Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Gilles Kepel francia politológus, szociológus, a politikai iszlám és a radikális iszlamizmus világhírű szakértője szerint a terrorista merényletek elkövetői nagyon hasonló személyiségjegyeket mutatnak. Egyik fontos karakterük az, hogy keverednek bennük a klasszikus bűnözői és a dzsihadista jegyek, ahogy a mostani merényletet elkövető Cherif Chekattot korábban bankrablás miatt (is) elítélték. A terroristák Kepel olvasatában olyan „hibrid" keverékek, akiknél összemosódik a közönséges bűnözői magatartás az iszlám terroristáéval, ez a legtöbb francia iszlám katonára is jellemző egyébként, akik még mindig Szíriában vannak – olvasható a Le Figaro oldalán.
Kepel megfigyelte, hogy ezek a franciák fontos tisztségeket töltenek be az Iszlám Állam szervezetében, vagy a biztonsági alakulatok élén bukkannak föl, vagy a terepen harcoló paramilitáris egységeket vezetik. Ez a sajátos profil jellemzi az elmúlt időszak terrorista merényleteit elkövető dzsihadistákat Franciaországban is.
A közönséges bűnözői magatartás vegyül a szalafizmussal, a radikális iszlámmal és a börtönvilággal.
Ebből a szempontból nagyon súlyos helyzetben vannak a francia (és tegyük hozzá belga, svéd vagy holland) börtönök is, amelyek a radikalizmus valódi melegágyai. Komoly veszélyeket hordoz magában az a tény is, hogy a 2015-17-es nagy terrorista hullám előtt börtönbe kerülő radikálisok hamarosan szabadulni fognak, hiszen akkor még jóval enyhébb büntetéseket szabtak ki.
Szabadulásukat követően fennáll a veszélye annak, hogy újra merényletet követnek el. És az is nagyon gyakori, hogy a migránsövezetekből, külvárosi gettókból a börtönbe kerülők nagyon gyorsan és könnyen radikalizálódnak a börtönökben, ahol a keményebb, akár Szíriát is megjárt harcosokkal keverednek, barátkoznak. Az ideológia, amit tőlük kapnak, „megnyugvást" ad számukra, kiélhetik agresszivitásukat egy merénylet elkövetésével, és még a paradicsomba is juthatnak azzal, ha hitetleneket mészárolnak le - legalábbis, így hiszik.
A börtönök vezetése kétféleképpen reagálhat: vagy elkülöníti a radikális iszlám terroristákat, de akkor komoly veszélynek teszi ki magát azzal, hogy egy erős „ellenhatalmat" hoz létre a börtönön belül, vagy vegyíti a klasszikus bűnözőket a dzsihadistákkal, viszont akkor meg
annak áll fenn a veszélye, hogy a klasszikus bűnözők radikalizálódnak, és vallási fanatikussá válnak.
A francia börtönökben ez utóbbi doktrína érvényesül.
Mint ahogy hosszú éveken keresztül gondolták azt a börtönpszichológiával foglalkozók, hogy a dzsihadizmus egy „múló betegség", egy mesterséges és átmeneti állapot, amiről terápiás kezeléssel leszoktathatók a terroristák. Így aztán deradikalizációs programokat dolgoztak ki, érzelmi síkon próbáltak hatni a dzsihadistákra. Plüssállatokkal kellett játszaniuk, vagy sportoltak, és a programokat kidolgozók szentül hitték, hogy ez az üdvözítő megoldás. Holott, szögezi le Kepel, ez óriási hiba volt, és ennek a hibának fizetjük ma is az árát.
A strasbourgi karácsonyi vásár, mint célpont, egy igazi dzsihadista szimbólum, ráadásul 2000-ben már tervezett ide egy merényletet az Al-Kaida,
de a német és francia hatóságoknak akkor sikerült megakadályozniuk. Ezenkívül Strasbourg és környékén nagyon magas az S kategóriájú veszélyes iszlamista bűnözők száma. Több mint 200 radikalizálódott iszlám bűnözőt tartanak nyilván, ráadásul nagyon sokan, egész családok, bandák mentek az Iszlám Államba harcolni.
Ezenkívül a karácsony, hívja fel a figyelmet a neves francia szociológus, az ő szemükben a hitetlenek ünnepe. Gondoljunk csak a 2016-os berlini karácsonyi vásáron elkövetett merényletre. Ez sem véletlen. Mint ahogy az sem, hogy az Iszlám Állam rakkai összeomlása után a terrorizmus ideológiája még inkább megerősödött és átalakult, az internetes fórumokon és a börtönökben zajlik tovább a folyamat.
Érdekes jelenség, hogy a sárgamellényesek mozgalma óta megsokszorozódtak a Szíriából irányított dzsihadista oldalak tüntetésekre koncentráló kommentjei, megosztásai. Ne felejtsük el, emlékeztet Kepel, hogy Szíriában még mindig több száz francia dzsihadista harcol.
Ezek a tüntetések számukra annyit jelentenek, hogy Franciaország meggyengült, most lehetőség van akcióba lépni vagy „visszaszivárogni".
Szociológiai szempontból azt emeli ki Kepel, hogy az egyik oldalon a lecsúszott alsó középosztálybeli fehérek, a sárgamellényesek vannak, velük szemben az érzékeny külvárosok, a migránsgettók és no-go zónák fiataljai, akik kihasználva a „forradalmi" hangulatot autókat gyújtogattak vagy üzleteket fosztogattak, pont mint a 2005-ös lázadásoknál.
Valójában a francia társadalom sérülései mentén így született meg a káosz maga, amelyben teret nyert a társadalmi lázadás, a politikai hatalom elleni erőszak, egy olyan közeg tehát, amely kiváló terepet biztosít a dzsihadisták számára, hogy jelentősebb infrastruktúra és logisztika nélkül is akcióba lépjenek. Ez a káosz összefügg a globalizációval is, ahogy erről Fűrész Gábor is írt az Origónak nemrégiben, a nemzetközi helyzettel, körülményekkel.
A lecsúszott rétegek lázadása egész Nyugat-Európában jelen van,
különösen a hatalmas migrációs hullám árnyékában, amelyet igazából az arab tavasz és annak következtében kialakult polgárháborús állapot idézett elő.
