Magyarként szinte lehetetlen érvényesülni a világ motorsportjában

A többi 12 éves gyerekkel ellentétben nem biciklizett, hanem motorversenyeken indult - szülei nélkül. Ötször műtötték a térdét, kétszer a vállát, de egyetlen esés sem tartotta vissza egyetlen pillanatig sem. Sokáig úgy tűnt, hogy Talmácsi Gábor és Tóth Imre trónkövetelője lehet, és lesz majd időszak, amikor az ő neve is egyet jelent majd a magyar motorsporttal. Sebestyén Péter karrierje azonban szinte a kezdetektől tele van hullámvölgyekkel, de a folyamatos szembe szél ellenére is harciasan küzd előbb azért, hogy legyen végre egy szezon, amit nem a nulláról kell kezdenie, és hogy utána bajnok legyen belőle.

A honlapján lévő bemutatkozó szövegében érezhető egyfajta küzdelmes negativitás. Milyen most a magyar motorsport?
Pontosan olyan, ahogy ott összefoglaltam. Igaz, az már egy régi szöveg, frissítenem kell majd, mert azóta történt egy pozitív dolog: bekerültem egy jó csapatba, a CIA Landlord Insurance Hondához.

Ez nagy előrelépés, nemcsak nekem, hanem az egész magyar motorsportnak.

Talmácsi Gábor és Tóth Imre óta nem nagyon volt olyan magyar versenyző, aki ilyen csapatban ilyen eredményeket tudott volna elérni a világbajnokságon. Szóval igen, tényleg küzdelmes volt idáig eljutni.

Hány évesen kezdte a motorozást?
Hatéves voltam. Tizenkét éves koromig itthon versenyeztem különböző junior bajnokságokban, de az utánpótlás nem volt túl erős itthon, úgyhogy

tizenkét éves koromban kiléptem a nemzetközi porondra, onnantól tartjuk számon az eredményeket.

Biciklizés helyett motorversenyzéssel töltötte gyerekkorát Forrás: Sebestyén Péter családi archívum

Miért pont motor?
Édesapám gokartversenyző volt, elég jól is ment neki, de anyagi gondok miatt nem tudta folytatni. Viszont akkoriban a motorosok és a gokartosok még nagyon összetartottak, együtt jártak az Éles sarokra motorozni. Innen ismeri Talmácsi Gábor édesapját, meg több autó- és motorversenyzőt is.

Választhattam, mit szeretnék csinálni, és a motorozás mellett döntöttem,

mert a garázsban mindig állt apának egy motorja, amit utcára használt. El is vitt egy-két körre, majd

ki is próbálhattam egy gyerekmotort, ami annyira jól sikerült, hogy másnap már egy versenyen indultam.

Arra nem emlékszem, hogy hogy sikerült. Tudom, hogy nem volt kiemelkedő, de nagyon élveztem, még egy kis serleget is kaptam.

Versenyautóval nem is próbálkozott?
Gokartban indultam egyszer egy 24 órás gokartversenyen. Gyors vagyok, meg élvezem is, el is járok edzeni gokartban. Tetszik-tetszik, de a motorozást még jobban szeretem.

Egy percig sem volt kérdés, hogy a motor mellett dönt Forrás: Sebestyén Péter családi archívum

Van egyáltalán értelme motorversenyzőnek lenni Magyarországon?
Sokan megkérdezik, hogy profi vagyok-e, csak ezzel foglalkozom-e. Nem, nem vagyok profi, nem ebből élek, sőt.

Dolgozom a versenyzés mellett, reklám- és média területen, van egy hétköznapi állásom, és szinte a teljes fizetésemet a felkészülésemre költöm.

Nem éri meg, persze, hogy nem éri meg, de úgy érzem, hogy több van ebben.

Sokáig egyet jelentett itthon a magyar motorversenyzés Talmácsi Gábor és Tóth Imre nevével. Ez terhes inkább vagy motiváló?
Mindenképp motiváló.

Gábor még mindig nagyon aktív, még mindig ott van a motorversenyzés közelében, de az idő múlásával szeretném ezt valamilyen módon átvenni.

Szeretném megmutatni magam, szeretném megmutatni, hogy mennyit változott a motorsport azóta.

Mennyit?
Nagyon sokat.

Miben?
Sokkal gyorsabb és profibb lett az egész. Akkor is profi volt, de most sokkal kisebbek a különbségek, kiélezettebb a verseny a csapatok között. A technika hatalmasat fejlődött, és talán nehezebb is érvényesülni.

Jelenleg egy tizedik hely nem kelti fel senki érdeklődését, hiszen volt egy világbajnokunk, úgyhogy legalább világbajnoknak kell lenni, hogy felfigyeljenek az emberre.

Nem főállású versenyző, szinte minden pénzét a felkészülésére költi Fotó: Csudai Sándor - Origo

A családja támogatja?
Igen, főleg az édesapám az, aki nyomja a dolgokat, aki tartja bennem a lelket, szponzorokat keres, a felkészülésemre is sokat áldoz. Anya kiskoromban mindig ott volt a versenyeken, de már nem járnak velem, csak ritkán.

Tizenkét éves korom óta egyedül utazom mindenhová.

Akkor bekerültem a Red Bull Rookies Cupba, ami betétfutam a MotoGP-n, ott pedig megmondták, hogy szülők nem jöhetnek. Meg is értem ezt egyébként, mert a legtöbb sportban - a motorsportban főleg - a szülő mindig jobban tudja, hogy mit kell csinálni, mint az edző vagy a sportoló. Az első versenyemre teljesen egyedül mentem.

Felraktak a repülőre, ott meg jöttek értem, elég hamar fel kellett nőni a feladathoz, de nagyon örülök, hogy így alakult.

Nem veszett el a gyerekkora?
Nem, nem gondolom. Nem hiányzik semmi, így volt teljes a gyerekkorom. Nem volt rajtam semmilyen kényszer, hogy most világbajnoknak kell lenni, hanem tényleg élveztem, az volt a természetes.

Nem is tudtam elképzelni mást, de az iskolát mindig keményen nyomtam.

Az egyetemet is csinálom most, a BGF-re járok, kereskedelem és marketing szakra.

A rengeteg megpróbáltatás ellenére sem adta fel egy pillanatra sem Fotó: Csudai Sándor - Origo

Visszatérve a magyar motorversenyzők helyzetére: miért olyan nehéz érvényesülniük a világelitben?
Sajnos ez a magyar valóság, hogy nekünk mindig jóval gyengébb technikával kell versenyeznünk, mint egy olasz vagy spanyol versenyzőnek.

A csapatoknak egyszerűen nem érdekük, hogy ott legyen egy magyar pilóta

- egészen addig, ameddig nincs nagy pénz. Kicsi a piac itthon, alig adnak el sportmotorokat, míg Spanyolországban, az olaszoknál, németeknél, még az osztrákoknál is jóval többet.

Egy gyártónak se érdeke, hogy felemeljen egy magyar pilótát. Emiatt az átlagosnál is többet kell bizonyítanunk.

Ebből tanultam meg, hogy magamra vagyok utalva, keményebben kell dolgoznom, mint a többieknek. Ha kell, éjszakáig ott kell ülni a telemetriával a mérnökkel, találni egy olyan jó mérnököt, akire lehet hallgatni, aztán megcsinálni, amit mond, ha törik, ha szakad.

A mostani csapatomnál pont az tetszett, hogy nemcsak azt nézték, mennyire vagyok gyors, hanem hogy hogyan dolgozom,

hogyan reagálok, ha nem sikerül, dobálom-e a sisakot, mert ez sokat elmond egy versenyzőről. Erre mindig figyeltem, a csapatnak is nagyon tetszett, ahogy kommunikálok a szerelőkkel, az is, hogy amit mondanak, azt azonnal meg tudom csinálni, át tudom adni az információkat - csak így van esély érvényesülni.

Fegyelmezett és tudatos versenyzőnek tartja magát Forrás: Vaclav Duska Jr./Vaclav Duska Jr.

Fegyelmezett versenyző?
Nagyon nyugodt vagyok. Ha valaki nem ismer, és úgy lát egy versenyen, azt hiszi, hogy nem is érdekel az egész, annyira higgadtnak tűnök kívülről, belül azért sokkal nagyobb bennem a harc, de uralkodom magamon.

Hogy adja ki a feszültséget?
Motorozással. Azért megyek oda, mert imádom. Próbálom lehetőségként felfogni az egészet, száz százalékot adok bele pályán és pályán kívül is.

18 éves versenyzői múltja alatt mi volt a legjobb és a legrosszabb élménye?
Az egyik legjobb a Rookies Cupos év, az nagyon nagy dolog volt, hogy oda beválogattak. 12 éves voltam, a legfiatalabb a mezőnyben, szereztem pole pozíciót is, onnan jött több jó eredmény is. A másik legjobb, hogy 2009-ben a spanyol bajnokságban indultam, ami a legerősebb nemzeti bajnokság, fel is emelték junior világbajnoksággá. Olyan versenyzőkkel mentem egy kategóriában, akik most a Moto GP sztárjai: Vinales, Zarco.

Van olyan rajtlista, amelyiken látszik, hogy negyedik helyről indulok, mellőlem meg Folger és Zarco.

Akkor tényleg elhittem, hogy lehet belőlem valami, mondjuk a 125 köbcenti világbajnoka. Aztán utána jött egy hosszú hullámvölgy, ami majdnem tíz évig tartott. Ezalatt nem volt egy olyan szezon, amit végig tudtam volna versenyezni ugyanannál a csapatnál. Sérülések is nehezítették a versenyzést, a térdemet ötször, a vállamat kétszer műtötték, volt minden. Tavaly kezdett volna helyreállni minden, akkor meg többen felálltak a csapatból, és megint ott maradtam ülés nélkül, pedig már feljövőben voltunk. Szerencsére sikerült új csapatot találni, így megnyílt egy út előttem.

A RedBull Rookies Cupban a legnagyobb MotoGP-sztárokkal együtt versenyzett Forrás: Sebestyén Péter

Nem akarta feladni?
Néha persze felvetődött, de ez olyan, hogy lefekszem, és azzal kelek fel, hogy akkor csináljuk még keményebben.

Hogyan dől el, hogy milyen kategóriában megy valaki?
Sokáig 125 köbcentivel mentem, az volt a fő célom, hogy azzal világbajnok legyek, de rossz csapathoz kerültem, majd még rosszabbhoz, közben befejeződött a 125-ös korszak, bejött a négy ütem, én is nagyobb lettem.

Onnantól nem volt tudatos a választás, hanem ahová sodort az élet, ott mentem: elindultam egy márkakupában egy utcai 500 köbcentissel,

onnan felugrottunk a legnagyobb kategóriába, aztán vissza egyet, mert a következő évben csak arra volt lehetőség. Most 600-zal megyek, remélem, hogy itt tudok maradni, mert jó a stílusomnak, a testalkatomnak is. Örülök, ha összejön egy olyan év, hogy végig tudjak csinálni egy évet ugyanannál a csapatnál, olyan még nem is volt, hogy két évet. Nincs állandó mérnököm sem, mindig az aktuális csapat mérnökével dolgozom.

Minden szezonban a nulláról kezdi?
Gyakorlatilag igen. Ezért lenne jó, ha az idei csapatommal tudnám folytatni 2019-ben is.

Minden évet a nulláról kell kezdenie Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ez mitől függ?
Folynak a tárgyalások, szeretnék velük maradni mindenképpen, ők is szeretnék, de ennek van egy anyagi vonzata, ennek az előteremtésén dolgozunk.

Milyen volt a 2018-as éve?

Nagyon rosszul indult, de érdekes, hogy pont ennek köszönhetően kerültem egy sokkal jobb csapatba,

a sors talán így akarta, hogy így történjen. Az előző csapatom megszűnt, aztán újraalakultak, de nélkülem. Én maradtam Stefano Favaróval és a Sport&Events Academyvel, így kerültem át egy másik csapathoz. Először arról volt szó, hogy 2019-ben dolgozunk majd együtt, amikor kiderült, hogy már idén beugorhatok a Superbike-világbajnokság Supersport kategóriájában. Az utolsó három versenyen már végig pontokat szereztem.

A cél az volt, hogy top 10-be tudjak jutni, az utolsó hétvégén ez sikerült is.

Nagyon szép kis ívet tudtunk rajzolni, a csapat nagyon elégedett volt, és mi is. Azt gondoltam, hogy egy ilyen top 10-es eredmény után valaki felfigyel erre, de semmi nem történt.

Ez sem számít jó eredménynek?
Aki tisztábban látja a dolgokat, és látta az eredménylistát, az láthatta, hogy az első nyolc versenyző Yamahával ment, a caspattársam és én voltunk az elsők a top 10-ben, akik nem Yamahával vagy Kawasakival mentünk, olyan szűk mezőnyben, amilyenre korábban nem volt példa.

Mindig felmérem, hogy milyen csapattal, milyen motorral, milyen ellenfelekkel megyek, ettől függ, hogy mi a jó eredmény.

Hector Barbera például átjött a Moto2-ből, és voltak olyan edzések, amikor mögöttem végzett. Ebből látszik, hogy nem mindegy, mire ül a versenyző, milyen csapatnál megy. Jövőre viszont egyértelműen top 5 és top 10 között szeretnék mozogni.

A 2018-as éve rosszul indult, jól végződött Forrás: Sebestyén Péter archívum

Magyarországon hogyan lehetne visszaadni a motorsport presztízsét?
Kellene egy nagyon erős bajnokság. Mindenki menekül ki az országból, mert itthon, vagy a közelben nincs olyan bajnokság, ahol fejlődhetne a gyerek. Teljesen más szempontok alapján értékelik a versenyzőket itthon, mint külföldön, mert más a szint itthon és más ott. Az, hogy nincs egy program, nincs egy válogatott versenyző a motorsportban, az nagyon nehézzé teszi a dolgunkat. Kellene egy terv, ami mentén lehetne haladni, ehhez kellene egy olyan szakmai csapat, ami ezen dolgozik. Csak

sajnos mindenki a saját útján próbál haladni, pedig egy tudatos utánpótlásprogrammal meg lehetne találni a tehetségeket.

Ezen a programon már én is próbálok dolgozni a saját karrierem mellett, a Sport&Events Academyvel.

Meddig fogja folytatni?
Ameddig tudom és élvezem, addig biztosan nem hagyom abba.