Képzelje, a futballban mégsem a pénzen múlik minden!

Az elmúlt húsz évben mindössze hat olyan topligás csapat akadt, amely megszerezte története első bajnoki címét. Ehhez az elittársasághoz csatlakozhat a Leicester City: a kiscsapat egy teljesen valószínűtlen konstellációban, egy régóta semmit sem nyerő, a sztárstátuszt évekkel ezelőtt elvesztő menedzserrel és egy csúcsfutballra látszólag alkalmatlan kerettel megnyerheti a Premier League-et.

Önmagában az is döbbenetes, hogy 25 forduló után a Leicester City vezeti az angol bajnokságot, ráadásul öt pont előnnyel. De ha meg is nyerné, az talán még Görögország 2004-es Európa-bajnoki aranyánál is nagyobb csoda lenne. Most, hogy idegenben megverte a Manchester Cityt, egyre reálisabb esély van erre.

Az 1884-es alapítású klub eddigi 132 éve alatt nem kényeztette el a szurkolóit. Egyedül abban csúcstartó az angol labdarúgásban – a Manchester Cityvel holtversenyben –, hogy a legtöbbször, szám szerint hétszer nyerte meg a másodosztályt.

De bajnok egyszer sem volt.

A legközelebb az 1928–29-es idényben állt hozzá, akkor egy ponttal maradt le a Sheffield Wednesday mögött. Az FA-kupában is csak a döntőig jutott, négyszer (1949, 1961, 1963, 1969), a Ligakupát viszont két ezüstérem (1965, 1999) mellett háromszor megnyerte (1964, 1997, 2000).

Arthur Chandler 34, Ernie Hine 32 góllal járult hozzá az 1929-es ezüstéremhez Forrás: Wikipedia

Bár se bajnok, se FA-kupa-győztes nem volt, mégis büszkélkedhet egy Charity Shield-sikerrel. 1971-ben a duplázó Arsenal és az FA-kupa-döntős Liverpool játszotta volna a Szuperkupa-döntőt, de a londoniak egy szezon előtti külföldi túra miatt nem vállalták a meccset. Végül a szövetség a másodosztály bajnokát kérte fel a beugrásra, és ha a Leicester megkapta, meg is ragadta a lehetőséget és Steve Whitworth góljával 1-0-ra legyőzte a Liverpoolt.

Az utolsó helyről az elsőre

A mostani, lényegében az idény eleje óta töretlenül bravúros szereplés értékét jól jelzi, hogy tavaly a szezonnak ugyanebben a szakaszában tökutolsó volt a Leicester. Aztán az utolsó 10 bajnokijából nyolcat megnyert, csak a később bajnok Chelsea győzte le, így végül bennmaradt.

Vajon mi történt a csapattal?

Tíz, alsóbb osztályokban eltöltött szezon után az előző volt az első az élvonalban, de sokáig úgy tűnt, nem tud megragadni a csapat odafönt. A 2014-15-ös szezon felében az utolsó, 20. helyen állt, így az említett csodás hajrá sem mentette meg Nigel Pearson menedzsert. A helyére pedig általános meglepetésre Claudio Ranieri ült le. A 64 éves olasz edző kvalitásait nehéz megítélni, hiszen sztárcsapatok tömkelegénél dolgozott, komoly eredményt azonban nem ért el.

És akkor jött Ranieri Forrás: AFP/Oli Scarff

Van egy Olasz és egy Spanyol Kupája – előbbit 1996-ban a Fiorentinával, utóbbit 1999-ben a Valenciával nyerte –, no meg nyert egy Európai Szuperkupát, a Valenciában vívott első tétmérkőzései egyikén. De ennél csak többet várnánk egy szakembertől, aki irányíthatta a Napoli, a Parma, a Juventus, a Roma, az Inter, az Atlétco Madrid és a Chelsea csapatát is.

Kikopott az elitből

2012-ben úgy tűnt, miután leégett az Internél, komolyan már nem számolnak vele. A Monacót ugyan feljuttatta a francia élvonalba 2014-ben, de a francia klub ezután már nem vele képzelte el a jövőt.

A 2014-es világbajnokság után mégis ő lett a vb-nyolcaddöntőig jutó görög válogatott szövetségi kapitánya. Aztán a Feröer-szigetek elleni vereség után úgy rúgták ki, hogy négy meccsén egyszer sem tudta győzelemre vezetni a csapatot.

Ilyen padlózás után jött a Leicester ajánlata, bolond lett volna nem elfogadni.

"Szeretném, hogy a játékosok gyorsan elfogadnák az elképzeléseimet, amelyek természetesen nem állnak messze attól, amihez hozzászoktak. Figyelemmel kísértem a csapatot, nem szükséges jelentősen változtatni" – mondta a kinevezésekor.

Ezt benézte a Guardian

Az angol sajtó a legjobb esetben értetlenkedve fogadta az érkezését. Az egyik legelismertebb sportrovat, a Guardiané, azonnal beleszállt a leicesteri vezetőkbe, felhánytorgatva Ranieri görögországi bukását. Emlékeztetett rá, hogy az északírek elleni hazai 0-2 során úgy alkalmazott 4-2-4-es formációt, hogy a játékosokat sem ismerte, így aztán két olyan középpályást tett a csapatba, akik nem tudtak védekezni.

Ne hergeld Mourinhót!

Ranierinek még 2008 augusztusában volt egy pengeváltása Mourinhóval. "Nem leszek olyan, mint Mourinho. Nem kell nyernem ahhoz, hogy biztos legyek a dolgomban" – mondta a portugálról. A válasz nem sokáig késett: "(Rainerinek) igaza van abban, amit mond, én valóban nagyon igényes vagyok magammal szemben. Nekem nyernem kell, hogy bizonyítsam, jól csinálok mindent. És én nyertem is néhány trófeát már. Ő viszont közel 70 éves, és egy Szuperkupa mellett csak két kisebb kupát nyert. Túl öreg ahhoz, hogy megváltoztassa a mentalitását" – mondta Mourinho az akkor 57 éves Ranieriről.

"Mindent összevetve, Ranieri önéletrajza nem rossz, de két dolgot ki kell kiemelni. A sikereit edzői karrierje elején érte el, az utóbbi 11 évben pedig 7 csapatnál is dolgozott, de két évnél többet sehol sem töltött. Ez az, ami a Leicester döntését zavarba ejtővé teszi. A klub most szerzett egy anti-Nigel Pearsont" – írta a Guardian.

Költöttek azért rendesen

A nyári átigazolási időszakban David Nugent (Middlesbrough, 5,6 millió euró) és Chris Wood (Leeds United, 3,6 millió euró) eladása hozott némi pénzt, rajtuk kívül Esteban Cambiasso (Olimpiakosz) és Dean Hammond (Sheffield United) távozott a kulcsemberek közül.

Ellenben összesen 40 millióba került Okazaki Sindzsi (Mainz, 11 millió euró), N'Golo Kanté (Caen, 9 millió), Yohan Benalouane (Atalanta, 7 millió), Gökhan Inler (Napoli, 7 millió), Robert Huth (Stoke City, 4,2 millió) szerződtetése. Christian Fuchs (Schalke) ingyen, Nathan Dyer (Swansea) kölcsönbe érkezett.

Kasper Schmeichel védéseivel, Jamie Vardy a góljaival segít Forrás: AFP/Ben Stansall

És láss csodát, Ranieri "kicsi belenyúlása" hatásos volt, az első hat fordulóban aratott három győzelem és három döntetlen a dobogón tartotta a klubot, és bár sokan azt várták, hogy az Arsenal elleni hazai 2-5 visszaveti az együttest, nem ez történt.

A 13. fordulóban ismét a tabella élére került a Leicester, és az azóta eltelt időszak alatt csak négyszer csúszott vissza a második pozícióba. Közben négy pontot hozott a rivális Tottenham és Manchester City ellen, vasárnap pedig az Arsenal ellen idegenben javíthat az egymás elleni mérlegen.

A Premier League állása:

1.	Leicester City	25	15	8	2	47-27		53
2.	Tottenham	25	13	9	3	45-19		48
3.	Arsenal	25	14	6	5	39-22		48
4.	Manchester City	25	14	5	6	47-26		47
5.	Manchester United	25	11	8	6	32-22		41
6.	West Ham United	25	10	9	6	38-29		39
7.	Southampton	25	10	7	8	33-24		37
8.	Everton	25	8	11	6	46-34		35
9.	Liverpool	25	9	8	8	32-36		35
10.	Watford	25	9	6	10	27-27		33
11.	Stoke City	25	9	6	10	24-31		33
12.	Crystal Palace	25	9	5	11	26-30		32
13.	Chelsea	25	7	9	9	33-35		30
14.	West Bromwich	25	7	8	10	23-32		29
15.	Bournemouth	25	7	7	11	29-41		28
16.	Swansea City	25	6	9	10	24-33		27
17.	Newcastle United	25	6	6	13	26-44		24
18.	Norwich City	25	6	5	14	28-48		23
19.	Sunderland	25	5	5	15	30-49		20
20.	Aston Villa	25	3	7	15	20-40		16

"Egy olyan korban, amikor csak a pénz számít, a Leicester mindenkinek reményt ad"

– mondta ranieri a Corriere della Serának.

Vardy már hatmillió eurót ér

A keretben egyetlen angol válogatott játékos található, a 25 bajnokin 18 gólt szerző Jamie Vardy, aki hat éve még az amatőrök között futballozott, most viszont a Transfermarkt szerint hatmillió eurót ér. 2015 májusában – a kapus Ian Walker 2001-es beválogatása óta – ő lett a Leicester City első játékosa, aki az angol nemzeti csapatban a pályára léphetett.

Jamie Vardy 18 gólnál jár Forrás: AFP/Oli Scarff

A keretben akadnak még nagyobb nevek, de ha egy futballszakembernek azt mondjuk, hogy a német válogatottból hét éve kiöregedett Robert Huth, a ghánai Jeff Schlupp, az algériai Riyad Mahrez, illetve a jamaicai Wes Morgan egy csúcsfutballra alkalmas oszlopa, biztosan kinevet.

És van még tartalék bőven, hiszen a 96-szoros japán válogatott csatár, Okazaki Sindzsi csupán négy gólnál jár, sőt a 60-szor lengyel válogatott Marcin Wasilewski, illetve a 89-szeres svájci válogatott Gökhan Inler be sem fér.

Most már csak élvezik a játékot

Ranieri szerint a Leicester titka abban rejlik, hogy nincsen semmilyen nyomás a játékosokon, az alapcélkitűzést, a biztos bennmaradást ugyanis már teljesítették.

Nem számít, hogy a nagyobb klubok idegesek, ez nem az én problémám.

Rajtunk csak a szezon elején volt nyomás, mert az alapcél az volt, hogy megtartsuk helyünket a Premier League-ben. A nyomás most a sztárcsapatokon van, hiszen túl sok pénzt költöttek a bajnoki cím megnyerése és a jó Bajnokok Ligája-szereplés érdekében. Mi csak élvezzük a helyzetet, ha az eddigi szellemben futballozunk tovább, akkor az eredmény nem is fontos. Ha a játék jó teljesítménnyel is párosul, akkor nagyon boldog leszek” – nyilatkozta Ranieri a szombati, Manchester City elleni idegenbeli siker után.

Szerinte a tavalyi, kiesés elleni harc sokat segített, hiszen a játékosok már tudják, milyen, ha nagy elvárásokkal, nyomás alatt játszanak, és milyen, ha nyugodtan léphetnek pályára hétről hétre és élvezhetik a futballt.

Nem szabad lefelé nézni

„Amikor megérkeztem, az elnök azt kérte, karácsonyra legyen 24 pontunk. Csináltunk 37-et vagy 39-et, nem is emlékszem már pontosan. És még mindig az élen állunk. Koncentrálnunk kell, és két lábbal a földön maradni. Ez nagyon fontos, hiszen játékosaim életében az első alkalom, hogy valami különlegeset cselekszenek” – utalt a bajnoki aranyérem esetleges megszerzésére.

„Ezért fontos, hogy ne nézzenek hátra.

Hegymászóként kell cselekedni, csak felfelé szabad nézni.

Ha letekintesz, akkor jön az »ó, Istenem, nézd, hol vagyunk« érzés!"

Topligás elsőbálozók

Az elmúlt húsz évben mindössze hat olyan topligás csapat akadt, amely az adott időszak során szerezte meg története első bajnoki címét. A németeknél a Wolfsburg 2009-ben ért a csúcsra, a siker fő letéteményese a 28 gólos Grafite és a 26 gólos Edin Dzeko volt. Spanyolországban Javier Irureta faragott bajnokot a Deportivóból, az 1999–2000-es csapat legjobbja a 22 gólos holland támadó, Roy Makaay volt.

A többi négy csapat Franciaországban alkotott, az Auxerre-t a legendás Guy Roux vezette a csúcsra 1995-96-ban, a Lens 1997–98-ban, a Lyon 2001–02-bnen győzött először (majd zsinórban hatszor megismételte), a Montpellier pedig 2011-12-ben ünnepelhetett.