Ismét összegyűlnek a világ vezetői, hogy aztán minden ugyanúgy menjen tovább

A davosi találkozó ma már sokkal inkább szól a zárt ajtós, nyilvánosságot kizáró háttéralkukról és lobbizásról.

Kedden kezdődik a 49. davosi Világgazdasági Fórum, amelynek idei mottója a „Globalizáció 4.0: A globális környezet alakítása a negyedik ipari forradalom korában".

A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) egy svájci nonprofit alapítvány, amely független nemzetközi szervezetként a világ helyzetének javítása mellett kötelezte el magát. Székhelye a Genf melletti Cologny, legismertebb rendezvénye az évente megszervezett davosi találkozó, amelyen a világ politikai, társadalmi és gazdasági vezetői gyűlnek össze, hogy megvitassák a legégetőbb globális kérdéseket, meghatározzák a jövőre vonatkozó legfontosabb feladatokat.

Az idei találkozón való részvételt belpolitikai okokból Donald Trump amerikai elnök és küldöttsége (a részleges kormányzati leállás miatt), Emmanuel Macron francia elnök (a sárgamellényes tüntetések kiváltotta helyzet miatt) és Theresa May brit kormányfő (a Brexit-ügy miatt) is lemondta. A magyar kormány sem képviselteti magát az idei eseményen. A nemzetközi szereplők alapvetően mindig ellenérzéssel fogadták a hazai gazdasági lépéseket, és rendre kiderült, hogy tévedtek, hiszen ezek azóta

sikertörténetté váltak.

Erre jó példa a hosszú évek óta tartó stabil gazdasági növekedés, amit az elemzők rendszerint alábecsülnek, a tavalyi bővülést konkrétan majdnem 1 százalékkal.

A davosi fórum előtt minden évben közzéteszik a Globális kockázatok című jelentést. Eszerint 2019 legvalószínűbb kockázati tényezőit a szélsőséges időjárás, a klímaváltozás okozta károk, a természeti katasztrófák, az adatcsalások és adatlopások, valamint a kibertámadások jelentik, míg a legpusztítóbb hatásúak a tömegpusztító fegyverek, a klímaváltozás okozta károk, a szélsőséges időjárás, az ivóvízhiány, valamint a természeti katasztrófák lesznek.

A háttéralkuk és lobbizás nagyszínpada

A davosi találkozó a rengeteg előadás és beszéd helyett ma már sokkal inkább szól a zárt ajtós, nyilvánosságot kizáró háttéralkukról és lobbizásról.

A tanácskozás története 1971-ig nyúlik vissza: Klaus Schwab német közgazdász csaknem ötszáz nyugat-európai vállalatvezetőt hívott meg a davos-klostersi üdülőhelyen általa szervezett Európai Vállalatirányítási Szimpóziumra, hogy az amerikai multinacionális vállalatok terjeszkedése miatt aggódó menedzserekkel megismertesse az amerikai vállalatvezetési módszereket. Az eszmecsere szakmailag és anyagilag is gyümölcsöző volt, támogatókra is talált, Schwab pedig 25 ezer svájci frank nyereséget könyvelhetett el. Az összegből még abban az évben megalapította az Európai Vállalatirányítási Fórumot, amelyet a korabeli sajtó "egy ötlet diadalaként" méltatott.

A tanácskozásokon 1973-tól - a Bretton Woods-i aranydeviza-rendszer összeomlása és az arab-izraeli háború kitörése után - a gazdasági és társadalmi kérdések elemzése került a középpontba, 1974-től a meghívottak körét politikusokkal, újságírókkal, vezető értelmiségiekkel bővítették. 1975-ben, az első tengerentúli (mexikói) küldöttség megérkezésével a globális nyitás is elkezdődött, az anyagi alapok biztosítására 1976-ban tagdíjfizetéssel egybekötött szervezeti tagsági rendszert vezettek be.

A napirenden az európai együttműködés helyett egyre inkább a világméretű együttműködés lehetőségei, kérdései szerepeltek. A tanácskozás 1987-től Világgazdasági Fórum néven ült össze, két évvel később már a résztvevők több mint fele Európán kívüli országból érkezett. A világgazdasági fórumot 2015-ben hivatalosan is nemzetközi szervezetként ismerték el, ami új fejezetet nyitott a magán- és közszféra együttműködését elősegítő globális fórum történetében.

Számos emlékezetes pillanat volt, konkrétum már kevesebb

Összességében el lehet mondani a davosi találkozóról, hogy tényleges politikai és gazdasági döntésekig elég ritkán jutnak el a résztvevők. Pedig a vállveregetésen és turnézáson túl a világ vezetőitől többet is el lehetne várni. Az is lehet persze, hogy túl nagy elvárásokat támasztanak az eseménnyel kapcsolatban, de legalább szórakoztató és emlékezetes pillanatokból nem volt hiány.

Valószínűleg az alapító Klaus Schwab az egyetlen ember, aki valaha is lecsapta a telefont a francia elnöknek. Még az 1970-es években történt, hogy arra kérte titkárát, hívja fel neki Giscard d'Estaing-t. A titkár azonban nem az üzletember Olivier Giscard d'Estaing-t, hanem annak fivérét, Valéry Giscard d'Estaing francia köztársasági elnököt kapcsolta. Amikor Schwab meghallotta az elnök jellegzetes hangját, ijedtében és meglepetésében letette a kagylót.

Az 1979-es találkozó alkalmával rendezett első jótékonysági hangversenyen a zürichi kamarazenekar koncertjét vendégként az akkori angol miniszterelnök, Edward Heath dirigálta.

1987-ben Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter felszólalásában az "Adjatok egy esélyt Gorbacsovnak!" szavakkal ösztönözte a résztvevőket a Szovjetunióval való kapcsolatok felvételére. Beszéde fontos eseménynek bizonyult a hidegháború lezárásának folyamatában.

A törökök és a görögök 1987-ben már-már fegyveres konfliktus rémével fenyegető vitájának elsimítása is a davosi fórumnak köszönhető: Turgut Özal török és Andreasz Papandreu görög kormányfő 1988-ban itt írta alá a kapcsolatok normalizálását, a magas szintű párbeszéd felújítását tartalmazó nyilatkozatot.

1989-ben Davosban zajlott le az Észak- és Dél-Korea közötti első miniszteri szintű találkozó, 1990-ben pedig Helmut Kohl nyugatnémet kancellár itt tárgyalt a német újraegyesítésről Hans Modrow keletnémet kormányfővel. 1992-ben Frederik Willem de Klerk dél-afrikai elnök, Nelson Mandela és Mangosuthu Buthelezi zulu politikus davosi közös megjelenése adott új lendületet a korábban fajüldöző állam átalakulásának.

Az amerikai elnökök közül először Ronald Reagan ismerte fel Davos jelentőségét, amelyre több alkalommal is küldött videóüzenetet. Hivatalban levő elnökként először - és sokáig egyedüliként - 2000-ben Bill Clinton vett részt az eszmecserén, amelyen 2018-ban Donald Trump elnök személyesen mutatta be politikai programját a világ politikai és gazdasági vezetőinek.

A Világgazdasági Fórum éves találkozóit Davosban tartják, ez alól csak 2002 volt kivétel, amikor a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a szolidaritás kifejezéseként New Yorkban üléseztek.