak egy meccsen is lehetőséget kap, akkor ő lesz a torna történetének legidősebb játékosa.
A mostani teljesítményed után nem kaptál ajánlatot sehonnan?
Én már hazajöttem, voltam eleget külföldön, 18 évet töltöttem légiósként. Mindenhol élveztem a futballt, de most
azt szeretném élvezni, hogy a szülővárosomban járhatok edzésre, meccsre vagy épp a boltba.
Tudni kell nemet is mondani. Jövőre leszek 40, nem tudom, még hány év fér bele, de már nem valószínű, hogy elmegyek innen.
Szombathelyen egy ilyen siker után odamennek hozzád az emberek?
Vannak, akik gratulálnak. A minap nyitotta fel a szemem egy ember, aki azt mondta, hogy azért is nagyon jó, hogy kinn vagyunk az Eb-n, mert
végre nem a németeknek és a spanyoloknak kell szurkolni.
Nem szoktam Eb-t vagy vébét nézni, még tévében sem, mert olyankor a családdal nyaralok és pihenek. Az embereknek furcsa lesz, hogy készülhetnek a meccsre, szurkolhatnak nekünk, ez egy teljesen új, nem megszokott érzés nekik is.
Hogy nézne ki Király Gábor álomcsoportja az Eb-n?
Nem szoktam ilyenekkel foglalkozni. A cél megvalósult, ott vagyunk a 24 csapat között, felemelő érzés lesz játszani az Eb-n, de nem gondolkodtam azon, kit szeretnék ellenfélnek.
Előkerült nemrég az első válogatott meccsed utáni nyilatkozat 1998-ból, amikor sírva fakadtál az osztrákok 3-2-es legyőzése után. Sírtál azóta focimeccs miatt?
Sokszor.
Legutóbb a 101. válogatottságom miatt érzékenyültem el.
Aztán mire a kamera elé kerültem, feldolgoztam az érzelmi vihart. A válogatott nem klubcsapat, óriási a feszültség és a nyomás, 110-120 százalékot kell beleadni, a nagy koncentráció és a fizikai terhelés feszültsége előbb-utóbb kijön az emberből.
Storckot a Herthából ismerhetted már a kapitánykodása előtt is. Miben volt más kapitányként, mint edzőként?
Hat évig dolgoztam vele Berlinben, ott pályaedző volt, teljesen más feladatai voltak. Ismertük egymás viselkedését, munkáját, ami előny volt a válogatottnál. Nagyon új dolgot nem tapasztaltam, felvette a vezetőedzői szerepet, és ennek megfelelően is viselkedett.
Korábban több külföldi csapatnál is megfordultál, volt olyan hely, ahol ennyit foglalkoztak a koroddal, mint itthon? Néha az az érzésem, hogy ha egy focista 30 elmúlt, akkor már azt éreztetik vele, hogy bármelyik percben vissza kellene vonulnia.
Németországban is foglalkoztak vele, amikor 32 évesen az 1860 Münchenhez kerültem, azt hallgattam, hogy ó, már öreg, és nézzük már meg, mit is tud. Aztán amikor elkezdtem védeni, látták, hogy nem az életkor számít, hanem az edzésmunka és a teljesítmény. Tapasztaltam már olyat, hogy azt sugallták, nem akarnak idős kapust, mert anyagilag nem éri meg, aztán lehet, hogy most 40 évesen kapok majd egy ajánlatot. (Nevet.)
A Haladás tavaly épphogy bennmaradt, most meg sokáig második volt, jelenleg ötödik, és a holtversenyben a második legkevesebb gólt kapta a mezőnyben. Lehet, hogy ez lesz életed legjobb szezonja?
A szezon elején az első öt-hat hely valamelyike volt a célkitűzés. Büszke vagyok a srácokra, arra, ahogy hozzáállnak, ahogy a sikert kezelik, amilyen alázatosan dolgoznak, ahogy a következő feladatot látják maguk előtt. Mindenki hallgat a másikra, nincsenek sértődések, vannak azért kritikák, de csak építő jelleggel, ez visz minket előre.
Az Eb-részvétel mellett a legtöbb szó most arról esik a magyar fociban, hogy elfogytak a nézők az NB I-ben. Játszottál Angliában és Németországban, ahol a legtöbb bajnoki telt házzal zajlik, mit kéne itthon csinálni, hogy ne ilyen kevesen járjanak meccsekre?
Elsősorban teljesítményt kell letenni a pályára. Vannak jó iramú, fordulatos meccsek a bajnokságban, ha ez a tendencia folytatódik, a nézők is visszatérhetnek. A Fradi kicsit elment, de a többi 11 csapat nincs messze egymástól tudásban, bárki elkaphat bárkit, emiatt érdekesek a fordulók. Szerintem a nézőszám nem csak nálunk probléma, szívesen megnézném a topligák alacsonyabban jegyzett csapatainak adatait, gondolom, ott sincs mindig tömve a lelátó.
