Már egy ideje tudtam, hogy októberben Portugália felé veszem az irányt, amikor szembesültem azzal, hogy október 18-án Lisszabonban Benfica-Manchester United meccset rendeznek. Gondoltam, megpróbálok akkreditációt szerezni. El is kezdtem kutatni a Benfica oldalán, ahol
portugál nyelven csak annyit közöltek, hogy egy nevet és egy munkahelyet kell beírni a megjelölt helyekre.
Mégiscsak UEFA-rendezvényről van szó, így gondoltam, ennél azért komplikáltabb lehet a dolog. Rovaton belül összegyűlt pár email-cím a Benfica sajtósaihoz, így külön írtam nekik is. Pár nap elteltével jött is a válasz, hogy amit kitöltöttem az elég is. Többszöri levélváltás után kiderült, hogy egy héttel a meccs előtt döntenek arról, ki juthat majd be a meccsre, pontosabban arról, hogy ki nem, ugyanis csak azt értesítik külön, akinek a kérelmét nem fogadták el.
Egy héttel a meccs előttre ígérték a negatív válaszokat, én pedig nem kaptam semmit, ami biztató volt, így szerda este el is indultam a meccsre.
Metróval lehet eljutni a legkönnyebben a városból az Estadio da Luz-ba, azaz a Benfica stadionjába.
Az angolok szokásuk szerint nem fogták vissza magukat és átvették az uralmat a föld alatt.
A munkából hazafelé igyekvő helyieknek annyira azért nem tetszett a hangos éneklés és a szerelvények ütemes csapkodása, de a többség csak mosolygott az egészen. A Benfica-szurkolók kedélyesen igazították útba az angolokat, segítettek, hol kell átszállni és
a froclizás is kimerült egy kis "Viva Ronaldo" énekléssel.
A Manchester United korábbi játékosa, Cristiano Ronaldo egykoron a helyi rivális, Sporting játékosa volt, de a Real Madrid jelenlegi ászára ma már az egész ország büszke, a tavalyi, Európa-bajnoki cím után, ha lehet még jobban.
A metróból kilépve hatalmas eső fogadta a meccsre érkezőket, én pedig még mindig nem voltam abban biztos, hogy itt ma élőben meccset fogok látni. Jött az első kordon, nem tudtam mást mutatni, mint a magyar sajtóigazolványt, hiszen értesítést nem kaptam arról, hogy mehetek a meccsre. Az első biztonsági ember átküldött egy másikhoz, de a bonyodalmak itt véget is értek.
Szó nélkül engedtek át a kordonon a szurkolókkal, majd a stadionnál az akkreditációkat intéző hölgy meglepetten olvasta a kártyámon a nevet
és mindkettőnk meglepetésére előkereste a belépéshez szükséges papírjaimat. Kaptam egy nyakba akasztható lapot és egy kis belépőkártyát. Előbbin persze a név és a sajtóorgánum sem stimmelt (mégiscsak jobban hangzik portugálul az origu).
A stadionban aztán egy angolul nem beszélő, elegáns portugál úr szórta szét a sajtó képviselőit, de kézzel-lábbal mindenkinek elmutogatta, hol is kellene helyet foglalni.
A meccs felvezetéséből nem maradhatott ki a híres sasreptetés. A csodálatos, a 2004-es Európa-bajnokság döntőjének is otthont adó létesítményben percekig körözött a fenséges állat, majd a szurkolók üdvrivalgása mellett foglalta el a számára felállított ideiglenes helyét a játéktéren. Jöhetett a Benfica indulója, majd érkeztek a főszereplők is.
A kicsit több mint 64 ezer férőhelyes stadion ezúttal nem telt meg, 7-8 ezer szék maradhatott üresen, de
a hangulatra nem lehetett panasz még úgy sem, hogy a Benfica finoman szólva sem kezdte jól az idényt.
A csapat nyolc meccs után már öt ponttal van lemaradva a Portótól, hárommal a Sportingtól, a BL-ben pedig egy ötöst kapott Bázelben Rui Vitória csapata, melynek még nincs pontja az elitsorozatban. A szurkolók végig hangosan biztatták a csapatukat, érezhető volt, hogy ha esik, ha fúj, imádják ezt a klubot.
A sajnálatos hétvégi erdőtűz áldozataira emlékezve gyászszünettel kezdődött a mérkőzés.
Az utóbbi hónapokban másodszor sújtja hasonló tragédia Portugáliát, érezhetően megviselte az embereket az újabb szörnyűség.
Több szempontból is pikáns volt ez a mérkőzés, ugyanis 1968-ban éppen a Benfica ellen nyerte története első Bajnokcsapatok Európa-kupáját a United.
A Benfica is nyert a hatvanas években kettőt, még Guttmann Béla irányításával.
José Mourinho mellett a United játékosai közül Nemanja Matic és Victor Lindelöf is volt a lisszaboniak alkalmazásában. Mourinho 2000-ben volt rövid ideig a csapat vezetőedzője, de az elnökválasztási ígéretek áldozata lett, amit később sokszorosan megbánt az akkori vezetés.
A hazai csapatban a mindössze 18 éves, belga Mile Svilar kezdett a kapuban, ezzel pedig ő lett minden idők legfiatalabb kapusa, aki a Bajnokok Ligájában védhetett.
A közönség érezte, hogy meg kell támogatni kicsit az ifjú kapust, ugyanis minden jó megoldásánál hangos tapssal jutalmazták.
Svilar nem védett rosszul, talán ezért is kicsit elbízta magát.
A 64. percben Marcus Rashford szabadrúgása után ahelyett hogy kapu fölé ütötte volna a labdát ő inkább megfogta azt és egész egyszerűen belépett vele a kapuba.
Hiába mutatta, hogy ez nem volt gól, Felix Zwayer kezén jelzett az óra, működött a gólvonal-technológia, ezzel a góllal pedig kikapott a Benfica.
Ha igaz, amit Mourinho és Matic mondott a meccs után, akkor az angolok külön készültek a fiatal kapusból.
Mourinho elmondása szerint terv volt, hogy zavarba hozzák a fiatal játékost, ami ezúttal sikerült is.
A portugáloknak is akadtak helyzeteik, de a második félidőben szinte csak a szögletek alkalmával emelkedhetett a hangerő a Fény stadionjában.
A hosszabbításban a már helyi legendának számító csapatkapitány, Luisão kapta meg második sárgáját.
A kiállított játékos, akkora éltetésben részesült a levonulásakor, mintha győztes gólt szerzett volna.
A lefújás után a manchesteri Romelu Lukaku vigasztalta honfitársát,
de mindenki a másikat ölelgette, ez egy ilyen este volt. A portugálok nem vártak csodát, így is hatalmas tapsot kapott a levonuló hazai csapat. A United továbbra is százszázalékos, a portugálok továbbra is pont nélkül állnak.
A meccs után - noha a kártyám alapján nem lehetett volna - bejutottam a vegyes zónába. A beengedő, portugálul nem beszélő úr annyit kéredezett:
inglés? Én angolul válaszoltam, hogy csak bemennék és intett, hogy akkor mehetek is.
Az angolok a lefújás után 30-40 perccel már át is szaladtak a riportereken, Juan Mata és Ander Herrera volt hajlandó nyilaktozni a Manchester United munkatársainak.
A kötelező köröket letudva jött
José Mourinho is, majd Matic rohant a többiek után, aki már azzal hárított, hogy indul a busz.
Úgy tűnik, kicsit még nosztalgiázott az ötlözőben, de ő sem maradhatott.
A szurkolók még generáltak egy kis bevételt a helyi közlekedési vállalatnak, ugyanis kis mágneskártya megváltása nélkül még a szurkolóknak sem nyílik a metro kapuja, a taxisok állomásánál pedig csak úgy kígyózott a sor, majd nem sokkal később már mindenki elveszett a lisszaboni éjszakában.