Saját magát raboltatta el egy fiú, hogy kifossza a családját

Washington public buildings public building,Stock Images,Stock Photography,United States,US, Horizontal
WASHINGTON, USA - OCTOBER 18: An FBI police car is parked outside the Federal Bureau of Investigation Headquarters building Washington D.C, USA on October 18, 2021. Yasin Ozturk / Anadolu Agency (Photo by Yasin Ozturk / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)
Vágólapra másolva!
A dollármilliomos család fiát, Samuel Bronfmant 1975-ben rabolták el, tartották fogva nyolc napig. Az FBI nagy erőkkel kereste és egy New York-i lakásban rá is találtak. Két férfit elfogtak és a kihallgatásuk során érdekes dolgok derültek ki. A vallomások és egyes nyomok is arra utaltak, hogy Samuel rendezhette meg a saját elrablását, hogy pénzt szerezzen a családjától. Az egyik emberrabló, egy tűzoltó a szeretője volt. Váltságdíjként 2,3 millió dollárt kértek, ami mai értéken 12,5 milliónak felelne meg. 
Vágólapra másolva!

A Bronfman család Fifth Avenue-i lakása ideiglenesen az FBI központjává változott, miután a dúsgazdag család örökösét elrabolták és váltságdíjat követeltek érte.

A családnak 2,3 millió dollárt kellett fizetnie kis címletekben, ha életben akarta tartani Samuel-t.

Az átadás helye a Queensborough híd árnyékában lévő elhagyatott aluljáró lett. Amikor a Bronfman család autója odaért a kijelölt helyre, egy férfi, Mel Patrick Lynch ugrott be az autóba. Azt követelte, hogy a sofőr körözzön addig, amíg megszámolja a pénzt. Amikor Lynch megbizonyosodott arról, hogy a váltságdíj a kért összeg, odairányította az autót, ahol a társa, Dominic Byrne várakozott. A rendőrök felírták a rendszámát annak a járműnek, amivel a két emberrabló elhajtott. Ennek köszönhetően megtudták, hogy Lynch hol lakik. Az FBI megrohamozta a lakást, ahol megkötözve és kissé kábult állapotban találták meg Samuelt.

Mivel a 70-es évek első felében több gazdag örököst is elraboltak és váltságdíjat követeltek értük, a közvélemény kezdetben nem kételkedett abban, hogy az emberrablás valóságos.

A kihallgatása során Lynch, aki tűzoltóként dolgozott New York-ban, azt mondta, hogy az egész bűncselekményt Bronfman tervelte ki, akivel több mint egy éve szeretők voltak.

Azt is állította, hogy Bronfman zsarolással érte el, hogy belemenjen a csalásba. Azzal fenyegette, hogy elmondja a munkáltatójának, hogy homoszexuális kapcsolatuk van. Lynch elmondása szerint a társa nem tudta, hogy az emberrablás nem valódi, arra csak a lebukásukkor jött rá.

A tárgyaláson Bronfman azt vallotta, hogy Lynch 1975. augusztus 9-én rabolta el őt, az anyja háza elől. Fegyvert szorított a fejéhez és kényszerítette, hogy vele menjen. Megbilincselve és bekötött szemmel ültette be abba a kocsiba, amit Byrne vezetett. Így került abba a lakásba, ahol fogvatartották.
Lynch és Byrne is büntetlen előéletű, ír állampolgárok voltak. Az ismerőseik, barátaik és munkatársaik szerették őket.

Lynch elismerte, hogy részt vett a megjátszott emberrablásban, de továbbra is azt állította, hogy erre fenyegetéssel vette rá Samuel.


Lynch és Bronfman egy manhattani melegbárban ismerkedtek meg még 1974-ben. A kapcsolatot végül a bíróságon az örökös is elismerte. Lynch azt is elmondta, hogy

Bronfman eredeti terve azt volt, hogy a 13 éves öccsét rabolják el, de végül erről a tervéről lemondott

és „valami reálisabb mellett" döntött. Szintén a férfi vallomásából tudjuk azt is, hogy Samuel azt ígérte neki, hogy ha bármi balul sülne el az akció alatt, akkor beszélni fog az apjával és el fogják tusolni az egészet, börtönben is maximum csak pár napot kell lennie. És ha esetleg kirúgják az állásából, akkor kártérítést fognak neki adni.

Bronfman kezdetben tagadta, hogy ismerte volna az elrablót, és azzal védekezett, hogy nincs szüksége a plusz pénzre, mert gazdag. De az ellene szóló vallomások aláásták a hitelességét.

A Bronfman család egy barátja, Willie Dunn, azt állította, hogy Samuel már egy évvel korábban is azt tervezgette, hogy hogyan szerezhetne pénzt a családjától.

Dunn-nal szintén abban a melegbárban találkozott, ahol Lynch-csel is. Samuel terve az volt, hogy egy pornográf felvétellel fogja megzsarolni a családját, amin ő, és egy másik férfi szerepel. Dunn-nak azt ajánlotta fel, hogy ha segít neki, akkor a fizetségként kapott pénzből nyithat egy melegbárt.
Bronfman még azt sem ismerete el, hogy egyáltalán valaha találkozott Dunn-nal.

Bronfman ellen szólt az is, hogy

a váltságdíjt kérő kazetta végén elhangzik az a mondat Samuel nyugodt hangján, hogy „Tartsd ki, újra megcsinálom." Az után, hogy előtte könyörgött az apjának, hogy fizesse ki a pénzt.

Illusztráció Forrás: Anadolu Agency via AFP/2021 Anadolu Agency/Yasin Ozturk

Ellentmondások voltak azzal kapcsolatban is, hogy végig felügyelet alatt tartották-e az emberrablók Samuelt. Bronfman az állította, hogy igen, de a nyomozás során az derült ki, hogy az egyik nap teljesen magára maradt a lakásban. Az is kiderült, hogy a Bronfman szemén és kezén lévő kötés olyan gyenge volt, hogy azoktól könnyen megszabadulhatott volna. Valószínűleg a rendőrök közeledése miatt döntöttek úgy, hogy fenntartják az emberrablás látszatát és ezért kötözték meg Bronfmant.
A 12 esküdtből 8-an a vádlottak felmentésére szavaztak, ketten a bűnösségre és ketten bizonytalanok voltak. Végül nem találták őket bűnösnek az emberrablásban, hanem zsarolásért ítélték el őket, Lynchet 6 évre, Byrne-t 5 évre.

Arra nem volt elég bizonyíték, hogy Bronfman bűnössége is bebizonyosodjon.

A rendőrség abbahagyta az ellene folytatott nyomozást. Az apja, a Bronfman család feje, Edgar, a tárgyalások során hevesen védte a fia ártatlanságát.

Edgar M. Bronfman, Samuel Bronfman édesapja Forrás: Getty Images/Evening Standard

Később azonban a vagyonát Samuel helyett a kisebbik fiára, Edgarra hagyta.

Forrás: DailyMail