Vágólapra másolva!
A rákospalotai Kovács Pál Gimnázium olyan intézmény, ahonnan már rengeteg élsportoló került ki, ahol a sportot támogató környezetben tanulhatnak a gyerekek. Mára országos híre lett az iskolának. Olyan kiválóságok jártak ide, mint Berki Krisztián olimpiai bajnok tornász, Dombi Rudolf olimpiai bajnok kajakozó, Kucsera Gábor világbajnok kajakozó, Tomori Zsuzsanna és Szucsánszki Zita válogatott kézilabdázó, Decsi Tamás vívó, vagy Juhász Roland és Torghelle Sándor, de a listát oldalakon keresztül lehetne folytatni. Róluk is, az iskoláról, a különleges működésről, a közösségről, a nehézségekről és a tanári munka szépségéről beszélgettünk Fehér Attila igazgatóhelyettessel.

Meséljen egy kicsit az iskola történetéről! Mikor indult, és hogyan lett egyáltalán sportiskola?
A Kovács Pál Gimnázium alapítványi iskolaként indult 1996-ban, már akkor is sportiskolaként, egy másik gimnáziumból vált ki. Aztán a fejlődés érdekében elkezdtünk másik fenntartót keresni, az igazgatónk jó kapcsolatot ápolt a helyi baptisták vezetőjével, akikkel szerencsére pillanatok alatt megszületett a megegyezés, így harmadik éve hozzájuk tartozunk. Hivatalosan nem is vagyunk sportiskola, de így vagyunk elkönyvelve a köztudatban. Az egyik évben a végzősök tablóit úgy kaptunk meg, hogy az állt rajtuk, Kovács Pál Sportgimnázium, de erre a jelzőre inkább büszkék vagyunk, mintsem hogy bárkit kijavítsunk.

Ez még nem az a tabló. Az éles szeműek viszont kiszúrhatják, hogy Tomori Zsuzsa és Szucsánszki Zita nem csak csapat- és válogatottbeli, de osztálytársak is voltak. De ide járt Gulyás Máté labdarúgó, aki korábban az első osztályban is megfordult Fotó: Hirling Bálint - Origo

Nem csak sportolók járnak ide, ellenkező esetben csak ilyen tanulókat vehetnénk fel, ráadásul, aki abbahagyja a sportot, azt a diákot át kellene irányítanunk másik suliba. A sportolók természetesen előnyt élveznek, és zömmel ők felvételiznek hozzánk, de indítunk általános kerettantervű osztályt is. Nagyjából háromszoros túljelentkezés van minden évben.

Milyen klubokkal van együttműködése az iskolának?
Több egyesülettel is van szerződésünk, mint például a Vasas, az Újpest, a REAC, a KSI, amelyek ha jeleznek, hogy küldenének diákokat, szoktunk fenntartani számukra helyet, akár év közben is. Persze a fluktuáció igen nagy, főleg a vidéki sportolók miatt. Ők eljönnek Pestre, kollégiumba költöznek, de nem biztos, hogy sokáig maradnak. Vagy annyira hiányzik nekik a család, hogy inkább hazamennek, vagy abbahagyják a sportot, és nincs értelme maradniuk, és persze az sem ritka, hogy valaki annyira tehetséges, hogy egy vidéki fellegvárba vagy külföldre igazol. Nekem is volt olyan osztályom, amelyben négy év alatt hetvenen fordultak meg.

Fehér Attilának volt olyan osztálya, amelyben négy év alatt hetven diák fordult meg Fotó: Hirling Bálint - Origo

De pont emiatt rendkívül befogadó a közeg, hiszen mindenki tudja, hogy ez mivel jár. A közösségépítés a szakmám egyik legszebb része, és szerintem jól is állunk ebben, olyanok vagyunk, mint egy kis falu, mindenki ismer mindenkit. Persze magától ez nem alakul ki, rendkívül keveset vannak együtt a diákok, hiszen valakinek délelőtti, valakinek délutáni edzése van, és ezért az akkori órákat nem tudja látogatni.

Mennyien vannak, akik egyéni tanrenddel tanulnak?
Körülbelül az iskola egyharmada. Van olyan, hogy csapatostul egyezik a tanrend, például abban az osztályban, amelynek több mint a fele a KSI-ben kézilabdázik. Ezekre az időpontokra igyekszünk olyan órákat betenni, ahol nem szednek össze akkora lemaradást, például testnevelést, sportelméletet, sportpszichológiát, vagy bibliaismeretet.

Folyamatosan követnünk kell, hogy ki, mikor, merre jár, mikor hiányzik igazoltan vagy igazolatlanul.

Ott van például Körtés Kora, aki tavaly az Év Sportolója lett akrobatikus tornában, ő például az órák 40%-án nem tud részt venni az edzések miatt. Ezeket úgy alakítjuk ki, hogy behívjuk a diákot, a szülőket és az edzőt, szépen leülünk, és kitaláljuk, mi lenne az optimális. Sokszor az edzők számára az iskola másodlagos, ezért vonjuk be őket is, hogy megértsék, a tanulás is fontos a diákoknak. Például a MAC Budapest hokicsapatának edzőjével, Marton Tiborral is egyesével végigvettük a srácok programját. Hatalmas munka, nagyobb létszámnál ezt valószínűleg lehetetlen lenne megvalósítani.

Néhányan persze megpróbálják kihasználni ezt, és egy kicsit hamarabb elmenni, vagy később visszajönni, esetleg „elfelejtenek" szólni, hogy elmaradt az edzés, de ezt mi az edzőtől azonnal megtudjuk.

Azért is értékes a jó kapcsolat az edzőkkel, mert ha látja, hogy jól működünk és partnerek vagyunk, akkor egy idő után egyre több növendéknek javasolja az iskolánkat. Van ellenpélda is, volt olyan lány, akinek a trénere nem igazolta le a hiányzásait, így majdnem meg kellett szüntetnünk a tanulói jogviszonyát, már abba akarta hagyni a sportolást. Ekkor körbetelefonáltunk, és sikerült neki találni egy másik egyesületet, és a tanuló sikeresen le is érettségizett, és a mai napig is aktív profi sportoló.

Rendkívül fontos bevonni az egyeztetésekbe az edzőket is Fotó: Hirling Bálint - Origo

A gyerekeket ez iszonyatosan megterheli, hiszen gyakorlatilag a sportpályán és az iskolában élik az életüket. Kapnak bármilyen segítséget a sulitól, hogy ezt feldolgozzák és könnyebben kezeljék?

Az iskolának van pszichológusa, a sportpszichológusok pedig az egyesületekben foglalkoznak a gyerekekkel. Tavaly akkreditált kiváló Tehetségponttá váltunk, nagyban köszönhetően a pár éve elindult mentorprogramnak, azaz van 5 mentortanárunk, akik fejenként 4-5 tanulóval foglalkoznak heti rendszerességgel, általában iskolaidőben. Ezek gyakorlatilag pszichológiai beszélgetések, akár a tanulás segítésére, vagy akár magánéleti, családi, esetleg karriert érintő problémák megvitatására, de persze a sikerélmények kibeszélése is gyakori. Egyfajta tehetségtámogatás ez, a kimerült gyerekek feltöltése, hiszen valóban elképesztően sűrű az életük. Főleg azoknak, akik vidéken sportolnak, és naponta utaznak oda, majd vissza a kollégiumba.

Van egy végzős fiú, aki például minden nap Ausztriába jár edzésre.

Ilyenkor nyilván alig marad idő a tanulásra, ami buszon, az öltözőben, vagy itt a szünetekben történik. De ez az ára annak, hogy valaki profi és nem hobbisportolónak készül.

Cikkünk még nem ért véget, kérjük, lapozzon a folytatáshoz!