Ami az egészséghez kel(l)

Egyesek szerint tipikus menza koszt, de vannak, akik úgy vélik igazi ínyencség. Ami biztos, hogy fontos, és vitamindús élelmiszer, ami ráadásul bírja a hideget, így akkor is fontos vitaminforrás, amikor már semmi más nem szedhető. Nagytestvérét sem övezi túl nagy népszerűség, pedig a levestől a főzelékig sok mindenbe jó. Terítéken a kelbimbó és a kelkáposzta.

Talán csak a spenót előzi meg a gyerekek körében legnépszerűtlenebb kaják között a kelbimbót, de a férjek is gyanakodva figyelik, ha asszonykájuk főzéshez kezdi előkészíteni az aprócska kelkáposztára hajazó zöldséget. A zsigeri undornak a kelbimbó íztelensége lehet az oka, amit csak fokoz, hogy leggyakrabban agyonfőzött állapotban találkozunk vele, más, ősz végén is kapható zöldségekkel egy levesben.

Mert a kelbimbó olyannyira tipikus őszi vitaminforrás, hogy leszedni is leginkább csak az első fagyok után érdemes, amikor már egyszer-kétszer megcsípte a dér. Állítólag ilyenkor sokkal finomabb, mint frissen. Sőt, van, aki azt állítja, hogy a kelbimbó nem csak az őszt, de az enyhébb telet is kibírja rideg tartáson, vagyis nyugodtan hagyjuk csak a magasra nőtt, félig fás száron, és szüreteljünk belőle - akár a hó alól is - egész télen.

Piacolás, felhasználás

A lakótelepi kelbimbó rajongóknak persze marad a piac, ahol néha feltűnik. Vásárláskor arra kell figyelni, hogy élénkzöld színű, foltmentes bimbókat vegyünk. Az apróbb bimbók zsengébbek, kisebb a tisztítási veszteségük, a nagyobbakról a külső leveleket le kell szedni. Emiatt a kelbimbó tisztítása elég macerás, ezért, no meg azért is mert sajnos nem minden helyen kapható, gyakran mélyhűtve alussza csipkerózsika álmát, arra várva, hogy felébresszük benne a sok vitamint és egyéb egészséges dolgokat.

Jellemző fűszere a köménymag és a majoránna, amelyek kitűnően ellensúlyozzák a bimbóskel kesernyés, enyhén csípős ízét. Ráadásul szinte bármilyen ételben megállja a helyét: legyen az leves, húsételek mellett köret, de kínálhatjuk angolosan, lengyelesen, csőben sütve, hidegtálon, salátában.

Kelbimbó a tálon, rózsabimbó az arcon

Mivel a kelbimbó igen gazdag mindenféle vitaminban és ásványi anyagban, nem érdemes lottyadtra főzni, hogy mindez megmaradjon benne. A bimbóskel tápértéke ugyanis az összes káposztafélék között a legmagasabb. 7 % szénhidrát, 4,5 % fehérje tartalma mellett, 100 g belőle a napi C-vitamin szükséglet másfélszeresét tartalmazza, vagyis 112 mg-ot. Van benne ezen kívül karotin, E- B1-, B2 K-vitamin, kálium, kalcium, magnézium, foszfor, nátrium, vas, kén, króm és vas. Rostban gazdag, de rostjai finomabbak, mint a kelkáposztáé.

A sok vitaminnak és nyomelemnek köszönhetően gyulladáscsökkentő, antioxidáns, rákmegelőző, immunrendszert erősítő, emésztést serkentő hatást tulajdonítanak neki, de rajongói szerint még ennél is több mindenre jó, talán csak a tyúkszemet nem gyógyítja.

Folsav tartalmának köszönhetően pirospozsgás lesz tőle az arc, és fogyasztása segít megtartani a bőr színét. Mivel ezt a tulajdonságát annak köszönheti, hogy javítja a vérkeringést, egyben fittebbnek is érezhetjük magunkat.
Végül, de nem utolsósorban nem hizlal: százgrammnyi konyhakész kelbimbó energiatartalma 36 kcal.