Hatalmas magyar kulturális siker Londonban
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A HAVASI Symphonic közel 50 fővel utazott Londonba, hogy a magyar zenei élet kiemelkedő tehetségű előadóival számos hazai és nemzetközi koncert után elvarázsolják a világ egyik legrangosabb koncertterme, a Royal Albert Hall közönségét is. A koncerten a magyar zenei élet kiemelkedő képviselői is közreműködtek. Fellépett többek között Pál Eszter, Pál István „Szalonna" és Bandája, Szirtes Edina „Mókus", Szokolay „Dongó" Balázs és sokan mások.
Az 1871-ben Viktória angol királynő által megnyitott Royal Albert Hall egy fogalom a nemzetközi zenei világban. Itt koncertezni hatalmas megtiszteltetés, ezért évi több ezer produkció szeretne bejutni a zene “Szent Gráljaként” is emlegetett intézmény falai közé. A jelentkezők között egy szakmai bizottság döntése alapján választják ki azokat, akik végül lehetőséget kapnak arra, hogy a világ egyik legfontosabb színpadán bemutatkozhassanak.
152 éves fennállása óta először adhatott itt szerzői estet magyar zeneszerző. A friss élményekről a produkció megálmodóját és zeneszerzőjét, Havasi Balázs zongoraművészt kérdeztük.
Először is gratulálok a sikerhez. Hogyan sikerült megszervezni ezt a koncertet? A Royal Albert Hallról azt hallani, hogy szinte képtelenség szabad időpontot szerezni a koncert naptárjukban.
Közel négy évig készítettük elő ezt a koncertet, talán eddigi életem egyik legnagyobb kihívása volt. A szakmai bizottság szigorú feltételeket állított elénk, többek között először más, neves londoni koncerttermekben kellett bizonyítanunk. Ezekre a fellépésekre el is jöttek, és végül tavaly ezek után hozták meg pozitív döntésüket. A koncert végén az öltözőben ültem, mikor egyszer csak megszólalt a hangosbemondó. A hely egyik képviselője volt, szívből gratulált minden művésznek a hatalmas sikerhez, és azt mondta: “remélem, hogy miharabb újra vendégül láthatunk titeket.” Jó érzés volt hallani. Kitartóak voltunk és ambíciózusok, és végül bebizonyítottuk, hogy helyünk van a világ egyik legjelentősebb színpadán.
Korábban lehetősége volt több ikonikus koncertteremben is fellépni. Miben különbözik a Royal Albert Hall atmoszférája mondjuk a Carnegie Hall-étól, vagy a Sydney-i Operaházétól?
Az első dolog amit a színpadra lépéskor éreztem, a nézők közelsége volt. A félkör alakú elrendezésnek köszönhetően a székek szinte körülölelik a színpadot. Viszont amikor felnéztem, szédítő volt a magasság, és mindenhol emberek ültek. Talán azért is volt ilyen hatalmas a siker, mert ez az elrendezés nagyon közel hozza a zenészeket és a hallgatókat egymáshoz, főleg a sportcsarnokokhoz képest, amikhez mostanában kicsit már hozzászoktunk.
Ami emellett nagyon különlegessé teszi a helyet az a páholyok látványa. Ezek legendás helyek, ahonnan a királyi család is gyakran élvezi az előadásokat. Nemrég pont az Origon olvastam, hogy egy ilyen 12 fős páholyt kínáltak értékesítésre. A kikiáltási ár 890 millió forint volt. Talán ebből is érződik a hely exkluzivitása.
Felsorolni is nehéz hány világsztár koncertezett már ezen az ikonikus helyen. Művészként nem jelent ez külön terhet? Nem nehéz megfelelni az elvárásoknak?
Attól a pillanattól kezdve, hogy az ember a Royal Albert Hallba belép, szinte rászakad a zenetörténelem. Szinte nincs olyan sztár, aki ne fordult volna meg ott, de volt egy pillanat amikor ez valahogy kézzelfoghatóvá vált. Az öltözőm falán volt egy plakát, egy 1963-as fesztivál plakátja. Közel 20 zenekar neve volt rajta felsorolva. Az első fellépő a Beatles volt, a tizenegyedik a Rolling Stones. Ilyenkor könnyen megremeghet az ember lába, de én versenyző alkatnak tartom magam. Ha tudom, hogy egy koncertnek tétje van, ha nő rajtam a nyomás, akkor általában jobban teljesítek. Inspirál, ha tudom, hogy egy helyzetnek vagy pillanatnak tétje van. A hétfői koncertnek pedig valóban volt tétje. Nem csak azt kellett bebizonyítanunk, hogy ott is helyt tudunk állni, de egy ilyen kiemelt eseményre túlzás nélkül mondhatom, hogy az egész nemzetközi zeneipar figyel. Pontosan tudtuk melyik széken melyik befolyásos nemzetközi ügynökség vagy lemezkiadó vezetője ül, és a koncert utáni beszélgetéseken rengeteg dolog dől el a jövőnkkel kapcsolatban. Olyan ez, mint a sportolóknál egy nagy világverseny. Nem lehet kétszer nekifutni, az adott pillanatban kell győzni.
Ha egyetlen momentumot kellene kiemelni a koncertből, akkor melyik lenne az?
Minden zenésztársam nevében mondhatom, hogy az egészet egy csodaként éltük meg. Ha mégis egyetlen pillanatot kellene kiemelnem, akkor azt hiszem az az lenne, mikor belekezdtünk a Tavaszi Szélbe. 2012-ben léptem fel először a Budapest Sportaréna színpadán, és már akkor is a Tavaszi Szél volt az utolsó szám amit előadtunk. Azóta 25-ször töltöttük meg az Arénát, és közel 500 nemzetközi koncertet adtunk, de ezt a szokásunkat megtartottuk, az utolsó tétel szinte mindig a Tavaszi Szél. Mikor Londonban játszani kezdtük, szinte felrobbant a hely, a szemem sarkából láttam, hogy sokan felugranak a helyükről. Mára elértük, hogy nem csak a jelenlévő magyar közönség, de a nemzetközi koncertek közönsége is ugyanolyan lelkesedéssel fogadja ezt a feldolgozásunkat, és ezzel tulajdonképpen a produkció lassan beteljesíti a küldetését. Úgy tudjuk népszerűsíteni a magyar kultúrát az egész világon, hogy közben tömegeket szórakoztatunk. Ez volt az álmunk, ezt szerettük volna elérni.
Érezte-e Londonban is a magyar közönség támogatását?
Természetesen igen, nagyon hálásak vagyunk nekik. Ilyenkor mindig magyarul is megszólalok, és külön megköszönöm minden magyar vendégnek azt, hogy eljöttek és ezzel támogatnak minket. Mindegy hogy hányan vannak, a magyar közönség mindig képes olyan hangulatot csinálni, hogy az gyorsan átragad a többi nézőre, és ez nekünk hatalmas segítség.
Úgy tudom közel ötvenen utaztak Londonba. Hogyan áll össze ilyenkor a stáb?
Ez a siker nem jöhetett volna létre a művészek és a stáb nélkül. Büszke vagyok arra, hogy olyan művészekkel állhatok egy színpadon, akik a maguk területén a világ legjobbjai. Szirtes Edina Mókus, Pál István Szalonna és Bandája, Szokolay Dongó Balázs a hangszereik zsenijei. Jó érzés hogy ennyi utazás és élmény után nagyon szoros kapcsolat köt össze bennünket. Úgy érzem hogy ha együtt vagyunk a színpadon akkor semmi baj nem érhet minket, mindig képesek vagyunk egymásra támaszkodni és a tudásunk legjavát nyújtani. Ugyanez igaz a technikai stábra is. Sokan már a legelső Budapest Aréna koncertünk óta velünk dolgoznak, tervezik a fényt, a látványt, olyanok vagyunk mint egy hatalmas család. Ez nem csak óriási biztonság érzetet ad, de a koncert lebonyolításában rejlő kockázatot is csökkenti, hiszen itt egy hatalmas gépezet összehangolásáról van szó. Hálás vagyok mindenkinek, aki ehhez a sikerhez hozzájárult.
Végül árulja el, mivel telnek a következő hónapok? Jut idő a pihenésre egy ilyen fontos koncert után?
Mire az interjú megjelenik valószínűleg már az Egyesült Államokban leszek, pihenésre mostanában kevés idő jut, de engem a koncertezés feltölt és inspirál, ebben nagyon szerencsés vagyok, hiszen a szenvedélyem a munkám. Idén minden tekintetben az egyik legsikeresebb évünkre készülünk, annyi nemzetközi aréna koncertünk soha nem volt még mint idén lesz, ezeknek a dátumait a weboldalamon folyamatosan frissítjük. Nagy öröm számomra hogy szeptemberben újra megismételjük a nagy hazai országjáró aréna turnénkat is. Tavaly fordult először elő, hogy a Budapest Aréna mellett vidéki arénákban is koncerteztünk, és úgy érzem ennek köszönhetően még közelebb kerültünk a magyar közönséghez. Veszprém, Győr, Szeged, Debrecen már biztosan a listánkon van, de elképzelhető hogy a helyszínek száma tovább bővül még. Fontosak a nemzetközi sikerek, de azért ahogy a mondás tartja: mindenütt jó, de a legjobb otthon.