Vágólapra másolva!
A magyar férfi vízilabda-válogatott Ausztrália legyőzésével vasárnap tizenkilenc év után nyerte meg újra a világkupát. Märcz Tamás szövetségi kapitány a találkozó után az Origónak nyilatkozva elmondta, miért volt különösen fontos a berlini diadal.

A világkupa berlini döntőjében a magyar válogatott az utóbbi hónapokban többször is hiányolt remek, koncentrált játékkal győzte le 10-4-re Ausztráliát. A kívülről könnyűnek tűnő mérkőzés a kapitány szemével már korántsem volt annyira egyszerű.

"Egy masszív és jó csapatot győztünk le, amelyik ellen alaposan megszenvedtünk a csoportkör során – mondta a kapitány a két csapat első meccséről, amelyet 9-8-ra nyert meg a magyar csapat. A mieinkhez hasonlóan az ausztrálok is begyűjtöttek egy nagy skalpot a torna során, míg mi az olimpiai bajnok szerbeket vertük meg, addig ők a torna legkomplettebb csapatát, a világkupa elsőszámú esélyesét, Horvátországot tudták legyőzni a negyeddöntőben 9-8-ra.

"A meccs előtt azt mondtam, hogy mindkét csapatnak ugyanannyi esélye van a győzelemre, viszont a medence mellett állva már

Persze kellett az is, hogy nagyon jól játszott a csapat, jól működött a védekezés, Kardos Gergely remekül védett, és kivettük a játékból az ausztrálok legveszélyesebb játékosait."

Märcz Tamás szövetségi kapitány újra egy nagy nemzetközi torna csúcsára vezette a férfi pólósokat Forrás: MTI/Illyés Tibor

És volt még valami, ami a korábbi magyar csapatokra emlékeztetett bennünket: "A maximális koncentráció mellett volt a fiúkban egy egészséges lazaság is."

A világkupa nem volt minden csapat számára egyformán fontos, így nem is minden válogatott a legerősebb összeállításában érkezett Berlinbe. A magyar csapatban is volt több fiatal játékos, viszont miután négy hely talált gazdára a jövő évi világbajnokságra, így több nemzet is erejét megfeszítve harcolt. A magyar válogatott a tavaszi Világliga-ezüstéremmel ezt a feladatot már letudta, de ettől még igenis értéke van a világkupa-győzelemnek.

"Számunka a Világliga-ezüsttel, az Európa-bajnoki nyolcadik hellyel, majd ezzel a sikerrel egy kiadós hullámvasút volt ez a szezon. Jól kezdődött, de aztán az elmúlt sok-sok év talán legerősebb Eb-je után le kellett vonni a szükséges tanulságokat, ez talán sikerült is.

Fontos megjegyezni, hogy minden nemzetközi esemény, ahol éremért játszhatunk, ma már jó eredménynek számít, ugyanis most már nyolc-tíz olyan csapat van, amelyik vállaltan éremért utazik egy-egy tornára. A magyar csapat számára önmaga, a szakma és a közönség részéről is magasra van téve a mérce, ennek az elvárásnak nem mindig könnyű megfelelni.