Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mivel Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok vezetője nem vett részt a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián, ezért Washingtont hivatalosan Mike Pence alelnök képviselte.
Szombaton került sor Angela Merkel és Mike Pence csörtéjére,
amin jól kirajzolódtak Németország és az Egyesült Államok közötti, egyre mélyülő törésvonalak.
A fórumon elhangzottakat a Deutsche Welle szemlézte.
Merkel – szókásához híven - a globalista, liberális, úgynevezett multilaterális régi világrend védelmezőjeként tüntette fel magát,
amely élesen szemben áll Trump elnök „America first" politikájával, amit ezúttal Pence vázolt fel.
A német kancellár mindvégig a saját, unalomig ismert politikai elképzeléseit és lehetséges örökségét próbálta pozitív színben feltüntetni, látszólag nem sokat törődött azzal, hogy ezek a dolgok részben már elavultak, részben pedig működésképtelenek.
Merkel noha tudatában kell legyen annak, hogy a liberális világrendnek egyszer és mindenkorra vége, ezt nem hajlandó elfogadni.
Véleménye alapján nem szabad a régi, recsegő-ropogó multilateralizmust feladni, ezzel egyértelműen az Amerika által képviselt, még nem teljesen kialakult, de ennek ellenére „nyerésre álló" unilaterális, a nemzeti sajátosságokat, különbözőségek és saját érdekérvényesítést előtérbe helyező tábornak üzent.
Merkel korunk legfontosabb kihívásai tekintetében (migráció, kereskedelem, Oroszország, Kína, Irán) tehát olyan álláspontot fogalmazott meg, ami szemben áll a szabad világ vezetőjének számító Amerika elképzeléseivel.
A német és amerikai szemléletmód közötti éles különbségek leginkább Mike Pence beszédéből tűntek ki,
aki mindvégig konkrétabban, nyíltabban és egyenesebben fogalmazott, mint a kancellár asszony.
Pence rávilágított a különbözőségekre több területen is, mind például a migráció kérdésköre, az orosz geopolitikai elképzelések, külön kiemelve a sokat vitatott Észak Áramlat 2-t, az Iránnal kötött úgynevezett atomalkut és Venezuela problémáját.
Kijelentette, hogy nem fogják tudni megvédeni a nyugati partnereket, ha azok képmutató módon a Kelettel üzletelnek folyton, miközben ennek az ellenkezőjét hangoztatják. Itt arra célzott, hogy miközben Berlin és Brüsszel ráerőszakolják az Európai Unióra a szankciós politikájukat Oroszországgal kapcsolatban, addig ők gond nélkül üzletelnek Moszkvával, például a németek építik az oroszokkal közösen a viták kereszttüzében álló Észak Áramlat 2 nevű gázvezetéket, ami egész Közép-Kelet-Európa és persze Washington érdekeivel is szemben áll.
A projektbe ráadásul a franciák, a hollandok és az osztrákok is beszálltak.
Pence szerint ehelyett Németország amerikai cseppfolyós palagázt kellene, hogy vásároljon.
Továbbá Kínának az európaiakkal fenntartott szoros kereskedelmi együttműködését is kifogásolta, rámutatva itt is
a kettős mércét alkalmazó, kétszínű brüsszeli és berlini politikára.
Az alelnök felszólította az európai partnereket, hogy mondják fel Iránnal az Obama elnök időszakában kötött atomalkut, mert
a perzsa állam – vélemény alapján – az iszlamista terrorizmus elsőszámú finanszírozója, amely le akarja törölni a térképről Izraelt, azáltal egy új holokausztot előkészítve.
Venezuelával kapcsolatosan arra kérte az Európai Uniót, hogy egységesen ismerje el az ország új vezetőjének a jobboldali Juan Guaidót.
Konszenzusra Pencenek és Merkelnek tehát nem sikerült jutnia,
de a Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciának nem is ez a lényege, hiszen ott nem kell közös zárónyilatkozatot elfogadni.
München így elsősorban a párbeszéd helye, ahol a különböző nézőpontok ütközhetnek egymással.
