Leverkusen's Wendell (r) und Schalke's Daniel Caligiuri in action during the Bundesliga soccer match FC Schalke 04 vs Bayer Leverkusen in Gelsenkirchen, Germany, 29 September 2017.
-
(EMBARGO CONDITIONS - ATTENTION: Due to the accreditation guidelines, the DFL only permits the publication and utilisation of up to 15 pictures per match on the internet and in online media during the match.) Photo: Guido Kirchner/dpa
Vágólapra másolva!
Ha egy csapat 55 év alatt szerzett a bajnokságban hét ezüstérmet, nyert öt nemzeti kupát és egy nemzetközit, de soha nem tudott bajnok lenni, arra joggal mondható, hogy lúzer. Meg arra is, amelyik ugyanezen idő alatt ötször lett második, szintén nyert nemzeti és nemzetközi kupát. De bajnokságot sohasem.
Az első a Schalke dicsőséglistája, a második a Bayer Leverkusené.
A Bundesliga gólkirályi címe háromszor került Gelsenkirchenbe (Klaus Fischer, Ebbe Sand és Klas-Jan Huntelaar révén) és négyszer Leverkusenbe (háromszor Ulf Kirstennek és egyszer Stefan Kiesslingnek köszönhetően.) Minden idők második legeredményesebb Bundesliga-góllövője, Klaus Fischer a Schalkét erősítette, az örök ponttáblázaton a királykék alakulat a hetedik (a legjobb, bajnoki címet még nem nyert csapatként), a gyógyszergyári tizenegyedik.
Azt sem tudják, hanyadikán van elseje Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Guido Kirchner
Hosszasan lehetne sorolni, hogy ez a két Ruhr-vidéki csapat mitől meghatározó tagja a Bundesligának, meg azt, hogy miért várja mindig mindenki az élmezőnybe.
Ehhez képest három forduló után az utolsó két helyen ez a két gárda szégyenkezik. Mindkettő szerzett pont nélkül.
A világ legtöbb részén ilyenkor edzőcseréért kiáltanak. Mostanában már Németországban is. Pedig ez arrafelé nem mindig volt így. Volt olyan év, amikor mindössze három trénert tettek lapátra szezon közben. Ez persze jó régen, az első Bundesliga-évben fordult elő. Az új évezredben ott is követik az európai trendet: 12,10,15,10,8,9,13,11,12,11 – így alakult az edzőcserék száma bajnoki idényenként az elmúlt tíz évben.
Még nem nagy mesterek
Heiko Herrlich és Domenico Tedesco. Az előbbi, a Leverkusent irányító a nagyobb név. Edzőként is megvan a tapasztalata, igaz, ez az első komolyabb csapat, amelyet irányít. Játékosként varázslatos eredménysorral rendelkezik:
tagja volt a Dortmund Bajnokok Ligája- és Világkupa-győztes csapatának, kétszer német bajnok is volt a BVB-vel.
A Mönchengladbachhal és a Leverkusennel is nyert Német Kupát, 1995-ban a Bundesliga gólkirálya volt. Edzőként már nem ilyen gazdag az eredménylistája. Korábban a Bochum, az Unterhaching és a Regensburg felnőtt csapatát vezette.
Herrlich és Tedesco (b-j) lassan vehetik a kabátjukat Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Rolf Vennenbernd
Viszont az U17-es válogatottat bronzéremig juttatta a 2007-es vb-n, ezért egy évvel később az ebben a korosztályban dolgozó edzők legjobbjának választották Németországban. Jól kezdte tehát edzői pályáját és most, 46 évesen már kellő tapasztalattal rendelkezik. Minden adott, hogy ezzel a csapattal sikeres legyen. Ehhez képest így nyitott a bajnokságban: Mönchengladbach-Leverkusen 2-0, Leverkusen-Wolfsburg 1-3, Bayern München-Leverkusen 3-1.
Kétharmada magyarázható, a Wolfsburg elleni hazai vereség kínos. Meg a két rúgott gól. Meg a nyolc kapott.
Ez arról árulkodik, hogy hátul is baj van és elöl is.
A védekezés nyilván stabilabb lesz, ha a szezont betegséggel nyitó Lukas Hradeczky elfoglalja a helyét a kapuban, bár sokan nem értik, miért vált meg a csapat az éveken át bravúrt bravúrra halmozó Bernd Lenótól. Az értetlenkedők ilyenkor gondoljanak a sok tavalyi bénázására. Karim Bellarabi viszont itt van, de egyelőre csak annyi említésre méltót tett, hogy ritka gusztustalan megmozdulásával súlyos sérülést okozott Rafinhának, amiért azonnal piros lapot kapott.
Pedig ő az a játékos, aki a vb-győzelmet hozó 2014-es év őszén mutatkozott be a válogatottban, és első néhány meccsén messze jobb teljesítményt nyújtott az összes világbajnok csapattársánál. De az idei vb-n sem volt kerettag, pedig láthattuk, hogy a csatárposzt a leggyengébb láncszem Joachim Löw csapatában. A Leverkusennél dolgozó Herrlich edző és a sportigazgató, Rudi Völler a világ bármelyik csapatánál tarthatna előadást a gólszerzés nevű tantárgyból. Elvileg Leverkusenben lenne is érdeklődő nebuló, hisz a most elmeszelt
Bellarabi mellett ott van a keretben Volland, Bailey, Brandt, és a szuperigazolásnak gondolt Paulinho is.
A középpályát stabillá lehet tenni a Bender ikrekkel, akiknél aligha van összeszokottabb páros a világ futballjában.
Lars és Sven Bender egymás gondolatait is ismerik Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Marius Becker
A védelemben ott a nagyszerű fizikummal rendelkező Tah, az ezer éve itt játszó Wendell. Ezzel a kerettel hosszú távon nem lehetne gond. Csak a csapatra kellene ereszteni egy pszichológust, mert amilyen felesleges kiállításokat produkál ez a klub évtizedek óta, attól még egy Herrlichtől dúsabb hajszerkezetű mesternél is jelentkeznének a kopaszodás jól látható jelei. Bellarabi kiállítása a hetvennegyedik azonnali piros lap volt, amit Bayer-játékos kapott a történelemben, ezzel
a csapat ebben a kategóriában abszolút csúcstartó a Bundesligában,
pedig ez még csak a negyvenedik szezonja az ötvenhatból.
Csütörtökön az Európa-ligában talán elkezdte a gödörből kikászálódást a Leverkusen. Kai Havertz két és Kiese Thelin egy góljával 3-2-re nyert a bolgár Ludogorec otthonában. A gólszerzők még csak szóba sem kerültek a kulcsjátékosok felsorolásánál. Vannak még itt tartalékok.
A másik szamárpados
A másik alulteljesítő nagycsapat a Schalke, amelyik kedden a Bajnokok Ligájában 1-1-es döntetlent játszott hazai pályán a Porto ellen. Ez a három vereséget hozó Bundesliga-rajttal együtt már több mint kellemetlen,
az esetleges talpra állást pedig a hétvégi Bayern elleni meccstől sem várhatják híveik.
Itt ráadásul mind játékosként, mind edzőként rutintalan fiatalember irányítja a szakmai munkát. Domenico Tedesco a múlt héten ünnepelte harmincharmadik születésnapját. Ha valaki ilyen korban egy Bundesliga-élcsapatot irányít, az lehet, hogy korán érő edzőzseni, de mindenképpen sikertelen futballista. Ez utóbbit bizonyítja, hogy játékosként az ASV Aichwaldnál és a FV Zuffenhausennél fordult meg. Emelje fel a kezét az a magyar ember, aki hallott már ezekről a klubokról. Felnőtt edzői karrierjét az Erzgebirge Aue-nál kezdte, ott tizenegy meccsen segített a bajnokság hajrájában, majd máris megtalálta a nagy feladat, a Schalke vezetőedzői posztja.
Ezt nyugodt lélekkel lehet a zsákbamacskát vettek kifejezéssel illetni. Az első szezon viszont bizonyította, hogy a zsákban nem macska, hanem oroszlán volt. Az állatok királyát jellemző magabiztossággal, bátorsággal vezette a királykékeket a második helyre. Ismét jó volt nézni a gelsenkircheniek játékát. Igaz, az ezüstérmet elsősorban a stabil védekezés hozta (csak két csapat kapott a Schalkénél kevesebb gólt), míg a német kupaindulók közül csak a kupagyőztes jogán El-résztvevő Eintracht Frankfurt rúgott kevesebbet,
de látszott, hogy van munka a csapatban.
Egy null kilométeres edzőtől feltétlenül jó teljesítménynek számít ez.
Ellenben nem számít jónak az idei rajt: Wolfsburg-Schalke 2-1, Schalke-Hertha 0-2, Mönchengladbach-Schalke 2-1, Schalke-Porto 1-1 (Bajnokok Ligája). A tények nem hazudnak, de nem is bontják ki a teljes igazságot. Mert kis szerencsével a nulla pont lehetne 2-3-4 is és akkor nem beszélnénk válságról.
Amikor a hetvenkétszeres ukrán válogatott Konopljanka értelmetlen szabálytalanság miatt idő előtt a pálya elhagyására kényszerül, emiatt pedig a következő meccsről is hiányzik, vagy amikor a 36 éves (az edzőnél 3 évvel idősebb), óriási rutinnal rendelkező Naldo két megmagyarázhatatlan mozdulattal két 11-est ajándékoz a BL-ellenfélnek, az nehezen korrigálható. Főleg a kispadról.
A Schalke előtt most egy út van: szolid vereséggel megúszni a Bayern látogatását, majd a Freiburg-Mainz-Düsseldorf-Bremen vonalon jó sok pontot gyűjteni. Ha abból a négy meccsből összejönne 12 pont, akkor akár a középmezőny elején is lehetne a gárda. A számszakilag rossz kezdés ellenére is butaság lenne most megválni az edzőtől,
de Gelsenkirchenben nem mindig hoznak logikus döntéseket.
Pedig olyan stabil háttérrel, mint amilyen ott van, lehetne nyugodtan építkezni. Jó tíz éve már, hogy egy orosz gázipari óriás a mezszponzor, ez a kapcsolat úgy indult, hogy az első ilyen felirattal ellátott mezt személyesen Vlagyimir Putyin hozta a bányászvárosba. Ennyi idő alatt akár európai mércével mérve is meghatározó csapat lehetett volna a Schalke. Azt se feledjük, hogy milyen fanatikus közönség tölti meg hétről hétre a Veltins Arenát. A korábban a bányákban robotoló, de még mostanában is nehéz fizikai munkából élő törzsszurkolók el is várják a teljesítményt.
Nemcsak elvárják, meg is érdemlik a jó teljesítményt Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Volker Essler/Sven Simon
Ezért is megdöbbentő vezetői húzás, hogy a királykéknek becézett csapat Mönchengladbachban halványzöld mezben lépett pályára, de láttuk már őket méregzöldben is. Nem tudni, ezt a remek ötletet mennyiben jegyzi Horst Heldt, mindenesetre az ő sportvezetői pályáját sok furcsa húzás jellemezte eddig is. Még Stuttgartban tevékenykedve néhány hét alatt kiárusította a 2007-ben bajnoki címet szerző alakulatot, majd a Schalkénál is furcsa játékos politikájával tündökölt. A sportigazgatói posztra kellene ma is egy fénykorát élő Rudi Assauer. Igaz a tíz év alatt szerzett két ezüst és két bronzéremmel nem kell szégyenkezni.
A Schalke inkább előbb, mintsem utóbb talpra fog állni, akárcsak a Leverkusen.
Nem kizárt, hogy amikor december 19-én Schalke-Leverkusen meccset rendeznek a Bundesligában, az lesz a tét: melyikük telelhet a dobogón. De jelenleg az a nagy kérdés: vajon Herrlich és Tedesco fog-e kezet egymással a kezdőrúgás előtt?
