Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Következő mérkőzések 
Tegyük félre azt a borzalmas közhelyfelsorolást, hogy milyen nagy írók nem kaptak Nobel-díjat és milyen gyengék meg igen az elmúlt több mint egy évszázadban. Hiszen rengeteg nagy művész meg kapott. Az már érdekesebb, hogy ha már francia író, akkor miért nem Michel Houellebecq vagy az utóbbi évtizedekben már franciául író, Párizsban élő Milan Kundera, esetleg a francia történelmet páratlan mélységgel és empátiával feldolgozó, Victor Hugo legjobb hagyományait modern stílusban folytató, Goncourt-díjas Pierre Lemaitre kapta a díjat. Az pedig még érdekesebb, hogy egy kétségtelenül közepes, az egyik legismertebb francia író-esztéta szerint kifejezetten rossz, egyébként pedig közismerten szélsőséges írónő hogy kaphat. A szélsőbaloldali terror és eltörléskultúra időszakában persze csodálkozni azért nehéz.
Aki ismeri Annie Ernaux-t Franciaországban, annak két dolog jut eszébe róla. Az egyik, amiről inkább ismertté vált, mint irodalmi aktivitásáról, az az, hogy a szélsőbaloldali, a köztársasági elnökválasztásokon riasztóan jól szereplő Jean-Luc Mélenchon régi és hangos támogatójának számít. Ennél fogva az sem kelthet meglepetést, hogy egyébként (szélsőségesen) feminista nézetei, írásai mellett Annie Ernaux megrögzött antiszemita, és ezt nem is rejtegeti. Ennek kapcsán óriási közéleti botrány van kibontakozóban Franciaországban, tiltakoztak izraeli értelmiségiek, ugyanakkor a többségi, baloldali médiaforrások mindent megtesznek az ügy agyonhallgatása érdekében és Annie Ernaux dicsőítéséért.
A The Jerusalem Post napilap egyik vezető cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy a Nobel-díjat kapott francia író a szélsőségesen Izrael ellenes „Boycotte, Divest and Sanctions" („Bojkott, elszigetelés, szankciók") nevű civil szervezet (BDS) elkötelezett támogatója.
A napilap emlékeztett arra, hogy Ernaux 2019 májusában több mint 100 másik (szélsőbaloldali és baloldali) francia művésszel együtt aláírt egy, a szélsőbaloldali „Mediapart" internetes platformon megjelent levelet, amelyben a Tel-Avivban megrendezendő Eurovíziós dalverseny bojkottjára szólított fel.
Sőt, az aláírók arra is felhívták a francia döntéshozókat, hogy a francia televíziós csatornák ne közvetítsék az eseményt, bojkottálják. Nem ez volt az első eset, hogy a most Nobel-díjjal jutalmazott írónő antiszemita megnyilvánulásról tett tanúbizonyságot, Ernaux ugyanis kezdettől fogva mindenféle francia-izraeli kulturális együttműködést ellenzett, támadott. 2018-ban 80 másik művésszel együtt aláírt egy levelet, amelyben felháborodását fejezte ki amiatt, hogy az izraeli és a francia kormány közösen megrendezte az Izrael-Franciaország interkulturális évadot, így többek között vendégül látták a világhírű tel-avivi „Batsheva Dance Compagnie"-t.
A levélben azt állították, hogy a kulturális évad segít „kifehéríteni" az Izrael államról alkotott képet, ezért le kell állítani és többek között a világhírű táncegyüttes szerepeltetése az, amely „cinkosságot sugall" Izraellel.
A Tribune Juive szerint Ernaux személyében a lehető legantiszemitább és leginkább Izrael ellenes írónő kapott irodalmi Nobel-díjat, akinek írói munkássága önéletrajzi írásokban radikális feminista eszmék hirdetéséből áll.
A Holocaust elől Svájcba menekülő zsidó szülőktől származó, ma már Izraelben élő közismert és hazáján kívül is népszerű közíró, Daniel Horowitz talán nem véletlenül nem válogat a jelzőkkel, amikor az irodalmi Nobel díj kapcsán Ernaux-ról ír.
Ernaux egy neofeminista, rasszista, kommunista, antiszemita, dekolonialista, neoökológiai palesztinbarát, aki Izrael ellensége, és az elmúlt 10 évben a szélsőbaloldali „Engedetlen Franciaország" militáns tagja volt."
Ezen kívül a neves izraeli újságíró azt is megemlíti, hogy Ernaux szabályosan rajong a francia szélsőbaloldal köztudottan iszlám-barát vezetőjéért, Jean-Luc Mélenchon-ért, szívesen mutatkozik vele és közeli viszonyban vannak. Talán az sem véletlen, hogy Twitter fiókján a kommunista Mélenchon az elsők között gratulált a Nobel-díjas írónőnek azzal, hogy „örömében sírva fakadt", a hozzászólók között pedig olyat is találunk, aki őszinte szívvel gratulál „Ernaux elvtársnőnek".
Ernaux egyik legismertebb botránya az volt egyébként, amikor a baloldali „Le Monde" napilapban nyíltan kiállt a hírhedten zsidógyűlölő francia-algériai Houria Bouteldja mellett. Bouteldja, a „Köztársaság rabszolgái" nevű szélsőbaloldali, neokolonialista és Izrael ellenes mozgalom szóvivője, aki szoros kapcsolatot tart fehér ellenes, dekolonizációs és Palesztina felszabadításáért küzdő mozgalmakkal.
Bouteldja úgy vélte, hogy a francia szépségkirálynő választáson induló „Miss Provence" nem méltó arra, hogy az országos versenyen is részt vegyen, csak azért, mert izraeli-olasz apja van. Bouteldja azt is kifejtette, hogy „nem létezik ártatlan izraeli", és azt javasolta, hogy „minden cionistát küldjenek a Gulágra".
És Annie Ernaux ezt a zsidók legádázabb ellenségeihez közel álló gazembert támogatja, akinek még a tudatlanság sem szolgálhat mentségére
- írja Horowitz.
A Boulevard Voltaire konzervatív internetes újság Ernaux egy nyilatkozatát idézi, amelyben a most Nobel-díjat kapott írónő a baloldaliságról írt, arról, hogy baloldalinak lenni egyebek mellett azt is jelenti, hogy „a bűnözőket vagy a pedofilokat is" figyelemmel kell illetni. Vagyis, egyértelműen támogatta a pedofilokat és persze a bűnözőket.
Ami pedig Ernaux írói munkásságát érinti, érdemes felidézni Frédéric Beigbeder, rendkívül népszerű és valóban jelentős francia író, irodalomtörténész rövid, a nevetséges Nobel-díjról készült összefoglalóját, amely a Le Figaro-ban jelent meg:
Annie Ernaux fél évszázad alatt mást sem tett, mint egymás után írt az apjáról, az anyjáról, a szeretőjéről, az abortuszáról, az anyja betegségéről, a gyászáról és a bevásárlóközpontról, ahová járt.
Franciaországban már van olyan könyvesbolt, ahol nem árulják Ernaux könyveit, ahogy egy kirakatban olvasható
fölösleges az idejét vesztegetni azzal, hogy nálunk keresi Annie Ernaux „könyveit", mi nem áruljuk antiszemiták, hisztérikusan feministák, rasszisták vagy woke-isták könyveit...
