Mi dönthet Marine Le Pen és Emmanuel Macron között?

La Plaine-Saint-Denis, 2022. április 20. Emmanuel Macron francia elnök (b) és Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés párt vezetője az elnökjelöltek televíziós vitájának kezdetén a Párizs közelében fekvő La Plaine-Saint-Denis településen 2022. április 20-án, négy nappal a francia elnökválasztás második fordulója előtt. MTI/AP/AFP pool/Ludovic Marin

Vasárnap tartják a francia elnökválasztás második, döntő fordulóját. A kérdés közismert: marad-e az ultraliberális elnök, Emmanuel Macron vagy a jobboldal győz, azaz, Marine Le Pen.

Régi bolsevik trükk Marine Le Pen ellen

Úgy néz ki, hogy a 2017-es elnökválasztási kampányhoz hasonlóan a két forduló között a balliberális tábor, a macroni hatalmi apparátus hathatós segítségével, minden követ megmozgatott Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke ellen. Ismét működésbe lépett a baloldal által már régóta alkalmazott képmutató, hazugságokra épülő, bármi áron „gátoljuk meg Marine Le Pen”-t terv, ami azon az egyszerű, régi bolsevik logikán alapul, hogy „vádold meg az ellenfeled azzal, hogy szélsőjobboldali vagy fasiszta”, így aztán biztosan tönkre teszed, és alul marad veled szemben.

Vegyük például a „Libération” (szélső)baloldali napilap szombati címlapját (az utolsót a választás előtt, vasárnap nem jelenik meg), amely a kommunista zászlókat felidéző vörös színben pompázik és arra szólít fel, hogy a „szélsőjobboldal ellen szavazzunk Macron-ra”. Vezércikkében pedig „antifasiszta” összefogásról beszél, azt kéri a baloldali érzelmű olvasóktól, hogy tegyék félre most azt, hogy „Macron egyes intézkedései antiszociálisak és szélsőségesen liberálisak” voltak, mert „rá kell szavazni minden áron”. Mindezt egy 14 oldalas, Macronnak hízelgő, Macront éltető melléklettel támasztja alá. Az írásmű minden túlzás nélkül az ötvenes évek kommunista stílusát idézi.

A 2022-es franciországi választások kampányplakátjain Emmanuel Macron és Marine Le Pen Párizs külvárosában Forrás: Only France via AFP/Serge ATTAL / ONLYFRANCE.FR/Serge Attal

A francia baloldal, és a jobboldal magát középen vagy liberális alapokon definiáló része, többféleképpen is szlogenisítette az elmúlt évtizedekben Marine Le Pen és politikai családja karanténba zárását. „Gátoljuk meg a szélsőjobboldalt” vagy „hozzuk létre a köztársasági frontot”, vagy csak egyszerűen „nem a szélsőjobbra”, esetleg „Marine Le Pen maga az ördög” jelszavakkal dobálóztak. Miközben Marine Le Pen és pártja a Nemzeti Tömörülés, már régen nem a szélsőjobboldalon található, hanem a jobbközép irányába mozdult el. Nagyjából 15 éve nevetséges Marine Le Pen pártjára azt mondani, hogy szélsőséges. Mert nem az.

Erre nemcsak a választásokra kidolgozott programjából, hanem abból is következtetni lehet, hogy a Republikánusok, a jobbközép párt és jelöltje, a Macront támogató Valérie Pécresse óriási vereséget szenvedett április 10-én és még az 5 %-os határt sem lépte át, és a teljes összeomlás fenyegeti őket. Figyelembe véve, hogy Éric Zemmour és sikeres mozgalma, a „Reconquête”, Marine Le Pen-től is bizonyos értelemben jobbra pozícionálja és radikálisabb jobboldali pártként definiálja magát, Marine Le Pen kezd középre tolódni, és a Republikánusok vereségével átveheti helyét és szerepét a francia jobboldalon. Nyilvánvalóan a helyzet nem ennyire egyértelmű, különösen a vasárnapi második forduló lehetséges kimenetele tükrében további változásokra lehet számítani a jobboldalon.

Ami biztos: a hagyományos jobbközép Franciaországban megszűnt - főleg azért, mert balközép párt lett belőle, miután 2011-ben Nicolas Sarkozy visszavonult -, a választás után vagy Zemmour, vagy Marine Le Pen vezetésével fog megszületni az új francia nemzeti jobboldal.

MArine Le Pen április 10-én, miután leadta szavazatát a választások első fordulóján Forrás: AFP/Denis Charlet

A vita

A francia köztársasági elnökválasztás első (április 10) és második fordulója (április 24) között kétségkívül a szerdai Marine Le Pen-Macron televíziós vita volt a legfontosabb és legkiemelkedőbb esemény. A vitáról az Origo is beszámolt, itt írtunk arról részletesen, hogy Macron nem tudta megvédeni 5 éves elnökségét Marine Le Pen ellen, és különösen kudarcot vallott a franciák számára legfontosabb két ügyben, a vásárlóerő, a migráció és az ezzel szorosan összefüggő biztonság kérdésében. Nem csoda, hogy nem tudta megvédeni Macron saját teljesítményét, mert konkrétan semmit sem tudott felhozni a vitában, mint vívmányt.

A Nemzeti Tömörülés elnöke szerint semmilyen eredményt nem ért el, és erre nem lehet mentsége sem a COVID, sem az ukrán háború, ahogy ezekre Macron többször is hivatkozott a vitában, mentegetőzésül. A vitáról azóta több elemzés is napvilágot látott, ezek, még a baloldaliak is, egyöntetűen megállapítják, hogy Macron kirívóan arrogáns volt, agresszív módon támadta ellenfelét, nem egyszer még a szót is Marine Le Pen-be folytotta. A Marianne hetilapban megszólaló Stephen Bunard, testbeszéd szakértő szerint „Macron arroganciája durvább volt, mint 2017-ben. Gyakran tette a kezét a szája elé, mintha visszatartaná, és nem akarná világgá kiáltani kétségbeesését… Rendszeresen megdörzsölte a bal szemét, ezzel pedig azt üzente, hogy „nem akarok látni”. Érezni lehetett, hogy nem akar ott lenni” - mondta a szakértő. A „Le Nouvel Observateur” baloldali hetilap szakértői is ugyanerre a következtetésre jutottak, szerintük Macron állandóan kinézett a két műsorvezetőre, ezzel is azt erősítve, hogy „nem fontos számára Marine Le Pen, nem vele vitatkozik”, egyszóval megalázta vitapartnerét. Érdekesen foglalta össze Geoffroy Lejeune, a „Valeurs Actuelles” konzervatív hetilap újságírója a vitát : „Egy elnököt láttunk, aki el akarta kerülni a vitát. Egy jelöltet, aki el akarta kerülni a megaláztatást. És egy Franciaországot, amely elkerülte, hogy beszéljenek róla”. Ezzel természetesen lehet és kell is vitatkozni, hiszen Marine Le Pen lényegében a vita egészében Franciaországra, a francia emberek problémáira és nehéz helyzetük javítására fókuszált, számukra próbált egy világos programot adni, ellentétben Macron-nal, aki viszont valóban nem erről beszélt, gyakran személyeskedett, sőt, sértő megjegyzéseket tett és „védte a védhetetlent”. (Tegyük hozzá: a kétségtelenül magas színvonalú hetilap, a Les valeurs actuelles inkább Éric Zemmourt támogatta a kampányban.)

Emmanuel Macron és Marine Le Pen az április 20-i televíziós vitán Forrás: AFP/Ludovic Marin

A két forduló közötti kampányeseményekkel összefüggésben nagyon fontos kiemelni, hogy a baloldal és a macroni hatalmi gépezet mindent bevetett annak érdekében, hogy minél több embert mobilizáljon Marine Le Pen ellen. Sem a pénz, sem az eszköz nem számít, ha arról van szó, hogy gyengíteni kell a Nemzeti Tömörülés elnökjelöltjének esélyeit.

Előre megtervezett választási csalás - a baloldal kedvenc fegyvere

Occitanie-ban, Franciaország legdélibb, Spanyolországgal is határos régiójában ingyenesen lehet majd vasárnap utazni a választás helyszíneire. Louis Aliot, Perpignan polgármestere, Marine Le Pen pártjának, a „Nemzeti Tömörülésnek” (RN) az alelnöke feljelentést tett a régió szocialista elnöke, Carole Delga ellen, aki az ingyenes közlekedést elrendelte a vasárnapi szavazásra, ez ugyanis kifejezetten tilos a választójogi szabályok szerint. Itt is igaz az internacionalista baloldalra jellemző „nekünk mindent szabad, ránk nem vonatkoznak a szabályok”, „egyenlőbbek vagyunk a többinél” elv érvényesülése. Carole Delga, François Hollande bukott szocialista köztársasági elnök egykori államtitkára már április 17-én kiadta az ukázt a régióban „barikádozzuk el a szélsőjobbot és jövő vasárnap mindannyian járuljunk az urnákhoz” felkiáltással.

Mondta ezt az a szocialistapárti képviselő, akinek a pártja az első fordulóban történelmi bukást mutatott be egy elképesztően gyenge párizsi főpolgármesterrel és annak 1.7 %-os eredményével. Delga Marine Le Pen elleni felhívását azzal segíti, hogy döntése értelmében a szavazás napján ingyenes lesz a közlekedés a régióban, miközben a „Köztársasági elnökválasztást ellenőrző nemzeti bizottság” mélyen hallgat erről az egész ügyről.

Carole Delga Forrás: Hans Lucas via AFP/Gregory Dziedzic / Hans Lucas/Gregory Dziedzic

A francia püspöki kar semlegességet hirdetett, de a La Croix napilap Marine Le Pen ellen úszít

Érdekes fordulatot vett a katolikus napilap, a „La Croix’” (Kereszt) is, amelyben a francia püspöki kar semleges álláspontot fogalmazott meg a választásokkal kapcsolatban és egyik jelölt mellett sem foglalt állást. Ezt, az egyébként vallás-semlegességi elvek miatt is szabályos és korrekt álláspontot írta felül Pierre-Louis Choquet angolszász egyetemeken szocializálódott, magát fiatal liberális keresztény értelmiséginek tartó filozófus-szociológus, aki arról írt a lap hasábjain, hogy „a francia püspökök hibát követnek el, ha nem foglalnak határozottabban állást Marine Le Pennel szemben”, majd váratlanul felszólított mindenkit arra, hogy Macronra szavazzon. Végül az etikára és a semlegesség elvére fittyet hányva ezt az álláspontot foglalta el a katolikus hetilap főszerkesztője, Jérôme Chapuis is, aki vezércikkben erősítette meg, hogy a „Marine Le Pen esetleges megválasztása miatti veszélyt látva a „La Croix” Emmanuel Macront támogatja.” Azaz a francia püspöki kar szabályos, semleges álláspontja ellenében a katolikus hetilap nyíltan felszólította az újság olvasóit, hogy Macronra szavazzanak, aki minden szempontból távolabb áll a keresztény eszméktől, mint Marine Le Pen, sőt, mint az jól látható később, a szavazatoptimálás nevében egészen más vallási közösségnek kíván megfelelni: a muszlimoknak. Egész pontosan a választás első fordulójában nagyon sok, 22%-ot kapott, kommunista Jean-Luc Mélenchon szavazóinak - ugyanis minden felmérés szerint a francia állampolgársággal rendelkező muszlimok döntő többsége a szélsőbaloldali jelöltet támogatta.

A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozzon!