Nézők százmillió meresztették a szemüket, amint Eric Moussambani egészen valószínűtlenül hosszú idő alatt úszta végig a 100 gyors egyik előfutamát a sydney-i olimpián. Egyenlítői-Guinea képviselője egyedül volt a medencében, mivel két ellenfelét az első rajtnál kizárták (kiugrottak), az pedig elég hamar kiderült, hogy Eric technikája és erőnléte nem feltétlenül említhető egy lapon Ian Thorpe-éval vagy Pieter van den Hoogenbandéval. A holland másnap 48.30 másodperccel nyerte meg később a számot, Eric 1:52.72-t jött, egyéni legjobbja, korántsem mellesleg országos csúcs. Igaz, viszonyításképp még hozzátehető: Thorpe ugyanazon a pályán úszva 1:45-tel nyerte meg a 200-at az előző napon, 1896-ban pedig az Erichez képest épp 100 évvel korábban született Hajós Alfréd az athéni Zea-öböl 11 fokos vizében 1:22.2-vel lett a 100 gyors első olimpiai bajnoka.
Moussambani egy csapásra világhírű lett, az olimpizmus jelképe: mint kiderült, életében először úszott 50-es medencében, hazájában ugyanis egy hotel 13 méter hosszú fürdője volt a legjobb (és az egyetlen) hely a gyakorlásra. Ő mégis kitűzte maga elé a célt, az olimpiai részvételt, és végül – az ún. univerzalitás szabályai jóvoltából, országának biztosított szabadkártya révén – úszhatott Sydney-ben. Küzdelmét elismerendő számtalan felajánlást kapott, így négy évvel később már 57 másodperc alá szorította legjobbját, ám az athéni játékokra egy bizarr vízumgaliba miatt végül mégsem utazhatott el.
2012-ben nevezték ki hazája úszókapitányának, ezt a posztot tölti be azóta is – ráadásul immár normális szakmai munkát vezethet, hiszen az Eric körüli sydney-i felhajtás nem csupán hírnevet, de támogatókat is hozott Egyenlítői-Guineának, ahol azóta két ötvenes medence is épült.