120 katona ragadt a tenger mélyén egy atomtengeralattjáróban

Egy szovjet tengeralattjáró kifut a kikötőből
Vágólapra másolva!
1983 nyarán a K-429 szovjet atom-tengeralattjáró egy hosszabb küldetésről tért vissza Petropavlovszkba. A legénységet szabadságra küldték, a hajón pedig megkezdték a hónapokig tartó, teljeskörű hajógyári felújítást, hogy majd az őszi hadgyakorlatokon újra részt tudjon venni. Aztán váratlanul parancs érkezett, hogy függesszék fel a javításokat és három nap múlva fussanak ki a tengerre, egy kisebb gyakorlatra. A hiányzó matrózokat öt másik tengeralattjáróról pótolták. A szedett-vedett legénység és a rossz állapotban levő tengeralattjáró kombinációja nem sok jót ígért. Nem meglepő, hogy az atom-tengeralattjáró elsüllyedt. Aztán még egyszer elsüllyedt.
Vágólapra másolva!

Az erőltetett kifutás oka: a paranoia

A szovjet vezetést paranoia jellemezte a második világháború és a náci támadás óta.

Sztálin a háború után elhatározta, hogy még egy olyan támadás nem történhet a Szovjetunió ellen, amelyben az ellenség Moszkva külvárosáig jut,

és a fővárost szinte csak a csoda menti meg. A hidegháború az 1970-es évekre enyhült, de a 80-as évekre újra forró évek következtek. A Szovjetunió egyre mélyebben bonyolódott bele az afganisztáni háborúba, amelyben az Egyesült Államok a mudzsahed gerillákat támogatta. Ronald Reagan amerikai elnök meghirdette a stratégiai védelmi kezdeményezést, ismertebb nevén a csillagháborús programot, hogy a világűrbe telepített rakétarendszerrel akadályozzon meg egy esetleges szovjet atomtámadást.

A Fleetex'83 hadgyakorlaton részt vevő amerikai repülőgép-hordozók Forrás: Wikipedia

Áprilisban kezdődött a Fleetex'83 nevű amerikai tengeri hadgyakorlat, amelyre a II. világháború óta nem látott számú hadihajót vontak össze a Szovjetunió Csendes-óceáni partjainál, kifejezetten azért, hogy tanulmányozhassák a szovjet választ az agresszív műveletekre.

Hogy mennyire feszült volt ez az év, jelzi, hogy

1983 szeptemberében egy szovjet vadászgép Kamcsatka közelében lelövi a koreai légitársaság repülőgépét, 269 emberrel a fedélzetén. Novemberben pedig majdnem kitör a harmadik világháború, mert a szovjetek félreértik az Able Archer nevű NATO-hadgyakorlatot,

és azt hiszik, hogy a nyugatiak nukleáris támadásra készülnek. Erről az Origóban részletesen olvashattak korábban.

A K-429 atom-tengeralattjáró

A tengeralattjáró a szovjet Projekt 670 Szkat osztályba tartozott, amely a NATO-ban a sokkal egyszerűbb Charlie-I jelzést kapta. 1972-ben kezdte meg a szolgálatát. A feladata az volt, hogy elsőként a szovjet tengeralattjárók közül, a víz alól lője ki a cirkáló rakétáit az amerikai repülőgép-hordozókra.

A K-429 atom-tengeralattjáró a Charlie-I psztályba tartozott Forrás: Nuclear Forces Guide

Ehhez 8 darab P-70 Ametyiszt hajó elleni rakétával szerelték fel, amely atomrobbanófejet is hordozhatott. Az NATO tengeralattjárói ellen rendszeresítették a fedélzetén az RPK-2 Vjuga rendszert, amely rakétát lő ki az ellenséges tengeralattjáró fölé, az ott a vízbe ejti az atomtöltetű vízibombát és a töltet a víz alatt, a célhoz közel felrobban.

Az RPK-2 Vjuga rendszer, amely atomtöltetű vízibombával támadja az ellenséges tengeralattjárót Forrás: Wikipedia

A K-429 rossz állapotban volt, de ki kellett futnia

A tengeralatjáró ezen a feszültségtől terhes tavaszon érkezett vissza a petropavlovszki bázisára, egy hosszú és fárasztó küldetésről. A legénységet a jól megérdemelt szabadság várta, az atom-tengeralattjárót pedig a szintén megérdemelt felújítás. A küldetések után megszokott volt az ilyen munka, ahogy az amerikai flottánál is. Mivel a felújítás idejére a nukleáris fegyverzet a fedélzeten maradt, a tengeralattjárót „bevetésre kész" címkével látták el a hadműveleti iratokban.

Középen Nyikolaj Szuvorov kapitány, a K-429 parancsnoka Forrás: Youtube

A K-429 parancsnoka, Nyikolaj Szuvorov kapitány, a szovjet tengerészet elismert tagja volt, aki tengeralattjáró-taktikát tanított az akadémián. A kapitány már tudott róla, hogy júniusban átvezénylik Leningrádba, és minden pillanatban várta az áthelyezési papírjait. A felesége már búcsúzkodott a szomszédoktól, csomagolta a holmikat, és izgatottan várta a költözést. Amikor azonban Szuvorov hazaért a küldetésről, sok időt nem tölthetett otthon, mert június 20-án azokkal a tisztjeivel együtt, akik nem mentek még szabadságra, váratlanul berendelték a Csendes-óceáni flotta parancsnokához, aki közölte:

a tengeralattjárót ki kell hozni a hajógyárból, és három nap múlva részt kell vennie egy hadgyakorlaton.

Szovjet tengeralattjárók a kikötőben Forrás: Top War

Szuvorov azt hitte, rosszul hall. A legénység egy része ennyi idő alatt biztosan nem ér vissza a Szovjetunió távoli városaiból. Márpedig a szovjet szabályzat szerint,

amennyiben a szükséges létszám 30 százaléka nincs meg, a tengeralattjárót tilos bevetni.

Ráadásul a K-429 rossz állapotban volt, ezért is küldték nagyjavításra a parancsnokok. Oleg Jerofejev ellentengernagy, a flottaparancsnok, és Alkajev kapitány, a flottillaparancsnok azonban közölte:

Alkajev és Jerofejev, akik a szabályok megszegésére utasították a K-429 kapitányát Forrás: Youtube

Ez azt jelentette volna, hogy Szuvorovra többé egy evezős csónakot sem bíznak. Az egzisztenciáját és az egész életet tönkretette volna a hadbírósági eljárás.

Az a néhány tiszt, aki elkísérte a kapitányt, szintén tiltakozott, mire az admirális odavetette a helyettes parancsnoknak, Alekszej Guszev kapitánynak:

A flotta és a flottilla parancsnoka azért erősködött és azért utasították a szabályok megszegésére Szuvorovot, mert igazolniuk kellett a teljes harckészültséget Moszkva számára, ahol a NATO támadásától rettegtek. A feszült időkben szó sem lehetett arról, hogy a kommunista haditengerészet gyengének mutassa magát, mert akkor a Kreml urai megharagudtak volna rájuk. Ez pedig veszélybe sodorta volna a karrierjüket, a kényelmes főtiszti életmódjukat, a különleges juttatásokat és nem vásárolhattak volna többet a kiváltságosok üzleteiben, ahol nyugati árukat árusítottak.

Nyugati áruk boltja a kiváltságosoknak a Szovjetunióban Forrás: Pinterest

Szuvorov kapitány kénytelen volt beadni a derekát a fenyegetések hatására. A K-429 három nap múlva kihajózott Petropavlovszkból.

A szedett-vedett legénység

Az atomtengeralattjárón a szokásos 83 ember helyett 120 utazott. Gondolhatnánk, hogy akkor nem történhet semmi baj, de a tisztikar hiányos volt, csak néhány magasabb beosztású tengerész segítette a kapitányt.

A K-429 eredeti legénységének néhány tagja Forrás: Youtube

A matrózokat pedig öt másik tengeralattjáróról vezényelték ide. A legtöbben közülük nem kiképzést folytattak éppen, hanem a szokásos kikötői feladatokat végezték: krumplikapálás, kerítésfestés, a tisztek autóinak szerelése.

Az újonnan érkezettek egyike sem járt még a K-429-en, ezért nem is tudhatta, hogyan működnek a tengeralattjáró berendezései.

Csak a korábbi emlékeikre más tengeralattjárókon, és arra a gyorstalpalóra hagyatkozhattak, amit a kapitány tartott nekik kihajózás előtt. Mindez minden létező szabállyal szembe ment, ezt mindenki tudta. Az utolsó pillanatban 12 kadét is érkezett, ők talán még hajón sem jártak soha.

A rendelkezésre álló három napban lehetetlen volt felkészíteni a tengeralattjárót a kifutásra.

A rendszerek és berendezések ellenőrzése formális volt, mert a parancs nem adott időt és lehetőséget az ellenőrzőlisták alapos és szabályos végrehajtására. Ez nagyon rossz ómen volt a babonásabb tengerészek számára - igaz, nem ez volt az első eset, hogy a szovjet flottánál kényszerűségből csak ennyire törődtek a szabályokkal és a biztonsággal.

Elsüllyed a K-429

Az atomtengeralattjáró 1983. június 24-én kifutott Petropavloszkból. Jerofejev ellentengernagy utasítása szerint azonnal, késlekedés nélkül a Krasennyinikov-öbölbe kellett volna hajóznia, a vitatott hovatartozású Kuril-szigetekhez, az Ohotszki-tengerre.

Egy szovjet tengeralattjáró kifut a kikötőből Forrás: Global Security

Ez nagyjából 350 kilométerre volt a K-429 kikötőjétől. Itt, a 200 méteres mélységben kellett volna végrehajtani egy éleslövészetet a hadgyakorlaton.

válaszolta a kapitány a rádióüzenetre.

Szuvorov tehát úgy döntött, hogy elég volt Jerofejev admirális őrült parancsaiból, és

a Szarannaja-öbölben, a parthoz közel elrendelte a próbamerülést.

Szovjet tengeralattjáró központi irányítóterme Forrás: Pinterest

23 óra 18 perckor a tengeralattjáró megkezdte a műveletet. Megnyitották a fő ballaszttartályok szelepeit, de az irányítóközpontban a mélységmérő nem jelzett süllyedést, hanem a felszíni értéken maradt. A kapitány megnyittatta a kiegészítő tartályokat is, mire a tengeralattjáró hatvan tonnával több vizet vett fel, mint ami a lassú süllyedéshez kellett volna, és mint egy darab kő, elindult lefelé.

Merül egy, a K-429-cel azonos osztályú atom-tengeralattjáró Forrás: Nuclear Force Guide

A négyes vízhatlan rekeszbe, a reaktortérbe iszonyú erővel zúdult be a víz. Az itt levő 14 matróz kétségbeesve igyekezett leállítani a reaktort, és ez sikerült is. A hajón megszűnt az áramellátás, a hidraulikarendszerek nyomása – a K-429 végveszélyben volt.

Szuvorov azonnal vészemelkedésre utasította a merülésvezető tisztet. Ilyenkor nagy nyomású sűrített levegőt pumpálnak a tartályokba, a víz kiürítésével megnő a tengeralattjáró lebegőképessége, megnő a felhajtóerő, így a felszínre juthat. De azok a szelepek, amelyek a ballaszttartályokhoz irányították volna a levegőt, beragadtak, így szinte az összes tartalék levegőt, hatalmas buborékképződés kíséretében, egyszerűen a tengerbe fújták.

Charlie-osztályú tengeralattjáró irányítóközpontja Forrás: Youtube

A nagynyomású levegő kiengedése ahhoz azonban hozzájárult, hogy a hajó nem egy darab téglaként ült le a tengerfenékre, hanem sokan észre sem vették, olyan puhán érkezett le az iszapos talajra.

Az atomtengeralattjáró 35 méteres mélységben elsüllyedt és most a tengerfenéken pihent.

A négyes rekesz tengerészei eddigre lezárták a szellőzőrendszert, hogy a többi rekesz biztonságban legyen, de a hermetikus lezárás egyben azt is jelentette, hogy a reaktorterem nemsokára megtelt tengervízzel és

mindannyian megfulladtak.

A drámai események ellenére az elsüllyedt tengeralattjáróban nem volt pánik, mindenki fegyelmezetten viselkedett. A hátsó részen, a hetes rekeszben levőkkel csak a fedélzeti telefonon tudtak beszélni, mert a víz elárasztott reaktorterem elzárta őket egymástól. 4 óra 55 perccel később felrobbant a harmadik rekesz egyik akkumulátora. A mérgező gázok miatt mindenkinek a kettes rekeszbe kellett húzódnia.

A kapitány és Guszev kapitány, a helyettes parancsnok kiadták az utasítást, hogy akinek nincs feladata, pihenjen, a lehető legkevesebb energiát és levegőt használja.

Őrt állítottak a gázösszetétel-mérőkhöz, a fedélzeti telefonhoz, a válaszfalakhoz. Mivel egyre több volt a szénmonoxid a levegőben, kémiai levegőtisztítókat helyeztek üzembe. Szuvorov később az egyes rekeszbe vezényelte az embereket, mert az jóval nagyobb volt, mint a kettes és itt könnyebb volt lélegezni.

Az elöl és hátul levők a fedélzeti telefonon tudtak egymással beszélni.

A legénység tudta, hogy csak egy esélyük van a menekülésre: a felszíni mentés.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!