Egyre nagyobb bajban a francia elnök

2018.04.16. 17:45

Az V. köztársaság történetének adott időszak (jelen esetben 11 hónapnyi elnökség után) legnépszerűtlenebb elnöke két televíziós interjúban is megpróbálta megmagyarázni Franciaország és persze saját maga lehetetlen helyzetét. 1958 óta nem volt ilyen francia elnök, aki ennyire elutasított lett volna saját hazájában. De Gaulle, Pompidou, Giscard d'Estaing, Mitterrand, Chirac és Sarkozy utódja kudarcot halmaz kudarcra. Még közvetlen elődje, az addigi legnépszerűtlenebb elnök, a szocialista Francois Hollande is elfogadottabb volt közel egy év után. A bukott szocialista gazdasági miniszter - saját főnökét, Hollande-t elárulva - pártonkívüli elnökjelöltként nyert. De elnökségének első éve katasztrofális képet mutat.

Emmanuel Macron lényege a zavarodott kétarcúság. Amit sugallni akar: erős kéz, erős elnök, Európa ura, tekintélyes elnök, aki megvalósítja a jobb és a baloldali politikai oldal közepét. 

De mi a valóság? Annyiban jobboldali, hogy az egykori Rotschild Ház bankára természetesen fél a nagytőkésektől, és nem érdeklik a szegény emberek. Szociális érzékenységet nehéz nála felfedezni, a nyugdíjasokat pedig kíméletlen adóval akarja sújtani. Aminek két oka van: a nagyon rossz francia gazdasági helyzetben, a magas munkanélküliség miatt muszáj adóhoz jutnia, ráadásul az idős emberek a felmérések szerint nem jelentik a szavazótáborát. 

A migránskérdésben egy-két álkemény nyilatkozat mellett egy gyenge kezű elnök képét mutatja. Nem hajlandó kidobni az országból a nyilvántartott, nem francia állampolgárságú terroristagyanús bűnözőket, az úgynevezett S-kartonnal rendelkező migránsokat. A jobboldal kérésének nem engedelmeskedett, semmilyen érdemi határellenőrzést nem vezetett be az olasz-francia határon. A migránsok országon belüli szétosztását is támogatja, holott több polgármester ellenáll ennek. És értelmetlen is: a migránsok azonnal visszaszöknek Párizsba. Párizsban viszont tarthatatlan a helyzet, a belváros közepén felépített migránssátortáborról az Origo stábja néhány hete forgatott egy rövid összeállítást.

A közbiztonság egyre rosszabb, Párizs egy belvárosi kerülete egész Franciaország legrosszabb közbiztonságú részévé vált. A migránsokkal teli La Goutte d'Or a párhuzamos társadalmak kialakulásának riasztó példájává vált. Éttermekben, bisztrókban nem szolgálnak ki nőket, az utcán a miniszoknyában kimerészkedő nőket vagy összefogdossák, vagy egyszerűen megverik.

A calais-i migránstábort, a Dzsungelnek nevezett, valóságos kisvárost érdemben nem tudta felszámolni. Illegálisan megmaradt, továbbra is megtámadják a migránsok a helyieket és a kamionosokat, egy másik részük pedig a fővárosba szökött.

A márciusi terrortámadás óta (Carcassone mellett egy migráns túszokat szedett, kivégzett négy embert, köztük egy csendőr-alezredest) semmit nem javult a helyzet. Egy Auschwitzot túlélt, idős asszonyt egy migráns a saját lakásában vert agyon. A francia médiumok napokig megpróbálták eltitkolni, hogy a gyilkos egy migráns, és antiszemita bűncselekményről van szó. Macron elnök egy előző, aljas antiszemita gyilkosságot hónapokig nem volt hajlandó annak nevezni, ami (igaz, amikor Netanjahu Párizsban járt, akkor éppen annak hívta - Macron szemtől szemben fél a tekintélyes politikusoktól, Trumppal is feltűnően előzékeny volt a személyes találkozókon). A tavalyi antiszemita gyilkosság, aminek elhallgatásában az egész francia apparátus közreműködött, egy példátlanul kegyetlen kivégzés volt. Egy migráns átmászott az ablakon a szomszédba, ott egy idős, zsidó pedagógusnőt agyonvert, Allah akbart rikácsolt közben (ezt egy másik szomszéd hallotta), az idős asszonyt ezután kidobta az ablakon, majd hazament, és lefeküdt aludni. Ezrével menekülnek el a zsidó emberek Franciaországból, mert a muszlimok az utcán megtámadják őket. Macron és gyenge kezű belügyminisztere, Lyon egykori migránsbarát, szocialista polgármestere semmit nem tesz ellene.

Forrás: AFP/Lionel Bonaventure

Egyébként, második hete komoly sztrájkhelyzet van Franciaországban, a Le Figaro az 1995 decemberi összeomláshoz hasonlítja az állapotokat. A legnagyobb gond a vasútnál van, gyorsan be is jelentette Macron, hogy mégsem privatizálják a francia MÁV-ot, az SNCF-et. De sztrájk van az Air France-nál is, vagyis országon belül alig lehet közlekedni. 

Macron egyébként, ahol komoly ellenállást lát, azonnal visszavonul. Nemcsak a vasúttársaság eladásától rettent el, de az egyik legkomolyabb választási ígéretét is megmásította: mégsem épül fel a nantes-i repülőtér, ami pedig az egész régiónak életbevágóan fontos lett volna. Az ok: néhány száz anarchista bűnöző, ugyanis elfoglalták Notre-Dame-des-Landes-ot, ahol épült volna. A "zad"-istáknak nevezett anarchisták, miután legyőzték Macron elnököt, ígéretükkel szemben továbbra sem hajlandók átadni az általuk elfoglalt területet. Az elnök példátlan gyengesége, hogy nem meri kiüríteni a területet, holott már mindenben engedett. (zad - azt jelenti az anarchisták nyelvén, hogy egy elfoglalni, úgymond megvédeni való terület)

Macron a nemzetközi életben próbál erősnek mutatkozni, hiszen saját országában csak a kudarcok érik. Egy darabig úgy tűnt, eljött az ő ideje, mert Merkel hónapokig nem tudott kormányt alakítani, így európai kérdésekben egyedül is megszólalhatott. A tekintélyszerzés része természetesen Szíria bombázása is. A tegnapi interjújában bírálta Magyarországot és Lengyelországot, egyúttal az illiberális demokrácia fogalmát. Egyébként, éppen egy nappal az elnöki interjú előtt írt a Le Figaróban nagy hatású cikket az egyik legsikeresebb francia esszéíró, Eric Zemmour, amiben Magyarországot az egész francia jobbközép példájául állította. 

Brigitte MacronForrás: AFP/Charles Platiau

A magánéletével kapcsolatban is sokszor kellett megszólalnia Macronnak. Már a kampány alatt személyesen kellett cáfolnia, hogy nem homoszexuális, és valóban 25 évvel idősebb feleségével él együtt, és nem a Radio France azóta kirúgott elnökével, Mathieu Gallet-val. Vagyis, hogy nem hazudik és nem él kettős életet - mindezt egy párizsi kampányrendezvényen jelentette be. Felesége, egykori tanára sem sokat segít neki, hogy népszerűbb legyen. Saját törvényt akart kierőszakolni férjétől, hogy Franciaország Első Hölgye lehessen - ez különösen abszurd egy modernitására büszke, köztársaságpárti országban. Macron egyébként elnöki fotósnak szerződtette a legismertebb francia paparazzót. így biztosan nem tud rá vadászni. Azt a paparazzót, aki egykori főnökéről, Hollande elnökről készített 2015-ben kompromittáló fotókat. A Les valeurs actuelles nevű, tekintélyes konzervatív hetilap sejtetni engedte, hogyha ilyen jó a kapcsolat Macron és a fotós között, nehéz kizárni, hogy esetleg köze volt Macronnak főnöke lejáratásához.

Macron számos nyilatkozatával is nevetségessé vált. Korábban magát Jupiterhez hasonlította, már elnöksége idején felvette egy televíziós stáb, amikor nehéz helyzetű migránsokon viccelődik, és megütközést keltett, amikor a francia rögbi-kupa döntőjén nem zavarta, hogy két fidzsi-szigeteki játékos letérdelt előtte, és úgy fogott kezet a világias, modern, köztársaságpárti elnökkel, aki a szabadságra, testvériségre és egyenlőségre esküdött fel.

Macron láthatóan természetesnek vette, hogy letérdelnek előtteForrás: AFP/Christophe Simon

A múlt heti két interjú természetesen másmilyen volt, mint a szokott francia elnöki interjúk. Az elsőt déli 1 órakor közvetítették, élőben, a TF1 vezető kereskedelmi tévében, és egy Orne megyei mezőgazdasági iskolában rendezték be a stúdiót. Itt a puritánságát kívánta mutatni. Aztán vasárnap jött a nagyzoló Macron. A gyönyörű Chaillot Palota díszes csarnokából, háttérben az Eiffel-torony, mint egy uralkodó nyilatkozott a BFM hírtelevíziónak. Közel három órán át.

Az interjú egyébként nem volt túl sikeres, még Macron saját párttársai is szidták a beszélgetést. Rekláminterjúnak szánta, de nevetségessé vált, mert a rengeteget beszélő riporterek hol hízelegtek, hol meg túl közvetlenek voltak, azaz a tekintélyes és határozott elnök képét enyhén szólva nem sikerült erősíteni. A jobbközép bírálók elsősorban a semmitmondást, a kudarcokkal való szembenézés képtelenségét emelték ki.