Liu Shaolint váratlanul érte a csodás vb-ezüstérem

A montreali rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokság zárónapján összetettben ezüstérmet nyerő Liu Shaolin Sándor egyértelműen pozitívan értékelte a szezonzáró versenyt az Origónak.

„Egyértelműen pozitív mérleget vonhatok, nagyon meglepett, hogy második helyre tudtam bejönni az összetettben, nem gondoltam volna, hogy a végén dobogóra fogok állni" – mondta Liu Shaolin Sándor, miközben arra várt, hogy szólítsák doppingvizsgálatra.

Nem a 3000 méter a legerősebb számom, így végképp meglepő volt ez a győzelem. Azt meg, hogy második lettem, még a célba érés után sem hittem el, pontosabban azt sem tudtam hanyadik vagyok.

Azt hittem harmadik lettem, de a holland fiú (Sjinkie Knegt – a szerk.) kérdezte, hogy „te lettél a második?", mondtam neki, hogy nem tudom, felnéztem a kivetítőre, és pont akkor írták ki a hivatalos eredményt, hogy nekem 45, a koreai srácnak (Hwang De Hong – a szerk.) pedig 44 pontja van. Úgyhogy nagyon örültem."

Ez az ezüst aztán tényleg szépen csillog Liu Shaolin Sándor nyakában Forrás: Origo

Shaolin a hetedikkel holtversenyben, azaz tulajdonképpen az utolsó helyen került be a szuperdöntőbe, onnan pedig nem nagyon szokás dobogóra ugrani. Ő sem azzal a tervvel állt fel a rajthoz, hogy megnyeri a futamot és érmes lesz a végén.

„Miután elmentünk a kínai fiúval az első ezer méteres pontért (a részhajrákban is lehet pontot gyűjteni – a szerk.), kicsit éreztem, hogy meg lehet a lekörözés.

Látszott, hogy nem nagyon mennek a többiek, és, amikor már csak hat kör volt hátra, akkor éreztem, hogy ez meglehet.

Szerencsére úgy jött most ki a lépés, hogy az egyik koreai elesett, a másikat kizárták, így a végén én lettem az ezüstérmes."

A vb-ezüsttel és persze az olimpiai arannyal bátran nevezhetjük tökéletesnek a vasárnap zárult szezont. Pedig elég nehezen indult, a váltóval nagy küzdelmek árán jutott ki az olimpiára. Arra pedig, ahogy Shaolin mondja, abszolút nem számítotak, hogy Phjongcshangban sikerülhet nyerni. „De aztán megnyertük az olimpiát, ide a világbajnokságra pedig már csak amolyan bónusz versenyként jöttünk ki, nem számítottunk rá, hogy itt különösebben lehet valami.

Én, mondjuk, elég jó formában voltam, még ma is egyéni rekordot tudtam korizni 1000 méteren, és, ha nem rontom el, akkor ott lehettem volna a döntőben is. De aztán a 3000 méterrel odatettem magam.

Szabó Krisztián, a magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott másodedzője szerint remek évet zárt a sportág és a nemzeti csapat, amelynek a teljesítményre már csak a hab volt a tortán Liu Shaolin Sándor vasárnapi vb-ezüstérme.