A két klub fejenként 19,550 jegyet kapott, ám ezzel egészen máshogy élt. A Barcelona például jelezte, hogy leveszi a kvótából a játékosok családtagjainak, és a hivatalos (DOC) kluboknak járó jegyeket, a maradékot pedig árában, 70, 160, 280 és 390 euróért szétosztja a jelentkező bérletes szurkolók között. Korrekt.
A Juventus ezzel szemben semmit nem közölt a jegyek elosztásáról, csak annyi volt biztos, hogy a klub által elismert szurkolói csoportok egyetlen jegyet sem kaptak, amitől kellőképpen idegesek lettek. Az egyik csoport magyar tagjai, akik Ragazzi Ungheresi Juventus néven keresztbe-kasul beutazták a kontinenst a csapattal, éles hangon bírálták posztjukban a klubot a jegyértékesítési furcsaságok miatt.
A Juventus az Agnelli család birtokában levő Francorosso utazási irodát bízta meg a jegyek értékesítésével. Az iroda jelezte, kizárólag bérletesek vehetnek jegyet, és ők is csak úgy, ha a jegy mellé igénybe veszik a Francorosso által kínált utazási lehetőségek egyikét. Magyarországon szocializálódott olvasóinkat talán nem éri meglepetésként, hogy ezek az ajánlatok konkrétan pofátlan lehúzásnak tűnnek.
A Francorosso a buszos utazást 260, a repülős csomagot 880 euróért kínálja, szállás egyik csomagban sincs, viszont a meccsjegyet csak az kapja meg, aki a klub által szervezett utazáson részt vesz. Ezzel szemben a Barcelona már 125 euróért is elviszi busszal a szurkolóit, holott Barcelona 1900 km-re van Berlintől, míg Torino csak 1100-ra. Még nagyobb a különbség a repülős utaknál, a Barca ugyanis 795 euróért árulja ezt a csomagot, csakhogy a katalánok két éjszakára szállást is biztosítanak ennyiért Berlin központjában.
A Juve-szurkolók bekértek egy ajánlatot egy találomra kiválasztott buszos cégtől, és kiderült, hogy a klub által kínált összeg alig harmadáért már kényelmes, 55 fős buszt indítanak Berlinbe. Az már csak hab a tortán, hogy a csomagok értékesítésére létrehozott weboldal a szurkolók rohama következtében lehalt, és csak igen nehezen lehetett működésre bírni.
