Vágólapra másolva!
Soha nem látott légióshullám árasztotta el a magyar labdarúgó élvonal csapatait: a rövidke bajnoki szünetben majd mindegyik klubhoz érkeztek próbajátékosok külföldről. A pontvadászatból vajmi kevés telt el, és az átigazolási szezon sem zárult le, így egyelőre nem tudni, hogy az új szerzemények beválnak-e új kenyéradójuknál (már ha egyáltalán tényleg leszerződnek). Összeállításunkban mindenesetre megpróbáltunk utánanézni, hogy eddigi pályafutásuk során miként teljesítettek az NB I új légiósai.

Tibor Jancula (Ferencváros)

Aki a legfrissebb információk szerint mégsem lesz a Fradié. Mindenesetre tény, hogy a nyáron Magyarországra szerződött (?) futballisták közül kétségtelenül ő a legismertebb a nemzetközi labdarúgásban. Jancula 1969. július 16-án született, és bár a Slovan Bratislavában kezdte pályafutását, igazán ismert a DAC Dunajská Stredában lett. A dunaszerdahelyi csapatban már fiatalon alapember volt a csehszlovák bajnokságban, az utolsó egységes pontvadászatban például hétszer volt eredményes. Csehország és Szlovákia szétválása után a cseheknél maradt, a Viktoria Zizkov játékosa lett, ahol főleg az 1994-95-ös idényben remekelt: abban a szezonban tízszer volt eredményes, ugyanannyiszor, mint csapattársa, bizonyos Karel Poborsky. Nem csoda, hogy 1995 nyarán külföldre igazolt, az osztrák SV Salzburg vette meg, és akkor mutatkozhatott be a szlovák nemzeti tizenegyben is. Ausztriai első évében aránylag jól teljesített (hét gólig jutott), a következőben viszont már csak kétszer volt eredményes. Csatártársa akkor legtöbbször Klausz László volt, aki öt góllal fejezte be a pontvadászatot, amelyet a salzburgiak nyertek meg. Jancula ezt követően ismét klubot váltott, ezúttal a német másodosztályú Fortuna Düsseldorfba igazolt, ahol azonban nem sokáig maradt, már a szezon közben a belga Beveren játékosa lett; ott többek között a magyar Puglits Gábor is a csapattársa volt. Jancula Belgiumban sem nagyon szerepelt a kezdők között, és 1997 nyarán hazatért: a Slovan Bratislava vette meg. Akkor szerepelt először hazája bajnokságában! A pozsonyiaknál fokozatosan lendült játékba, és legjobban a legutóbbi pontvadászatban teljesített, amikor is 15 alkalommal volt eredményes. A nemzeti tizenegyben utoljára tavaly szeptemberben, a Macedónia elleni hazai találkozón lépett pályára, eddig összesen 29 alkalommal húzhatta fel a címeres mezt.

Orosko Anonam (Vasas Danubius Hotels)

A nigériai támadó (akinek neve helyesen nem Anonam Orosko, hanem Orosko Anonam) három évvel ezelőtt tűnt fel Európa futballpályáin, mégpedig a máltai Naxxar Lionsban. Első idényében még semmi különlegeset nem produkált, hiszen a szigetország bajnokságában hét gólt szerezni nem eget rengető teljesítmény, az 1999-2000-es idényben viszont megduplázta góljainak számát. Ez fel is hívta rá a figyelmet, legalábbis helyi viszonylatban, és ezért a Máltán élcsapatnak számító Sliema Wanderers szerezte meg, igaz, csak kölcsönbe. A Sliemában aztán a legutóbbi idényben ontotta a gólokat, összesen 22-ig jutott, de ezzel sem tudott házi gólkirály lenni, mivel csatártársa, Michael Mifsud 30-szor volt eredményes. Őt a Kaisersautern vitte el, Anonamnak pedig a Vasas jutott... Pedig vitte volna két másik máltai élcsapat, a Valletta FC és a Birkirkara is. Érdekesség, hogy a máltai infomációk szerint Anonam mindössze 22 esztendős, más, hitelesebb források viszont már 27 esztendősnek tartják...

Daniel Bogdanovic (Vasas Danubius Hotels)

Jugoszláv neve ellenére ő már máltai állampolgár. 1980. március 26-án született, és ebben az idényben került fel a Sliema Wanderers első csapatához. Többnyire csak csereként lépett pályára, összesen nyolc alkalommal, de két gólt azért így is szerzett. A máltai források szerint az utánpótlás-válogatott futballistát a Floriana FC is szerette volna leigazolni, de Bogdanovic inkább a Vasasba szerződött.

Branko Cvetkovic (Vasas Danubius Hotels)

A piros-kékek másik jugoszlávja Kikindán született 1977. március 27-én, és a helyi FK-ban kezdte pályafutását. A másodosztályból az 1998-99-es idény közben került fel az élvonalba, mégpedig az OFK Beogradba, ahol azonban mindössze egy bajnokin szerepelt, azóta egyszer sem lépett pályára a jugoszláv labdarúgás első vonalában.

Szasa Brazenac (MTK Hungária FC)

A kék-fehérek egyik új jugoszlávja ugyan az Obilic játékosa volt, de az egykori bajnokcsapatban csak elvétve lépett pályára: az 1998-99-es idényben két alkalommal cserélték be. A következő esztendőben kölcsönadták a Szutjeszka Niksicnek, ahol megtalálta góllövő cipőjét, és 12 találattal zárta az idényt. Ennek ellenére a legutóbbi bajnokságban sem az Obilicben szerepelt, hanem a Napredak Krusevacban, ahol összesen két gólt szerzett, azt is egy mérkőzésen. A próbajátékon azonban meggyőzte az MTK szakmai stábját. Brazenac egyébként decemberben tölti be 25. életévét.

Kaha Csketiani (Debreceni VSC)

Az 1978. február 24-i születésű grúz középpályás pályafutását a Szamgurali Csaltubóban kezdte el, de az élvonalban már a Torpedo Kutaisziben mutatkozott be. Az 1997-98-as szezonban 23 alkalommal vetették be, többnyire csereként, de ezzel is meggyőzte a szövetségi kapitányt, aki 1998 augusztusában Azerbajdzsán ellen bizalmat szavazott neki. Igaz, ez a csapat később sohasem lépett pályára ugyanebben az összeállításban, sőt, az akkor szerepet kapott focisták a válogatott közelébe sem nagyon jutottak... A Kutaisziben Csketiani mindenesetre alapember maradt, és eddigi legjobb idényét teljesítette az 1998-99-es bajnokságban, amikor háromszor volt eredményes. Azóta egyetlen gólt sem szerzett, viszont egymás után kétszer is bajnokságot nyert a csapattal. Márciusban a moldáv Zimbru Chisinaunál járt próbajátékon, és meg is tetszett a Bölényeknek, de a grúz inkább a Debrecent választotta.

Predrag Gajic (Videoton FCF)

A székesfehérváriak újdonsült jugoszláv szerzeményéről az első adatok az 1991-92-es szezonból keltezhetők, amikor is a Rad Beograd színeiben egy alkalommal becserélték az akkor 19 esztendős támadót a bajnokságban. Együtt léphetett pályára tehát a ma a Borussia Dortmundban szereplő Miroszlav Szteviccsel, illetve a Portugáliában vitézkedő Ljubinko Druloviccsal. Ezt követően azonban Gajic eltűnt a színről, az élvonalban legalábbis nem játszott, sőt, a második vonalban sem, egészen az 1996-97-es idényig, amikor szülővárosának, Loznicának a gárdájában tűnt fel. Onnan némi meglepetésre az olasz másodosztályú Fidelis Andria szerződtette, a Serie B-ben azonban mindössze négy bajnokin lépett pályára. Haza is tért Jugoszláviába, de az élvonalbeli FK Pristinában sem váltotta meg a világot. A Hajduk Kulában már jobban szerepelt, az 1999-2000-es szezonban négyszer volt eredményes, a legutóbbi szezonban viszont egyszer sem, ami egy csatártól nem a legjobb teljesítmény.

Bojan Lazic (MTK Hungária FC)

A kék-fehérek másik újdonsült délszlávja az 1999-2000-es idényben az élvonalbeli Szutjeszka Niksicben szerepelt, és védő létére egy gólt is szerzett. A legutóbbi szezont viszont már a másodosztályú FK Becejnél töltötte.

Stipe Matic (Vasas Danubius Hotels)

A fiatal horvát védő a Ferencváros leendő ellenfelének, a Hajduk Splitnek a mezét cserélte fel az angyalföldiekére. A Hajdukban az 1997-98-as idényben mutatkozott be, egy mérkőzés erejéig, és a következő szezonban is csak egy alkalommal lépett pályára - igaz, időközben kölcsön is adták őt a Mosornak. Igazából az 1999-2000-es idényben épült be a gárdába, amikor is 22 találkozón vetették be, és a legutóbbi idényben is rendszeresen kezdő volt. Gólt még egyet sem szerzett, igaz, védőként nem is ez az elsődleges feladata.

Marko Mitrovic (Vasas Danubius Hotels)

A Fáy utcaiak jugoszláv kontingensének tagja 1978. július 8-án született Belgrádban, első klubja pedig a helyi katonacsapat, a Milicionar volt. Az 1997-98-as idényben még a másodosztályban szerepelt az egyesülettel, de sikerült kivívniuk a feljutást, így Mitrovic bemutatkozhatott a legjobbak között: összesen öt alkalommal lépett pályára az 1998-99-es bajnokságban. Jugoszláv források szerint ezután a Crvena Zvezda vette meg, de az biztos, hogy a középpályás a legutóbbi két szezonban egyetlen bajnokin sem szerepelt a Vörös Csillagban.

Vladimir Nenadic (Debreceni VSC)

A hajdúságiakkal tárgyaló jugoszláv középpályásról csak minimális információt sikerült összegyűjtenünk. Mindössze annyit tudtunk meg róla, hogy 1999 nyarán a német másodosztályú Greuther Fürthnél járt próbajátékon, de egy előkészületi mérkőzést követően elköszöntek tőle. A németek szerint korábban a portugál Famalicaóban szerepelt, amely akkoriban a harmadik vonalban vitézkedett...

Dubravko Zrilic (Vasas Danubius Hotels)

A horvát támadó már meglehetősen fiatalon bemutatkozott hazája élvonalában, hiszen a HNK Dubrovnikban már az 1991-92-es idényben pályára lépett - pedig akkor még csak 17 esztendős volt. Első élvonalbeli találatára azért még két évet kellett várnia, az 1993-94-es idényben viszont rögtön négyszer volt eredményes. Ennek ellenére csapata kiesett az élvonalból, és Zrilic sokáig csak a másodosztályban csillogtathatta képességeit. Ez leginkább az 1998-99-es pontvadászatban sikerült neki, amikor, már a Segesta Sisak futballistájaként, 29 találattal gólkirályi címet szerzett. Meg is vette az élvonalbeli NK Osijek, amelynek színeiben pályára lépett például a West Ham United elleni UEFA-kupa-mérkőzésen, a bajnokságban pedig öt gólig jutott. A legutóbbi idényben már csak kétszer volt eredményes, mindkétszer a találkozók utolsó perceiben.

Igor Szkukalek (Ferencváros)

A zöld-fehérek nagy nehézségek árán megszerzett bal oldali középpályása sem büszkélkedhet túl nagy karrierrel. Komáromi születésű, így pályafutását az FC Komarnóban kezdte, majd 15 évesen a DAC Dunajská Streda futballistája lett. Dunaszerdahelyen az ifiből kiöregedve nem tartottak rá igényt, eladták tehát a Duslo Salának, ahonnan Rimaszombatra került. Az 1995-96-os idényben a Rimavská Sobotával feljutott a szlovák élvonalba (akkor csapattársa volt Julius Nota is), de a legjobbak között még nem mutatkozhatott be, mert az ugyancsak másodosztályú Ozeta Dukla Trencín vette meg. Ezzel a klubbal ismét kiharcolta a feljutást, de az élvonalban már a DAC Dunasjká Stredával debütált. Az 1997-98-as bajnokságban 15 meccsen szerepelt, gólt nem rúgott, egy csapatban játszott azonban a jelenleg Tatabányán szereplő Vojtech Kissel, sőt, egy mérkőzés erejéig a magyar Árgyelán Jánossal. A dunaszerdahelyiek kiestek, így Szkukalek ismét a másodosztályban találta magát. A csapat a változatosság kedvéért megint feljutott, de Szkukalek akkor már külföldre igazolt mégpedig a cseh SFC Opavába. Ott 29 találkozón lépett pályára, gólt megint nem szerzett, viszont ismét kiesett csapatával. A legutóbbi idényt tehát a cseh másodosztályban kezdte, a télen azonban bejelentkezett érte az orosz Torpedo Moszkva és a cseh FK Drnovice is. Végül az utóbbi lett a befutó, és Szkukalek a 2000-2001-es idény második felében nyolc találkozón lépett pályára a cseh élvonalban.

Alekszandr Jovic

A Ferencváros által tesztelt labdarúgó a Csukaricski Beogradban kezdte pályafutását, és csapatával az 1995-96-os szezonban mutatkozhatott be az élvonalban. Abban az idényben még csak egy gólig jutott, de a következő bajnokságban kilencszer volt eredményes, majd ezután 11 akalommal vette be az ellenfelek hálóját. A belgrádi gárdában egyébként csapattársa volt a jelenleg az ETO-t erősítő Szrdjan Golovic, valamint a volt fradista és újpesi Goran Kopunovic öccse, Velibor is. Jovic teljesítményére a válogatottnál is felfigyeltek, és 1998. január 28-án bemutatkozhatott a nemzeti tizenegyben. Igaz, az Argentína elleni mérkőzésre csak otthon szereplő futballisták kaptak meghívót, ami azt jelenti, hogy a plávik tartalékosak voltak, és Jovic így is csak az utolsó kilenc percre állt be a 3-1-es argentin győzelemmel végződött találkozón. 1998 nyarán a Bundesligába igazolt, a Hansa Rostock 350 ezer márkáért vette meg, de itt nem sikerült neki a nagy áttörés, még a szezon közben eladták az izraeli Hapoel Haifának. A Szentföldön fél szezon alatt 11 meccsen lépett pályára, és három alkalommal volt eredményes, de a bajnokság végeztével nem tartottak rá igényt. Az ezt követő idényről nincsen adatunk vele kapcsolatban, csak annyi bizonyos, hogy a legutóbbi pontvadászatot a német harmadosztályú Carl-Zeiss Jenánál töltötte el.

Dejan Poljakovic (Újpest FC)

A Megyeri útra szerződött futballista a Szpartak Suboticában futballozott hazájában. A gárda az 1997-98-as idényben jutott fel a legjobbak közé, és a következő szezonban 15 talákozón két gólig jutott Poljakovic. Az 1999-2000-es pontvadászatban már csak egyszer volt eredményes, és a szabadkai együttes ki is esett az első osztályból. Ez utóbbi idényben egyébként csapattársa volt Urbán Flórián, valamint a korábban Magyarországon is megfordult Puhalak Antal és Zoltán Kujundzic is.

Dorel Balint (Kispest-Honvéd FC)

A Kispest-Honvéd egy rutinosnak nevezhető védőt igazolt az Otelul Galatiból, akinek több mint kétszáz román élvonalbeli mérkőzés áll a háta mögött. Az FC Brasovban mutatkozott be a legjobbak között az 1992-93-as idényben, és egészen 1997-ig a brassói egyesületben focizott. Ezen idő alatt csapattársa volt például a később Magyarországon is megfordult Tikosi Gyula, illetve a jelenlegi román válogatott egyik erőssége, Ioan Viorel Ganea is. Amikor a Brasov 1997-ben kiesett az élvonalból, akkor az Otelul Galatiba szerződött, és ott is alapember volt. Védő létére viszonylag sok gólt szerzett, a legutóbbi idényig minden bajnokságban legalább egyszer eredményes tudott lenni.

Harmos Zoltán, Zsolnai Krisztián

Korábban az [origo]-ban:

Válogatottakkal erősödhet az Újpest

Némethről lemarad a Fradi?

Két szlovák az Üllői úton