A mintegy 50 ezer lakosú észak-horvátországi kisváros nagy lehetőséget kapott: az Eb csoportmeccseinek, sőt az egyik középdöntős csoportnak is házigazdája lehet. Ami a csoportot illeti, áldhatják a sorsolásban szerepet játszók kezét, ugyanis Csehország mellett ide került az előző Eb-n ezüstérmes spanyol csapat, az olimpiai bajnok Dánia és nem utolsó sorban Magyarország.
Márpedig nálunk népszerű a sportág, népszerű a válogatott, a szurkolóink pedig szeretnek utazni. Varasdnál sokkal messzebbre is, úgyhogy nem volt kérdés, hogy komoly invázióra számíthatnak a helyiek. A zalkomári benzinkúton már kora délután frissítettek az útra kelő magyar drukkerek, a varasdi csarnok előtt pedig jó négy órával a kezdés előtt megteltek a közeli parkolók, és már a távolabbi helyeken is szaporodtak az autók - tízből nyolc magyar rendszámú volt.
Aki korán jött, az jó helyet talált, illetve tudott helyezkedni.
A barátságos, ötezer férőhelyes csarnokban a beléptetéskor ugyan ellenőrizték a jegyeket, de, ahogy két budapestről érkezett drukker elmondta, igazából mindenki oda megy, ahová akar.
"Mi sem maradunk ott, ahová a jegyünk szól - mondták sörrel a kezükben a hosszú oldal melletti korlátot támasztva - megyünk a másik kapu mögé, mert ott lesz a nagyobb és hangosabb magyar tábor. Meg a dánok is ott lesznek a közelben. Jó lesz a hangulat."
Meg a meccs is, adtak hangot reményüknek, bár elárulták, hogy indulás előtt egyikük, Arnold, édesapja azt mondta, vagy szoros lesz, amiből bármi kisülhet, vagy nagyon kikapunk.
"Mi is így gondoljuk. Jók a dánok nagyon, de azért vertük már meg őket nem egyszer, és a selejtezőben is úgy játszottunk döntetlent otthon, hogy volt esélyünk a győzelemre."
A szintén a fővárosból, és szintén a nyitó meccsre átruccanó Novák család is azon a véleményen volt, hogy nehéz meccs lesz, de nem megnyerhetetlen.
Az apa, nagyapa és két unoka összetételű csapat igazi kézilabdás família, a két idősebb sportbarát kézilabdázott, a lurkók közül a nagyobbik pedig büszkén mondta, hogy az iskolában már ő is ismerkedik a játékkal. A milyen poszton szeretnél majd játszani kérdésre korrekt választ kaptunk: "Támadó."
A dán szurkolók legalább olyan nagy utazók, mint a magyarok, piros tömböt képezve kísérik csapatukat, nagyjából a világ végére is. Két nem szomjas, középkorú férfiút kérdeztünk, hogy mit várnak a ma estétől.
"Szoros meccs lesz, de kettővel nyerünk, 28-26 lesz ide - mondta egyikük kicsit nehezen formálva a szavakat. "Ha nem nyerünk, akkor nagy bajban leszünk, mert nagyon kiegyenlített a csoport - vette a szót nem sokkal beszédképesebb társa. - Mert, akkor ott lesznek a spanyolok, és a cseheket sem szabad lebecsülnünk."
Képben voltak az urak, az nem vitás: tudták, hogy új kapitány ül a padon, és sok a fiatal a keretben, illetve, hogy Nagy László sincs már csapatban.
Vranjessel viszont vigyáznunk kell, mert az összes dán játékost jól ismeri a Bundesligából.
Én azt mondom, hogy 25-25 lesz a vége" - ebben maradtunk végül.
Nem sokkal a spanyol-cseh mérkőzés kezdete előtt egyébként megérkezett a csapat mellett amolyan mentális segítőként dolgozó Nagy László is, akit hatalmas lelkesedéssel fogadtak a szurkolók:
"Szia, Laci, öltözz át gyorsan!"
- kiáltotta egyikük, de erről már nem lehet szó. Néhány szelfi és autogram után a válogatottól tavaly visszavonuló klasszis eltűnt a lelátón.