Grosics Gyula halála miatt megüresedett egy hely a Nemzet Sportolói között, és a 11 jelenlegi tag Schmitt Pál felvételét javasolta a havi 500 ezer forintos életjáradékot garantáló csoport 12. tagjának. A sporttörvény (2004. évi I. törvény) szerint a kormány a Nemzet Sportolóinak javaslata alapján a Nemzet Sportolója címet és az ezzel járó életjáradékot biztosíthat a magyar sport tizenkét, hatvanadik életévét betöltött, kimagasló eredményt elért sportolónak, aki aktív sportpályafutását követően is fontos szerepet töltött be a magyar sportéletben. A Nemzet Sportolóinak a javaslatát a sportpolitikáért felelős miniszter terjeszti a kormány elé.
Schmitt Pál kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok, minden győzelmét csapatban aratta, egyéniben se olimpián, se világbajnokságon nem szerzett érmet. Sportvezetőként volt a MOB elnöke, több tisztségben is szolgálta a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. 2008-ban az Év sportvezetőjének választották.
2010-ben Magyarország köztársasági elnöke lett, de plágiumügye miatt (kiderült, hogy doktori disszertációjának jelentős része más szerzők által megírt anyagokból állt) előbb a Semmelweis Egyetem visszavonta a doktori címét, néhány nappal később pedig Schmitt lemondott a hivataláról.
Schmitt Pál jelölését sokan zokon vették, hiszen a döntéssel olyasvalakiből lesz a lehető legmagasabb szinten elismert példakép, akit plagizáláson kaptak. A felzúdulás azért tűnik jogosnak, mert a magyar sporttörténetben számos olyan nagyszerű sportolót találni, akinek az önéletrajzát sem ilyen, sem más csalás nem csúfítja el. Csak néhány példa:
Magyar Zoltán (tornász - lólengés) - kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros világ-, és háromszoros Európa-bajnok.
A Ferencváros tornásza számos új technikai elemmel forradalmasította a szertornát, az ő nevéhez fűződik az orsó, a szökkenő-vándor és a róla elnevezett Magyar-vándor nevű elemek megalkotása. Háromszor választották az év sportolójának, hétszer az év tornászának.
Magyar a moszkvai olimpiai aranya után visszavonult, állatorvosi diplomát szerzett, és a győri állatkórházban kezdett dolgozni. Eközben volt a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke, majd később a Magyar Torna Szövetség elnöke, megkapta a Magyar Örökség díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. Prima-díjas és Pro Urbe Budapest-díjas.
A Nemzet Sportolói
Balczó András, Buzánszky Jenő, Földi Imre, Hammerl László, Bíróné Keleti Ágnes, Kárpáti György, Kulcsár Győző, Portisch Lajos, Sági Györgyné Rejtő Ildikó, Székely Éva és Welter Györgyné Ivánkay Mária.Fenyvesi Csaba (vívó - párbajtőr, tőr) - háromszoros olimpiai bajnok (egyszer egyéniben, kétszer csapatban), háromszoros világbajnok, háromszoros BEK-győztes.
Fenyvesi 1968-ban csapatban, 72-ben egyéniben és csapatban szerzett olimpiai bajnoki címet párbajtőrözőként, de tőrözőként is versenyzett, többszörös magyar bajnok és olimpiai negyedik ebben a fegyvernemben is. Az 1972-ben az év vívójának választott Fenyvesi volt a vívószövetség elnökségi tagja és a BVSC vívószakosztályának elnöke is.
Fenyvesi még aktív sportolóként szerzett orvosi diplomát, visszavonulása után rákkutató sebész szakorvos és klinikai adjunktus lett, az Egyesült Virginiai Rákkutató Intézet kutatójaként jelentős eredményeket ért el a daganatsebészetben.
Török Ferenc (öttusázó, vívó) - kétszeres olimpiai bajnok (csapat, egyéni), négyszeres világbajnok (csapat), párbajtőr magyar bajnok
A Budapesti Honvéd öttusázója az 1964-es tokiói olimpián egyéniben, az 1968-as mexikói játékokon csapatban szerzett világbajnoki címet. Balczó Andrással és Móna Istvánnal a világbajnokságokon is tarolt, 1963 és 67 között négy alkalommal nyert csapatvébét. Török egyéniben egy ezüstöt és egy bronzot is nyert.
Kétszer is volt az öttusa-válogatott szövetségi kapitánya, Szöulban egy egyéni (Martinek János) és egy csapataranyat szereztek a versenyzői, majd a magyar szövetség elnökévé választották, volt a Nemzetközi Öttusa Szövetség alelnöke is. Az ügyvédi végzettségű Török sokáig jogtanácsosként segítette az MLSZ munkáját, 1990-ben belépett az SZDSZ-be, 1994-ig országgyűlési képviselő volt.
Gedó György (ökölvívó) - olimpiai bajnok, kétszeres Európa-bajnok.
Gedó György nyolcévesen a Békéscsabai Építők Előrében kezdett bokszolni, később a Magyar Pamut, majd a Budapesti Vasas versenyzője volt. Papírsúlyban nyolcszoros magyar bajnok lett, 1968-ban és 1972-ben az év ökölvívójának választották. Az 1969-es, bukaresti Európa-bajnoki győzelmét két évvel később Madridban megismételte, az 1975-ös katowicei Eb-n bronzot nyert. Négy olimpián vett részt, 1968-ban, 1976-ban és 1980-ban helyezetlenül zárt, de az 1972-es, müncheni olimpián magabiztosan szerezte meg az aranyérmet.
1980-tól a Vasasnál edzője, 1981-89 között a Belvárosi Vendéglátó Vállalat üzletvezetője, majd a Népstadion és Intézményei rendésze volt. 1991-95-ben Egerben edzősködött, egy súlyos baleset miatt azonban nem folytathatta a munkát. 1986-ban a Vasas örökös bajnoka lett, 2000-ben megkapta a klub aranygyűrűjét, a Vasastól 2006-ban pedig a klub életműdíját. A Magyar Ökölvívó Szövetség 2009-ben a Magyar Ökölvívásért Érdemrenddel tüntette ki 60. születésnapja alkalmából. Idén májusban róla nevezték el Vasas Fáy utcai ökölvívótermét.
Jónyer István (asztaliteniszező) - négyszeres világbajnok (egyszer egyéniben, kétszer párosban, egyszer csapatban), négyszeres Európa-bajnok (kétszer párosban, kétszer csapatban), kétszeres Európa Top12-győztes.
Jónyer István egyike annak az öt európai asztaliteniszezőnek, aki az ázsiaiak térhódítása után, az utóbbi negyven évben világbajnokságot tudott nyerni egyéniben: 1975-ben 0:2-ről fordítva nyerte meg a döntőt a jugoszláv Anton Stipancic ellen. Legalább ilyen emlékezetes a négy évvel később, Klampár Tiborral és Gergely Gáborral csapatban nyert aranyérme, a verhetetlennek tartott Kínát ugyanis néhány napon belül 5:2-re, majd a döntőben 5:1-re verték.
A híres oldalpörgetés feltalálója 35-szörös magyar bajnok, majdnem 350-szeres válogatott. Kétszer megnyerte a kontinens egyik legrangosabb egyéni versenyét, az Európa Top 12-t. A nyolcvanas években Ausztriában profiskodott, később játszott Németországban is. 1996-tól a Magyar Asztalitenisz Szövetség alelnöke, 1997-től rövid ideig a válogatott szövetségi kapitánya volt.
