Mi tagadás, habzó szájjal és remegő kezekkel vártuk ezt az estét, hiszen az Influx Datum személyes kedvenceink közé tartozik. Természetesen jól jött volna a korábbi felállás egy back-to-back erejéig, de nem panaszkodunk: az Influx képviselője valóra váltotta minden előzetes elképzelésünket az estét illetően.
Tizenegy óra körül az Artifical Intelligence egyik darabja fogadott minket, majd nemsokára felcsendült a warmup legpazarabb zenéje: Markyék Moments of Lustja. Később Safair zavarosabb vizekre evezett a Flimmel, valamint néhány sötétebb, és sajnos "butább" zenével, amit sokan tüntető leüléssel honoráltak. Pedig volt hely táncolni: a pesszimista előfeltételezésekkel szemben tűrhető volt az egy négyzetméterre jutó partyzók száma, ráadásul a hangtechnika is a helyén volt, egy-két rakoncátlan pillanatot leszámítva.
Fél kettő felé állt munkába Gavin Price, aki láthatólag rendesen át akarta mozgatni a magyar közönséget. Ennek jegyében forgott például a Together, és több, a drumfunk irányába hajló lemez. Telepatikus képességeinket kiaknázva próbáltuk a szettet a nosztalgia felé terelni; mondjuk a Take My Soul, a Back for More, vagy az It's Not Over irányába, és bejött: a Back for More-t megkaptuk női vokállal kiegészülve, illetve a zárást a Take My Soul agresszívabb átirata jelentette.
A korábban itt megfordult Cyantific is így zárta egy észtországi fellépését, mintegy kalapot emelve ezzel az Influx előtt, de a szombat este közönsége is dobálta volna a sapkákat, ha nagyobb a belmagasság. A mostani szett újabb ékes bizonyítéka annak, hogy nem hiába tartják sokra Gavin Price-t a dallamos dobbasszus rajongói.
A távozását követő hatalmas ováció után Ib vette rá magát a vaskerekekre és egy Equinoxszal indított, nehogy bárki is visszamerészkedjen a csábítóan kényelmes fotelekbe. Gavin szerényen bólogatott a színpad egyik árnyékosabb részén; álmos tekintetét látva mi is elfáradtunk és a távozást választottuk, és derűsen néztünk a jövőbe a fagyos utcán.
k.m., t.d.