Társoldalunk:

A fehér király, aki a Barcának és a Realnak is mattot adott

2018.12.11. 05:56

A Real Betis jelenlegi vezetőedzője, Quique Setién sokáig nem találta a helyét a futballban. Nem értették meg sehol. Gyerekkora óta vallja, hogy a foci nem több mint szórakozás, és ez visszaköszön a csapatainál is: bárhová is menjen, az biztos, hogy a bajnokság legjobb meccseit ő fogja játszani. A sakk szerelmeseként megszállottan rajong a taktikáért, imád kísérletezni és túlgondolkodni. Az eredmények pedig őt igazolják. Bemutatjuk az egyetlen embert az elmúlt tíz évből, aki a Bernabéuban és a Camp Nouban is győzni tudott.

„Ahhoz, hogy a stratégia valóssággá váljon, muszáj döntéseket hoznunk" – írja minden idők legjobb sakkozója, Garri Kaszparov angol nyelven megjelent How Life Imitates Chess című könyvében. – Miután megterveztük, elemeztük és kiértékeltük, választanunk kell egy cselekvési irányt. Az eredmény a döntéshozatal minőségének visszaigazolása lesz."

Setién sokszor a sakkból merít ihletetForrás: laligaloca.blog.hu

A játékosok a bábuk

Sokan a futballt is a sakkhoz hasonlítják, vannak olyan edzők, akiknek a meccsre való felkészülés semmiben sem különbözik egy sakkozó felkészülésétől. Quique Setién is ezek közé az edzők közé tartozik.

A Betis trénere egyszer bevallotta, a sakk iránti szenvedélye gyakran még a futballon is túlnő. „Egyre kevesebb focit nézek, inkább sakkozok helyette." A szerelem nem véletlen: Setién többször játszott már Kaszparov, és a sakk másik nagymestere, Anatolij Karpov ellen. „A sakk és a futball nagyon hasonlít, a darabkák (a bábuk és a játékosok – a szerk.) a támadással és a védekezéssel vannak összefüggésben. És, hogy mi a legfontosabb? Hogy urald a tábla (pálya) közepét" – magyarázta.

Kollégiumi írógép, vb, strandfoci

Setién Santanderben született 1958-ban. Az utcán nőtt fel. A tanulást mindig is háttérbe szorította a foci, így került oda már nagyon fiatalon a Racing Santander utánpótláscsapatához. Technikailag képzett, elegáns játékos volt, aki fizikai hiányosságaiból fakadóan nem szerette a keménykedést a pályán. Elkötelezetten vallotta, hogy a foci a látványról, a trükkökről és az élvezetről szól. „Most már tudom, hogy a játékosok taktikai felkészítését nem lehet elég korán elkezdeni – mondta már edzőként. – Vannak olyan srácok, akik fél órán át labdához sem érnek az edzésen, mert a magasabb, erősebb fiúk elnyomják őket."

Az eredetileg csatár Setién annyira értette a játékot, hogy a Racing edzője, Moruca végül középpályást faragott belőle. „Látni őt játszani, egy álom volt" – emlékezett vissza a fiatal tanítványára, aki 14 évesen, a kollégiumi írógépen jegyezte le a futballal kapcsolatos tapasztalatait. Nyolc évet húzott le a Racingnál, mielőtt 1985-ben az Atlético Madridhoz igazolt, Luis Aragonés kezei alá. „Nála váltam igazi futballistává" – mesélte Setién, akit Miguel Munoz spanyol szövetségi kapitány kivitt az 1986-os világbajnokságra, ott azonban egy percet sem játszott. Setién sohasem volt az a fajta ember, aki felhúzta volna magát az ilyenen, minimális elkeseredettséggel az arcán annyit mondott, „egy kicsit bosszantott". Az egyetlen dolog, amit megbánt a karrierjében, hogy nem játszhatott Johan Cruyff Barcelonájában – pedig ahogy ő fogalmazott, a kisujját is odaadta volna érte.

Éder Sarabia (balra) és Quique SetiénForrás: AFP/Miguel Medina

A vb után Setién megbújt a futballban. Amúgy sem tekintett úgy a labdarúgásra mint megélhetési lehetőségre, csupán szórakoztatta – ahogy gyerekként is. Játszott még pár évet a Logronésnél, a Racingnál, majd 1996-ban a Levanténél fejezte be a pályafutását. A képességei már ekkor megvoltak, hogy belevágjon az edzősködésbe, de ő inkább strandfocizni kezdett. Rendszeresen járt a santanderi tengerpartra, és annyira illett hozzá a játék, hogy a válogatottba is bekerült. Magát sohasem tartotta ambiciózus embernek, nem hajtotta őt semmilyen versenyszellem, és nem álmodott arról, hogy egyszer edző lesz. Jelenlegi segítője, Éder Sarabia viszont másképp látja: „Makacs, és bár nem úgy tűnik, maximalista ember."

A meg nem értett zseni

2001-ben, megélhetési szándékkal mégis edzőnek állt. A Racingnál kapott munkát, ott, ahol ismerték, és ő is ismert mindenkit, mégis, szakmai tapasztalat nélkül kockázatos vállalásnak tűnt. De bejött. 2002-ben a második helyen végezve (Aragonés Atléticója mögött) feljuttatta a csapatot az élvonalba. Megvolt a lehetősége, hogy már nagyon korán a legmagasabb szinten is berobbanjon, de a vezetőséggel való nézeteltérései miatt mennie kellett.

„Nem könnyű megtalálni azt a helyet, ahol megértenek téged" – mondta, és ez a kijelentés végigkísérte a pályafutását. A Poli Ejidónál négy hónapig bírta, Egyenlítő-Guinea válogatottjánál mindössze tíz napig, de ezt az időszakot még ő is jelentéktelennek nevezte az életében. A hitehagyott edzőnek korábbi klubja, a Logronés adott bizalmat, ha már fizetést nem – hét hónapig dolgozott ingyen. Az eredmények itt sem jöttek. Úgy tűnt, hogy a futballedzők világa zord és sötét hely a dogmatikus Setiénnek, aki már-már teljesen beleőrült saját elvei rabságába. „Mindig a jó futballra törekszem. Nem értek egyet azzal, hogy az edzőnek alkalmazkodnia kell a kerethez. Volt idő, amikor így gondoltam, de akkor még nem értettem a futballt" – nyilatkozta, hozzátéve, hogy az emberek azért kritizálják őt, mert gyakran nem azt mondja, amit egy edzőtől elvárnának.

Setién és a Betis kapusedzője útban Madridba (a Real Madrid-Betis 0-1 bajnoki előtt)Forrás: twitter
Milyen edző Quique Setién?
„Sajnálom, és az egész csapat nevében elnézést kérek a mérkőzés végén látottak miatt. A Betis nem híve az időhúzásnak, a játékosok erre a stábtól direkt utasítást nem kaptak, így erről majd az öltözőben beszélünk velük. Én magam és a klub is annak a híve, hogy az ellenfelet csak olyan eszközökkel győzzük le, mely megfelel a futball szellemének" – Setién nyilatkozata a Milan ellen aratott 2–1-es siker után.

Aztán az élet csak neki adott igazat. A harmadosztályú Lugóhoz került, ahol hat évet húzott le, és gondolkodásmódjával teljesen megreformálta a klubot. Harmadik évében feljutatta a csapatot a másodosztályba, ahol hosszú távon meg is ragadt. A szakma ekkor már kezdte elismerni Setiént, akinek szokatlan volt a folytonosság az életében, hiszen egy évnél többet sehol sem töltött korábban. „Egy picit kezdtem Sir Alex Fergusonnak érezni magamat" – viccelődött.

Spanyolország braziljai megérették őt

2015. október 18-án, a Getafe elleni 4–0-s vereség után a Las Palmas kirúgta Paco Herrerát, aki 14 év után vezette vissza a csapatot az első osztályba. Ekkor öt ponttal a 19. helyen álltak a kanáriak. Setiénnel viszont új erőre kaptak, 2016. február 26. és április 11. között hétből hat meccset nyertek, amire akkor rajtuk kívül csak a Real Madrid és az Atlético volt képes. A szezont végül a 11. helyen zárták. Az eredményeknél is fontosabb volt, hogy Setién végre megtalálta azt a helyet, ahol megértették. A forró és száraz Gran Canarián, ahol ugyanolyan könnyedén és ösztönösen fociznak, mint Brazíliában. Ahol a futball kikapcsolódás, élvezet, lúdico – játékos, ahogy Setién nevezte. Ahol sokat futva, gyorsan, mégis precízen játszanak, ahol a mezőnyfölény és a labdabirtoklás sohasem megy át unalmas tili-toliba (Setiénnel a Barcelona mögött a Las Palmas birtokolta legtöbbet a labdát, passzpontosságot tekintve pedig a harmadik legjobb csapat volt a ligában). Az egészet talán Kevin-Prince Boateng leigazolása szemléltette a legjobban. A ghánai olyan klubokban játszott korábban mint a Tottenham, a Dortmund és a Milan. Saját bevallása szerint azt sem tudta, hogy hol van Las Palmas a térképen, egyetlen szót tudott. „Tiki-taka" – ez vezette őt a szigetre.

Setién 18 hónap alatt a bajnokság legszórakoztatóbb csapatává tette a Las Palmast, de annyira elmérgesedett a helyzet a vezetőséggel, hogy márciusban bejelentette, a szezon végén távozik. Ez akkora törést okozott a klub életében, hogy a maradék tíz meccsből nyolcat is elveszítettek, és csak az őszi teljesítmény mentette meg őket a kieséstől.

Felépítette a Betist, és saját magát is

Setién megszerzése és a 2017 nyarán elköltött 25 millió euró (spanyol léptékkel számolva ez hatalmas összeg) volt az első jele annak, hogy a Betis célja immár az európai helyek megközelítése. A második a Real idegenbeli legyőzése volt az ötödik fordulóban. 2016. április 30. és 2017. szeptember 20. között 73 meccsen nyolc különböző ország 35 különböző csapata próbálta megúszni kapott gól nélkül a Real ellen, hiába. A Betisnek sikerült, ráadásul Antonio Sanabria 94. percben szerzett fejesgóljával a győzelem is meglett. Setiénnel a Betis vált a spanyol bajnokság kirakatcsapatává, olyan értelemben, hogy ha egy laikust le kellett ültetni a tévé elé, akkor nem ártott, ha az ő meccsük futott a háttérben. 4–0, 4–4, 3–6, 0–5, 5–3, 3–2, 2–3 – a Betis tavaly őszi legkiugróbb eredményei, közte a Háromkirályok napján rendezett sevillai derbivel (5–3), amelyen hat év után először sikerült nyerni (és először ötöt rúgni).

A téli átigazolási szezonban a Betis 10,5 millió eurót fizetett a Dortmundnak Marc Bartráért. A Barcelonánál nevelkedett középső védő személyében Setién megkapta azt a játékost, akire a legnagyobb szüksége volt. Bartra érkezésével formációt váltott, átállt háromvédős rendszerre, és elkezdett célfocit játszani. Tavasszal volt egy olyan periódus, amikor nyolcból hét bajnokit nyert a Betis, mindezt úgy, hogy közben két gólt kapott. A szezont végül a hatodik helyen zárta a csapat, és ezzel kivívta a jogot, hogy az Európa-ligában szerepeljen. „Egy hároméves célt teljesítettünk egy alatt" – mondta Setién.

2003 óta először kapott négy gólt a Barcelona hazai pályánForrás: AFP/Josep Lago

A most futó idényben a Betis a hetedik helyen áll a bajnokságban, az Európa-ligában pedig már biztosan továbbjutott. Setién zsenialitásának köszönhetően november közepén az év egyik legjobb meccsén 4–3-ra verték a Barcelonát a Camp Nouban, ahol 2003 óta senki sem rúgott négy gólt. Ez a siker egyben azt is jelentette, hogy ő lett az első edző az elmúlt tíz évben, aki a Bernabéuban és a Camp Nouban is győzni tudott. Még Diego Simeone sem volt képes erre.

A kezdés előtt az öltözőfolyosón Setién elkérte Sergio Busquets mezét. Busquets a vesztes meccs után odaadta neki, és azt írta rá: „Quiquének megbecsüléssel és csodálattal az iránt, ahogy a futballt látja".

Ennél nagyobb elismerés aligha létezik.