Válasszunk terapeutát!

Az úgynevezett mentális betegségek, a depresszió, a kapcsolati problémák, a szorongás, a viselkedés zavarai, a nikotin-, alkohol- és drogfüggőség, a kóros elhízás és lesoványodás nagymértékben vannak jelen életünkben. Időnként médiaesemény lesz egy-egy történetből, egy-egy szakemberből, néha hallunk, olvasunk pszichológiai módszerekről, öngyilkossági statisztikákról - de megbízható és rendszerezett információhoz nem nagyon jutunk arra nézve, hogy mikor milyen segítséget lehet igénybe venni, ha magunk vagy hozzátartozónk, munkatársunk küszködik a felsorolt bajok valamelyikével.

Sokszor láthatjuk, hogy a pszichológiai zavarok és az elmebetegségek területén még műveltebb emberek is teljes tájékozatlanságról tesznek tanúbizonyságot. Színvonalas újságokban is rendszeresen összekeverik a pszichológust és a pszichiátert (elmegyógyász). Lelki problémákról beszélve az emberek gyakran zavart viccelődésbe fognak, "hát lehet, hogy begolyóztam..." típusú, túlzó és teljesen pontatlan megfogalmazásokkal élnek. Idős emberektől sokszor halljuk, hogy az ő idejükben nem voltak pszichológusok, mégis rendes emberré nőttek fel. Lelkizni mintha női dolog lenne, a gyöngeség jele. Az ilyesmire fogékony emberek gyakran jellemzik magukat úgy, hogy ők mások lelki szemétládájaként működnek - akinek az emberek szívesen elpanaszolják bánatukat. Ez is indokolatlanul leértékelő megfogalmazás. Sokan vélik úgy, hogy a lelkizés, pszichológushoz járás felesleges luxus, csak a nagyon jómódúak engedhetik meg maguknak. Sokak számára a lélektani gyógyítással foglalkozó szakember képe azonos a Woody Allen-filmek tragikomikus pszichiátereivel. Mindezt összefoglalóan a pszichológiai kultúra hiányának nevezhetjük. Miért is baj ez?

Az ember úgy tájékozódik a világban, hogy a különféle dolgokról, a dolgok között lévő kapcsolatokról, a körülötte zajló folyamatokról egy belső térképet hoz létre, amit kognitív térképnek is nevezhetünk. Ennek birtokában tudja tennivalóit, cselekedeteit megtervezni és célszerűen kivitelezni. Ez a belső térkép egyenetlen, vannak nagyon aprólékosan kidolgozott részei, például a jól megtanult munkatevékenységeinkről vagy a begyakorolt viselkedési formákról - és vannak homályba vesző részei is. Ilyen "fehér folt" "terra incognita", ismeretlen terület sokunknak az emberi kapcsolatok, a saját lelki élet és a lelki problémák birodalma. Ahogyan egy elmosódó térkép alapján igen nehéz a megfelelő útvonalat megtalálni, úgy a belső térkép fehér foltjai sem adnak eligazítást, hogy mit is gondoljunk legfontosabb belső dolgainkról. Emiatt aztán nem is tudjuk jól megfogalmazni, mi is a bajunk és még kevésbé tudjuk, mit is kezdjünk mindezzel. Az ilyesfajta tájékozatlanság és tudáshiány kiszolgáltatottá tesz. Hallunk valamit a szomszédtól, látunk valamit a képernyőn, és belekapaszkodunk, hátha segítséget jelent.