Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Következő mérkőzések 
„Már hosszú ideje reménykedtem abban, hogy 2022-ben végre valódi vitára kerül sor a most véget ért elnökségi időszakról. De sajnos a francia embereket megfosztották attól a joguktól, hogy kritikát gyakorolhassanak öt év macronizmus felett.” És, mondja Aubert, a most zajló második forduló idején sem lesz vita, az egész küzdelem ugyanis arról szól, hogy arra „kérnek”, de inkább „köteleznek bennünket”, hogy bármi áron „blokkoljuk" a Nemzeti Tömörülés (RN) jelöltjét (Marine Le Pent), és mindannyian Emmanuel Macron mellett tegyük le a voksot. Akik erre kényszerítenek bennünket, azt is állítják, hogy csak így lehet egy francia a „köztársaság híve” – vezeti fel Julien Aubert írását, amit a Le Figaro is közölt.
„A két jelölt, Emmanuel Macron és Marine Le Pen párviadalára azt követően kerül sor, hogy az összes közvélemény-kutatás már három éve ennek szükségszerű bekövetkeztét jósolja”, írja. Szerinte a politikai osztály és a gazdasági körök idővel hozzászoktak az „én vagy a káosz", továbbá az állandóan visszatérő „zárjuk karanténba a szélsőjobbot” szlogenekhez, de leginkább ahhoz, hogy a választásokon csak egy lehetséges jelöltre szabad szavazni, és ez komolyan aggasztja Julien Aubert-et. Példaként hozza fel a valódi cirkusszá váló dél-franciaországi önkormányzati választásokat, amelynek során az önálló „En Marche” lista (Macron pártja) visszalépett, a baloldali lista politikai harakirit követett el, és végül a Republikánusok a süllyesztőbe kerültek.
Országos szinten azért is sajnálatos ez a folyamat, ahogy Aubert látja, „mert ez egy olyan csapda, amely lassan erejét veszti, és olyan politikát hoz létre, amelyben mindenki egy ellen harcol. Emmanuel Macron viszont továbbra is így gondolkodik, és már nem a Valéry Giscard d’Estaing-nek egykor kedves „háromból két franciát" képviselni kell elvet követi, hanem inkább felépíti Noé bárkáját azoknak, akik a tiltakozók és a nép rossz közérzete miatti özönvíz elől menekülnek”, azaz nem a népet képviselik.
Valéry Giscard d’Estaing „Deux français sur trois” („Háromból két francia”) című politikai esszéjében a többség politikai képviselete mellett állt ki. A jobbközép Giscard d’Estaing-et az utókor népszerűtlen elnöknek tartotta, aki „nem volt képes megérinteni a franciák szívét”, és akinek nem sikerült újraválasztatnia magát, mert 1981-ben alulmaradt azzal a François Mitterrand-al szemben, akit 1974-ben még legyőzött. Julien Aubert több szempontból is párhuzamot érezhet Giscard d’Estaing és Macron között.
„A köztársaság szónak számomra van jelentése” - folytatja a Republikánusok megyei képviselője.
Az elmúlt öt évben sok francia emberrel együtt én is láthattam, hogy Emmanuel Macron köztársasága nem ugyanazoknak az értékeknek hajtott fejet, mint a mi értékeink. Üzletközpontú elnöksége alatt az opportunizmus elsőbbséget élvezett a lojalitással szemben, a kivételezés a közérdekkel szemben, a politikai taktika mindig megelőzte a nemzeti víziót, a megvetéssel teli gyávaság pedig a bátorságot. Csillogó-villogó, de magányos elnöksége alatt Macron a parlament és a közvetítő intézmények szerepét lecserélte a „szakértők" diktatúrájára, kormányzása alatt totálisan liberális törvényeket fogadtak el
- Aubert szerint. Maró gúnnyal és római mitológiai kiszólással élve mondja Aubert, hogy „Janus-elnöksége egy minden eddiginél lezüllesztettebb, megosztottabb, eladósodottabb és vazallussá tett nemzettel tetőzött”.
„Amikor sor kerül a szuverén nép ítéletére a választások során, egyesek pánikba esnek, és azon tűnődnek, hogy miért nem választják újra Emmanuel Macront, aki a kampány kezdete óta La Fontaine meséjének lusta nyulát játssza. Pedig csak körbe kell utazni Franciaországban, hogy ezt megértsük” - teszi hozzá Julien Aubert, aki 100 konkrét esetet hoz fel példaként arra, hogy miért nem szabad Macronra szavazni.
Julien Aubert 100-as listájából az Origo kiemelte a legfontosabbakat, ezek jelentős részéről egyébként az Origo korábban részletesen beszámolt.
Így például arról az éjszakáról is írtunk, amikor Párizst lángokba borították a sárgamellényesek, és Christophe Castaner, Macron szocialista belügyminisztere, ahogy Aubert fogalmaz,
„dülöngélve” egy éjszakai lokálban tűnt fel hajnalban egy fiatal nő kíséretében, ahelyett, hogy intézkedett volna.
Majd megemlíti Aubert a pornóbotrányba keveredett főpolgármester-jelölt esetét, az államtitkárként, Macron szóvivőjeként és főpolgármester-jelöltként is megbukó Griveaux-t, aki a folyton „cigarettázó és dízellel járó franciákon" gúnyolódott. De Macron neve szorosan összefügg azzal a hatalmas botrányt kiváltott bioetikai törvénnyel is, amelyben a francia parlament hozzájárult az ember-állat kimérák létrehozásának engedélyezéséhez” - mondja Aubert.
Aztán itt vannak az úgynevezett
„alacsony károsanyag-kibocsátású városrészek", amelyekből kitiltották a szegényebb autósokat,
vagy a vidéket és a vidéki beruházásokat sújtó teljesíthetetlen környezetvédelmi elvárások, a hónapokig tartó, végül asztalfiókba kerülő javaslatok a Macron-féle „nagy vitaesteket” követően.
Vagy esetleg
azok az új gumilövedéket használó LBD-40-es fegyverek, amelyekkel Macron erőszakszervezete a sárgamellényes tüntetőkre tört, több ezer szemkilövést és ma is folyamatban levő pert előidézve.
De nincs vége Aubert felsorolásának, mert szerinte ugyanígy botrányos diplomáciai kudarc volt, ahogy Macron a negyven éve tartó libanoni válságot néhány hét alatt akarta megoldani, vagy ahogy az energiaválságra reagált a francia tájat mindenütt elcsúfító szélerőművek ezreinek telepítésével. De a francia hadsereg Maliból történő evakuálása is teljességgel érthetetlen volt, mint ahogy felróható Macronnak a francia repülőterek kínaiak részére történő eladása, vagy a sárgamellényes-válság után a sárgamellényesek által ellenzett regionális ökoadó diszkrét elfogadása, majd a Nemzeti Tömörülés (RN) cinikus instrumentalizálása saját újraválasztása érdekében, végezetül a 14. hétig engedélyezett abortusz, annak ellenére, hogy az orvosok többsége kritikával illette ezt a kormányzati döntést.
„Ez már 15 ok arra, hogy ne szavazzunk Macronra. Ezért kérdezem magamtól: akarok-e még 5 évig társfelelősséget ebben a rendszerben?”
- teszi fel a kérdést Julien Aubert.
„De ha csak ez a 15 ok lenne!” - mondja Aubert, majd tovább folytatja a Macronnak felróható döntések sorát. „Az is Macron, aki az egészségügyi válság kellős közepén felfüggesztette a munkavégzés alól az oltatlan ápolókat, vagy aki 30 perces televíziós prédikációkat tartott a koronavírus-járvány alatt. Azután először Trump, majd Putyin alázta meg, a 2017-es kampányígéretében szereplő glifozát gyomirtószer franciaországi betiltása pedig nem sikerült neki, viszont
robbanásszerűen megemelte az ingatlanadót, elismerte a társadalmi gender identitást, miközben közvetlen embereit, Delevoye-t és Griset-t elítélték csalás miatt.
Delevoye Macron nyugdíjreformért felelős megbízottja volt, Griset pedig vállalkozásokat segítő miniszterként dolgozott, mindketten hamis vagyonnyilatkozat miatt kerültek bíróság elé.
Vagy ott van az a kirívó eset is Aubert szerint, amikor
Macron lekezelően, megvetően nyilatkozott azokról az emberekről, akikkel „a vasútállomásokon találkozhatunk és nem érnek semmit” - ez a sértés elsősorban a vidéki embereknek szólt, akik vonattal járnak dolgozni.
De azt is felrója Auber Macronnak, hogy sajtószabadságot korlátozó jogszabály-módosításra adott utasítást, és megemlíti Macron támogatóját, François Bayrou-t is, aki pénzügyi visszaélés vádja miatt mondott le igazságügyi miniszteri tisztségéről alig 1 hónap elteltével, és itt van Pénicaud miniszter asszony és Emmanuel Macron 381 ezer eurós (144 millió forint) Las Vegas-i éjszakája még 2016-ból (Macron ekkor François Hollande, csúfosan megbukott szocialista kormányfő gazdasági minisztere volt), és akkor még nem beszéltünk Macron tanácsadójának, Thierry Solère-nek többszöri vád alá helyezéséről, aztán az internetes cenzúrát bevezető liberális Avia-törvény elfogadásáról, az úgynevezett Ségur-bónuszok igazságtalanságáról (Macron döntése értelmében 2022 februárjában 183 euróval emelkedett a szociális munkások jövedelme, de nem mindegyik munkáltató által alkalmazott munkás kapta meg), és ebben a sorozatban megemlíti még Julien Aubert
Macron nevetséges 2017-es orléans-i beiktatási beszédét, amikor a köztársasági elnök Jeanne d'Arc-hoz hasonlította saját magát, a hős orléans-i szűz lányhoz.
„Így aztán már 33 jó okunk van arra, hogy ne szavazzunk Macronra”, mondja Aubert, majd folytatja tovább a listát további 33 olyan üggyel, amelyekben Macron hibázott vagy megalázta Franciaországot.
A cikk a következő oldalon folytatódik.
