Vágólapra másolva!
Amennyire elképzelhetetlennek tűnt 2016 júniusában, hogy Novak Djokovicot bárki is letaszíthatja a férfi teniszezők trónjáról, pont annyira hihetetlennek látszott idén júniusban, hogy a két évvel idősebb szerb már 2018-ban visszaveszi a koronát. Az ATP Finals előtt már biztos világelső mosolyogva emlékezhet vissza a kudarcos, keserves időszakra. 

Az idén úgy alakultak az eredmények, hogy a nők után a férfiaknál is már a szezonzáró előtt eldőlt, ki zárja az évet a világranglista élén. Annyi különbség van, hogy Simona Halep akkora előnyt szerzett a WTA Finalsig, hogy hiába nem indult Szingapúrban, így is ő lett a királynő 2018-ban.

A férfiaknál Rafael Nadal 32 héten át vezette a ranglistát (39-ből), de a cél előtt leelőzte őt Novak Djokovic.

A spanyolnak lett volna lehetősége (inkább csak matematikai) visszaszerezni a trónt a szerbtől, de egy újabb sérülés mindent eldöntött. Így Londonban csak az a kérdés, hogy folytatódik-e Novak Djokovic és Roger Federer uralkodása az ATP-világbajnokságon – egykor Mesterek Tornája.

Miközben az idény legemlékezetesebb, leglátványosabb meccseit Rafael Nadal játszotta, százalékosan övé a legjobb mutató (közel 92 százalékát megnyerte a mérkőzéseinek, 49-ből 45-öt) és 11. alkalommal is érinthetetlen volt a Roland Garroson,

az év sztorija mégis Novak Djokovicé.

A 31 éves belgrádi feltámadása példátlan a tenisz történetében: senki nem jutott korábban a top 20-on kívülről a csúcsra egy szezonon belül.

Novak Djokovic újra a csúcson Forrás: AFP/Christophe Archambault

Annyit azért illik megjegyezni, hogy a mallorcai – nem először a pályafutása során – úgy végez az első 3-ban (Roger Federer még megelőzheti őt, ha veretlenül megnyeri az ATP Finalst), hogy közel öt hónapot hiányzott a Tourról sérülés miatt. Először az Australian Open negyeddöntőjét adta fel Marin Cilic ellen az ötödik játszma elején, és tért vissza április közepén, Monte-Carlóban. Megnyert öt versenyt, de a US Open elődöntőjében újra idő előtt nyújtott kezet Juan Martin del Potrónak (két szett után), mert a térde nem engedte tovább teniszezni.

Akkor még arról beszélt, hogy pontosan ismeri ezt a sérülést, tudja, mi kell a gyógyuláshoz. Finoman azért utalt rá, hogy lehet 2-3 hét, de akár hosszabb is.

A térde rendbejött, de az ősszel már nem lépett pályára.

Kicsit furcsa hasizomhúzódás után visszalépett Párizstól, és a londoni indulást is lemondta. Helyette megműttette a bokáját egy csontkinövéssel. Rafael Nadal sorozatban 14. alkalommal kvalifikálta magát az ATP Finalsre, de hatodszor fordul elő (2005, '08, '12, '14, '16, '18), hogy nem indul el, ráadásul tavaly is az első meccse után befejezte. Ez az egyetlen komoly serleg, ami még hiányzik a gyűjteményéből, kétszer volt döntős, de 2010-ben Federertől, 2013-ban Djokovictól kapott ki.

Na, ennyit Rafael Nadalról, ő 2018-ban már nem játszik: lemondta a Szaúd-Arábiába, december 22-re tervezett, Djokovic elleni bemutatót is. Amikor alig két hete Párizsban kisebb politikai botrány kerekedett abból, hogy a szaúdi királyságban lépnek pályára, még úgy nyilatkozott, tisztában van azzal, mi történt a szaúdi újságíróval, borzasztóan sajnálja, de ez egy éve lekötött program, elkötelezte magát.

A hírek szerint fejenként egymillió dollárt kaptak volna a szereplésért, de a sérülése közbeszólt, egy gonddal kevesebb.

Rafael Nadal nem ilyen befejezésre készült 2018-ban Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

Nézzük Novak Djokovic csodálatos feltámadását. A szerb kálváriája még 2016 nyarán kezdődött. Előtte, sorozatban hat Grand Slam-döntőt játszott, ötöt megnyert, és már mindenki arról beszélt, mikor előzi meg Rafael Nadalt és éri utol Roger Federert. A szerb akkor 12-nél, a spanyol 14-nél, a svájci 17-nél tartott.

Novak Djokovic minimum egy lépéssel mindenki előtt járt:

2015-ben 82 mérkőzést nyert a 88-ból. A Roland Garros döntőjét vesztette csak el (Stan Wawrinka tudta legyőzni), de egy évvel később mind a négy Grand Slamen ő volt a címvédő, olyan rekord ez, ami Federernek és Nadalnak soha nem sikerült – igaz, ők többnyire egymást akadályozták meg ebben. A párizsi diadal után még vitte a lendület, de már nem volt sebezhetetlen. Motivációs és családi gondok után próbált magára találni, de egy makacs könyöksérülés reménytelenné tette a vállalkozást.

Már 2016 végén elvesztette a trónt, és attól kezdve, másfél évig csak lefele vezetett az útja.

Novak Djokovic kalandtúrája, kálváriája, küzdelme, kiútkeresése egészen egyedire sikerült, erről az elmúlt hónapokban többször is írtunk.

Rafael Nadal sokkal többször bajlódott sérüléssel, mint ő, hiányzott hónapokon át, de 2005 áprilisa óta soha nem állt a 10. helynél hátrább a világranglistán a mallorcai. Roger Federer 2002-ben került először a top tízbe és az elmúlt több mint 16 évben maximum a 17. helyig csúszott vissza ranglistán mindössze kettő hétre, amikor fél évet kihagyott.

Novak Djokovic egészen a 22. helyig zuhant. Miért?

Egyrészt, mert nem akarta megműtetni a sérült könyökét, minden más módszert, terápiát kipróbált, hogy elkerülje az operációt. Ezzel hónapokat vesztett. Örök dilemma egy sportolónál, hogy sérülés esetén mi a legjobb. Természetesen a legjobb specialisták adnak szakvéleményt, tanácsot, de a végső döntés a teniszezőé. Djokovic ebben a kérdésben rossz döntéseket hozott, ráadásul a stabil háttér, a biztos csapat is hiányzott. Mindenkit kirúgott 2017 tavaszán, egyértelműen hibásan kezelte a helyzetet, igaz, nem volt ebben tapasztalata. Kapkodott, türelmetlen volt. Sokkal látványosabban szenvedett a pályán, mint Nadal vagy Federer hasonló helyzetben.

Néhány jellemző mondat, gondolat a szerbtől a nehéz időszakról.

"Visszatértem az alapokhoz, és annyi labdát ütöttem az edzéseken, amennyit csak bírtam, hogy visszajöjjön az érzés, újra komfortosan érezzem magam a pályán. Sok versenyem ráment erre."

„Wimbledon előtt, az volt az egyik legnagyobb motivációm, hogy azt vizionáltam, amint a fiam bejön a lelátóra a díjátadón, mellette a feleségem és a szeretteim, és velük oszthatom meg ezt a pillanatot."

Februárban még nagyon türelmetlen voltam, azonnal vissza akartam térni a pályára edzeni, versenyezni. Mindenkivel szembemenve, a saját felelősségemre indultam el Indian Wellsben és Miamiban. Nem akartam megint hónapokat kihagyni, úgy látszik, a nehezebb utat választva, de meg kellett tanulnom a leckét."

„Az év első hónapjaiban talán önmagam ellen dolgoztam, de nagyon nagy elvárásaim voltak önmagammal szemben, és nem értettem, miért nem tudok a korábbi szintemen teniszezni, teljesíteni. Most könnyű erről beszélni, de ezen keresztül kellett mennem.

Mindannyiunk életében vannak ilyen időszakok. Hiszem, hogy amin keresztül mentem, az nemcsak teniszezőként, de emberként is segített abban, hogy jobban megismerjem magam, egy mélyebb szinten. Általában az ilyen önmegismerő folyamat egy szenvedés, de lehetőség arra, fejlődj, jobb legyél és, mint egy főnix madár, szüless újjá"

Nem is annyira azért, mert hátul álltam a ranglistán, inkább amiatt, ahogyan játszottam és éreztem magam a pályán. De az egyik felem mindig hitt abban, hogy képes vagyok erre, soha nem gondoltam, hogy ez lehetetlen. A legutóbbi 5 hónap tökéletesen sikerült. Az egyik legnagyobb kihívás egy olyan folyamatban, amin keresztül mentem, hogy kiben bízzál, megértsd, melyik szakértőre hallgass. Aztán készíts egy hosszú távú tervet, és azt következetesen tartsd be.

- mondta már Londonban Djokovic, aki újra megerősítette, hogy az edzőjére, Marian Vajdára családtagként tekint, és akkor is szoros kapcsolatban volt vele, amikor egy évig nem dolgoztak együtt.

Novak Djokovic újra sokat ünnepelhetett 2018 második felében Forrás: AFP/Wang Zhao

Az idei lesz a 49. szezonzáró bajnokság, Londonban 10. alkalommal rendezik az ATP Finalst. Az elmúlt 15 évben 11-szer Roger Federer (6) vagy Novak Djokovic (5) győzött. A címvédő Grigor Dimitrov látványosan visszaesett 2018-ban, a 19. helyig meg sem állt, nem tudta kvalifikálni magát a londoni mezőnybe.

A generációváltás még mindig várat magára, a top tízben heten múltak el 30 évesek.

A nyolcas elitből, Rafael Nadal mellett, Juan Martin del Potro hiányzik még sérülés miatt. Két újoncot avatnak: a wimbledoni finalista Kevin Anderson 32 évesen, az amerikai óriás John Isner 33 évesen jutott el először az idény egyik legkülönlegesebb versenyére.

2007 óta hatszor zárta az évet együtt a dobogón Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovic. Az idén, három év szünet után megint ők állnak az első három helyen, ami egészen elképesztő teljesítmény.

Nehéz elképzelni, hogy jövő vasárnap ne egy újabb Federer-Djokovic csúcstalálkozóval fejeződjön be a 2018-as ATP-idény.

A párizsi párbajuk után három héttel óriási lenne egy újabb csata. A svájci csoportjában van az őt Wimbledonban legyőző Kevin Anderson, a Roland Garroson döntős, az idén 14-szer legalább a negyeddöntőig eljutott Dominic Thiem és a szezon végére újra magára talált Nisikori Kei. A világelső Djokovicnak Marin Cilic és Alexander Zverev is komoly tesztet jelenthet, de, ha jól adogat, akkor John Isner sem lebecsülendő rivális.

Federert pályafutása 100. egyéni serlege megszerzése motiválhatja, Djokovicot, hogy beérje a svájcit az ATP Finals-trófeák számában.

Ha a szerb nyer, akkor gyakorlatilag jövő nyárig bebiztosítja a helyét a ranglista élén, mert június végéig nem sok védendő pontja van, a mostani 8045-ből 6600-at az év második felében teniszezett össze (33 meccsből 31 győzelem). Összehasonlításként: 2016-ban júniusig csinált 7940 pontot (47 meccsből 44-et nyert).

Az ATP Finals bajnoka, ha veretlenül ér a csúcsra, akkor 2 millió 712 ezer dollárt kap a serleg mellé.