Társoldalunk:

A bosszúhadjárat közben Mourinho elpusztította önmagát

2018.12.18. 11:06

Kedden délelőtt a Manchester United hivatalos közleményben tudatta, hogy kirúgta José Mourinhót. A portugál menesztése nem a semmiből jött, hónapok óta sejteni lehetett, hogy már nem húzza sokáig a kispadon. Mourinho mostanra egy kiégett edző lett, akinek kinevezése óriási kockázatot rejt magában. A leépülése 2010-ben kezdődött a Real Madridnál, ahol annyira a Barcelona legyőzésének megszállottjává vált, hogy fekete-fehérre, jóra és rosszra redukálta a focit. Azóta teljesen beleőrült a saját elveibe, a felelősséget sohasem vállalja, folyamatosan terel és mentegetőzik. Bárhová is megy, ott eluralkodik a káosz.

Frank Rijkaard távozása után csak José Mourinho és Pep Guardiola neve jött szóba az akkor mélyponton lévő Barcelonánál. A vezetőség hajlott afelé, hogy a sokkal jobb nevű portugált szerződtesse le, de Johan Cruyff, a Barcelona történetének talán legfontosabb alakja Guardiola mellett kampányolt. Végül 2008 nyarán Txiki Begiristain technikai igazgató a második csapattól felhozott Guardiolát nevezte meg új vezetőedzőként. Mourinho úgy érezte, hogy elárulták őt, és soha nem bocsátott meg a Barcelonának.

Txiki Begiristain technikai igazgató, Joan Laporta klubelnök és Pep Guardiola (b-j)Forrás: AFP/Lluis Gene

Miután Mourinho az Inter trénereként megverte Guardiola legyőzhetetlennek hitt Barcelonáját a 2009/2010-es Bajnokok Ligája-szezon elődöntőjében, Florentino Péreznek, a Real Madrid elnökének nyilvánvaló vált, hogyki is az ő embere.Mivel akkoriban a Real az elköltött százmilliók ellenére is csak a Barcelona árnyékában létezett, nem számított, hogy a portugál stílusa totálisan ellenkezik a klub által képviselt értékekkel.

Mourinho 2010 nyarán váltotta Manuel Pellegrinit a kispadon. A szezon nem indult jól, de a november 29-ei El Clásicó előtt a Real egy ponttal megelőzte a Barcelonát. Ez volt az a pillanat, amikorMourinho végérvényesen bebizonyíthatta volna, hogy a katalánok rossz döntést hoztak, amikor két évvel korábban Guardiolát nevezték ki helyette.A terv ugyanaz volt, mint néhány hónapja az Interrel: mélyen visszahúzódni, átadni a területet, és kontrából megverni az ellenfelet. A Barcelona viszont a Guardiola-korszak egyik legjobb meccsét játszotta, és Mourinho gyűlölködésére a pályán válaszolva végül 5-0-ra nyert.

Mourinho a pályán ünnepelte a Barcelona kiejtését a 2009/2010-es szezonbanForrás: AFP/Filippo Monteforte

A szezon hátralévő részében a Real csupán három bajnokit veszített, de ez sem volt elég a bajnoki címhez. A következő idényben már közelebb került egymáshoz a két csapat, de a Real ezúttal is csak a második helyen futott be a bajnokságban, a BL-ben pedig pont a Barcelona verte ki az elődöntőben. Diego Torres The Special One: The Dark Side of Jose Mourinho című könyvében ezt a pontot jelölte meg fordulópontként a portugál karrierjében: Mourinho ekkor határozta el, hogy innentől kezdve három agresszív, ütközni képes középpályással áll fel. Mourinho nem csupán győzni szeretett volna.A saját egyedi módján szeretett volna győzni. A nagy hibát ott követte el, hogy nemcsak a Barcelona ellen ragaszkodott ehhez a felálláshoz, de a náluk jóval gyengébb képességű csapatok ellen is. A külső szemlélőknek, és főleg a Real-szurkolóknak úgy tűnhetett, hogy Mourinho számára a Real másodlagos, a saját szobrát akarja építeni Madridban.

Mourinho eszmerendszere
1. Az a csapat nyeri a meccset, amelyik kevesebb hibát követ el.
2. A futball azokat a csapatokat jutalmazza, amelyek több hibára tudják kényszeríteni az ellenfelüket.
3. Idegenben nem szabad megpróbálni felülmúlni a hazai csapatot, a cél, hogy felnagyítsuk a gyengeségeiket, és ezzel a fegyverrel győzzük le őket.
4. Aki a labdát birtokolja, az fog több hibát elkövetni.
5. Aki önként lemond a labdabirtoklásról, az a hibák elkövetésének esélyéről is lemond.
6. Féljen az, akinél a labda van.
7. Labda nélkül erősebb egy csapat, mert a területet kontrollálja, míg az ellenfél csak a labdát.

Ezek a pontok tökéletes ellentétei annak, amit a Barcelona képvisel. A helyzet tehát nyilvánvalóvá vált:Mourinho annyira a Barcelona legyőzésének megszállottja lett, hogy szembement mindennel, amit annál a klubnál tanult, ahol edzőt csináltak belőle.Az első siker a Király-kupa döntőjében érte: a 2010/2011-es szezon végén hosszabbításban legyőzte a Barcelonát, majd Guardiola utolsó évében megnyerte a bajnokságot is, és a BL-döntőbe is majdnem bejutott. Úgy tűnt, hogy az, amit elképzelt, működik.

Ronaldo fejesgóljával győzött a Real a Király-kupa döntőjében 2011-benForrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

A harmadik évét rosszul kezdte a csapat, és hamar elszállt minden esélye a bajnoki címre. A Real-játékosok egyre hangosabban léptek fel Mourinho stílusa ellen, aki mindent a BL-győzelemre tett fel, csakhogy az elődöntőben Jürgen Klopp Dortmundja a saját fegyverével verte meg Mourinhót (ez volt az a párharc, amelynek első meccsén Lewandowski négy gólt lőtt). A portugál ekkoriban kezdett háborúzni a csapatkapitánnyal és klubikon státuszban lévő Iker Casillasszal. Az üzenet egyértelmű volt:Mourinho mindenkinél fontosabbnak, nagyobbnak akart látszani.A viszály nemcsak a szurkolókat, de az öltözőt is megosztotta. Egyre biztosabbá vált, hogy Mourinho nem húzza sokáig.

Sir Alex Ferguson visszavonulása után Mourinho biztos volt benne, hogy ő lesz a Manchester United menedzsere. Az angol klub azonban David Moyes mellett döntött. Ezek után már senki nem lepődött meg azon, hogy a portugál igent mondott a Chelsea hívására. Döntését azzal indokolta, hogy mindig is szeretett volna visszatérni korábbi sikerei helyszínére, és a felesége is imádja Londont. A Chelsea kerete ekkor tele volt tehetséges támadójátékosokkal, és sokáig úgy tűnt, hogyMourinho meghasonlik önmagával, és sokkal offenzívabb, látványosabb focit játszat csapatával.Egy kellemetlen vereség után (Sunderland ellen a Ligakupában) azonban a portugál félredobott mindent, és visszatért az alapokhoz. A Chelsea remek tavaszt produkált, de a bajnoki cím nem lett meg. Nyáron elkezdődött a keret átalakítása: Mourinho egy olyan csapatot akart magának, amely képes a zárt, stabil védekezésből kíméletlen kontrákat vezetni.

Mourinho 2013-ban tért vissza a Chelsea-hezForrás: AFP/Ian Kington

Mourinho második szezonjában mindössze három bajnokit veszített a csapat, és végül simán megnyerte a Premier League-et. A közvélemény azonban így is megtalálta őt: sokan lefitymálták a stílusát, mondván a kockázatkerülő, minimalista játék nem méltó egy bajnokhoz.Azért játszunk, hogy győzzünk. Ez a munkánk. Ezt várják el tőlünk.Az edzők új generációjáról beszélnek. Milyen új generáció? Mindig az lesz az új generáció, amelyik győz. Azok, akik csak néha vagy sosem győznek, nem lesznek jó edzők" - vágott vissza Mourinho.

Mourinho harmadik éve megint kínkeservesen indult, decemberben ki is rúgták. A szakértők azt mondják, hogya rengeteg konfliktus, a győzelem érdekében való mindenkin átgázolás és a szándékos feszültségkeltés a harmadik évre kikészíti a csapatot.Ezért is volt sikertelen Mourinho harmadik éve szinte mindenhol.

Louis van Gaal távozása után aztán megkapta a várva várt Manchester United kispadját, de elődeihez hasonlóan ő sem tudta még csak megközelíteni sem Ferguson eredményeit. Első szezonjában három trófeát is nyert, de mindent a jelentéktelenebbik fajtából (Európa Liga, Ligakupa, Community Shield), ő mégis úgy emlegeti azt az évet, mint a triplázós szezont.

Mourinho a harmadik évre felőrli aktuális csapatátForrás: AFP/Lindsey Parnaby

Folyamatosan a korábbi eredményeivel hencegett, tiszteletet kért a sajtótól azért, mert egyedül több angol bajnoki címe van, mint a másik 19 menedzsernek összesen. De ez a múlt. Mourinho a számok mögé bújt, mindenre volt kifogása.Soha nem ő volt a hibás.Vagy a bíró nézte el, vagy az egyik játékosa hibázott, vagy az összes. Nyár óta összetűzésben volt Ed Woodwarddal, a Manchester United vezérigazgatójával, és állandóan a keretre panaszkodott. A felelősséget nem vállalta.

2018 van, és ott tartunk, hogy legszívesebben már a játékoskijárót is befalazná, nehogy sor kerüljön a mérkőzésre, de hogy se labdát birtokolni nem akar, se semmilyen kockázatot vállalni, az biztos. Mostanra analóg lett egy digitális világban. Mindez azért, mert sok-sok évvel ezelőtt bosszúhadjáratra esküdött fel a volt klubja ellen: a saját filozófiáját és a csapatainak játékát úgy alakította ki, hogy az totális ellentéte legyen a Barcelonának.

Mi lesz vele ezek után? Vajon melyik topcsapatnak kell egy láthatóan kiégett edző, aki fekete-fehérre, jóra és rosszra redukálja a focit? Aki az évek alatt a saját elvei rabságába esett, és nem tud (nem is akar) szabadulni onnan, nem számít, hogy mekkora kárt okoz így az aktuális csapatának.

Mourinho a Portónál, a Chelsea-nél és az Internél aratott sikereivel örökre bebetonozta magát az edzői szakma elitjébe. Még ma is jól cseng a neve, a renoméja azonban megkopott. Az ő kinevezése (legyen szó bármelyik csapatról) óriási kockázatot rejt magában. Bárhová megy, bármit csinál, a végén óriási káoszt hagy maga után.

Ki fogja ezt vállalni? Abban is biztosak lehetünk, hogy Mourinho nem megy egy bizonyos szint alá. Ahogy abban is, hogy a Manchester Unitednél töltött utolsó hónapjaihoz és a kirúgásának körülményeihez hasonlóan a "holtszezon" és a visszatérése is hangos lesz.