Teljes kudarc a migránsok olaszországi foglalkoztatása

Illegális bevándorlók, illegális bevándorlás, migráns, migránsok, Olaszország
Illegális bevándorlók partra szállnak az olasz parti őrség Diciotti hajójának fedélzetéről Catania kikötőjében 2018. augusztus 26-án.
Vágólapra másolva!
Három éve, az akkor még baloldali olasz kormány elindított egy foglalkoztatási programot a migránsok részére, hátha valamire alkalmasak lesznek a munkaerőpiacon. Az évek során azonban mindössze 120 bevándorlót tudtak elhelyezni, közben pedig elköltöttek 15 millió eurót (majdnem 5 milliárd forintot). Csak érzékeltetésképpen: Olaszországba 2014 óta 648 ezer illegális migráns érkezett. Ilyen az, amikor a realitás arcon csapja a bevándorláspártiakat és azokat, akik szerint az európai munkaerőhiányra a migránsok lehetnek a megoldás.
Vágólapra másolva!

A Menedékkérők és Menekültek Védelmi Rendszere (SPRAR) nevű olasz kormányzati projekt célja az lett volna, hogy valahogy munkához segítse a migránsokat, főként Milánóban, de ha ott nem sikerül, akkor Olaszország más részein. Nos, ehhez képest három év után, és elköltve 15 millió eurót (nagyjából 4,8 milliárd forintot),

mindössze 120 bevándorlót sikerült befogni a munkaerőpiacra országszerte.

A legszebb az egészben, hogy Milánó városi tanácsának baloldali-bevándorláspárti tagja, egy bizonyos Pierfrancesco Majorino egyenesen sikertörténetként tálalta ennek a 120 migránsnak az elhelyezését. Csak aztán jött egy Silvia Sardone nevű helyi politikus, aki korábban a Silvio Berlusconi-féle, jobboldali Forza Italia tagja volt, és kikérte a részletes adatokat.

Egészen pontosan az derült ki, hogy például 2017-ben 414 közel-keleti és észak-afrikai migránsnak akartak munkát találni, 162-t be is írattak valamilyen gyakornoki helyre, ám ezek közül mindössze 40-nek sikerült elhelyezkednie. 2016-ban sem volt sokkal jobb a helyzet, akkor 32-nek találtak munkát. Tavaly viszont már minden képzeletet felülmúlóan 52-nek lett munkahelye.

Azon kívül persze, hogy már ezredjére dőlt meg a közel-keleti és afrikai atomfizikusok és idegsebészek inváziójáról szóló baloldali mese, érdemes vetni egy pillantást az Olaszországba érkező migránsok statisztikáira is.

Ha csak a program elmúlt évét vesszük alapul, akkor 2016 óta 324 ezer bevándorló jött az olaszokhoz. Ez számszerűsítve annyit jelent, hogy ebből a több százezres merítési lehetőségből mindössze 0,00037 százaléknyi migránst értékeltek úgy az olasz munkaadók, hogy alkalmazzák is őket. Még érthetőbben: arányaiban 100 ezer bevándorlóból 37 tudott belépni az olasz munkaerőpiacra.

Forrás: NurPhoto/Christian Marquardt/NurPhoto/Christian Marquardt

De ha azokat is beleszámítjuk, akik már 2016 előtt ideérkeztek, akkor még szomorúbb a statisztika. 2014-ben 170 100, 2015-ben pedig 153 842 illegális bevándorló érkezett Olaszországba, tehát az elmúlt 5 évben összesen 648 ezren. A felfoghatatlanul sikeres baloldali projektnek hála pedig foglalkoztatni tudják már kemény 0,000185 százalékukat, tehát arányaiban 1 millió migránsból 185-öt.

Nem csoda tehát, hogy a jelek szerint teljesen képzetlen, a bűnözést, a radikális iszlámot terjesztő illegális bevándorlóknak megálljt parancsolt Olaszország legnépszerűbb politikusa, Matteo Salvini.

Amióta ő a belügyminiszter, a migránsok kerülik az olasz partokat, olyannyira, hogy januárban az egy évvel korábbihoz képest 95 százalékkal kevesebben próbálták meg a kikötést valamelyik Soros-bárkáról. Amelyik hajó viszont mégsem tágít, azt nem engedi kikötni, csak azzal a feltétellel, hogy a migránsok azonnal elindulnak Németország, Hollandia vagy más bevándorláspárti ország felé. A terve működik, manapság már Spanyolország az elsődleges célpont. A történelmi tapasztalat alapján vélhetően addig, amíg a Soros György barátjának és végrehajtójának számító baloldali kormányfő helyére nem kerül egy bevándorlásellenes politikus, akinek azok biztonsága a legfontosabb, akik megválasztották.

Nem is nagyon tudnak mit kezdeni egyébként a mélysorosisták Matteo Salvinivel, aki többször is nyilvánvalóvá tette, hogy számára az olasz emberek biztonsága az első.

Ha pedig egy fékevesztett baloldali aktivista támadja, a jobboldali politikus akkor sem zökken ki, hanem inkább szembesíti a valóssággal az illetőt. Legutóbb például felajánlotta egy sorosistának, hogy fogadjon be 20 bevándorlót saját költségén. Az ezután tapasztalt csend kifejezésére pedig még nem sikerült megfelelő fizikai mértékegységet alkotni.