Kicsit idegengyűlölő, kicsit populista, de a miénk

Trump, Donald
New York, 2016. május 4. A Republikánus Párt elnökjelöltségére pályázó Donald Trump amerikai üzletember mosolyog egy kampányrendezvényén New Yorkban 2016. május 3-án. Trump ezen a napon megnyerte az Indiana államban tartott előválasztásokat, ami következtében vetélytársa, Ted Cruz texasi szenátor felhagyott a republikánusok elnökjelöltségéért folytatott kampányával. (MTI/EPA/Justin Lane)
Vágólapra másolva!
Nehéz helyzetbe került a Republikánus Párt Donald Trump szerdai győzelme miatt. Miközben a támogatók többsége ki nem állhatja az elnökjelöltet, azzal is tisztában vannak, hogy ha nem sorakoznak fel mögötte, politikai öngyilkosságot követnek el. De túlélheti-e egyáltalán a 160 éves párt egy idegengyűlölő, populista jelölt tündöklését?
Vágólapra másolva!

Amikor Donald Trump tavaly novemberben bejelentette, hogy indul a republikánus elnökjelöltségért, még

senki nem vette komolyan.

Elemzők egyenesen kizárták, hogy a dúsgazdag, de politikailag tapasztalatlan milliárdos, aki nyilatkozataival szinte minden amerikai társadalmi csoportot megsértett már, eséllyel induljon a pozícióért. Azóta kevesebb mint egy év telt el, és szerdán biztossá vált: republikánus színekben Trump indul a Fehér Házért.

Donald Trump nyert Indiana államban, ezzel bebiztosította jelöltségét Forrás: MTI/EPA/Justin Lane

Hogy jutottunk el idáig?

Miközben Trump támogatói ünnepelnek, az Egyesült Államok másik fele azt próbálja kideríteni, hogyan történhetett meg mindez. Mára már senkinek sem meglepetés, hogy a jelölt a végletekig megosztja az országot: Trump, akit egy televíziós valóságshow tette híressé, beszélt már arról, hogy minden mexikói bevándorló potenciális nemi erőszakoló, kitiltaná a muszlimokat az Egyesült Államok területéről, rendezvényein rendszeresek az erőszakos incidensek, sosem volt katona, sőt még a hadsereget sem túlzottan tiszteli.

Mindemellett Dwight D. Eisenhower óta ő lesz az első, akit

egy párt úgy választ meg elnökjelöltnek, hogy korábban egyáltalán nem viselt választott tisztséget,

sőt – ahogy arra a The New York Times is emlékeztetett – 2012 áprilisáig még regisztrált republikánus sem volt. A milliárdos üzletember élete különböző szakaszaiban a republikánusokétól élesen eltérő álláspontot képviselt egy sor fontos kérdésben; így az abortusz, a kereskedelem vagy éppenséggel a fegyvertartás és -viselés engedélyezésének, ellenőrzésének ügyében.

Trump személye megosztja az amerikai társadalmat és a republikánusokat is Forrás: MTI/EPA/Justin Lane

Az elfelejtett támogatók

A kérdés, amit most sokan feltesznek, egyszerű: mégis hogyan csinálta? Trump esetében azonban sokan azt felejtik el, hogy éppen azokat szólította meg, akiket az amerikai politikai rendszer régóta elfelejtett:

a munkásosztályt.

Azokat, akik hosszú évek óta szenvednek az növekvő munkanélküliségtől, az alacsony fizetésektől, miközben elszalad mellettük a globalizáció. Akik nem szeretik a bevándorlókat, a szabadkereskedelmet, akik úgy érzik, velük senki nem törődik, egy emberként álltak be Trump mögé.

Trump is jól tudta, hogy a félelmekre kell játszania. Sok amerikait például egyre jobban aggaszt, hogy néhány államban már többen beszélnek spanyolul, mint angolul. Amikor Trump arról beszélt, hogy a mexikóiak nemi erőszakolókat küldenek át a határon, hozzájuk szólt. Amikor pedig a muszlimok kitiltását szorgalmazta, a szeptember 11-i terrortámadás miatt kialakult iszlámellenességre gyúrt. Azoknak, akik félnek, a nacionalista, bevándorló- és globalizáció-ellenes jelölt valóságos ajándék.

Trumpot rengetegen támogatják az amerikai munkásosztály tagjai közül Forrás: AFP/2016 Getty Images/John Sommers Ii

Nincs más alternatíva

Trump támogatóinak többsége emellett nem azért szavaz majd az ingatlanmágnásra, mert úgy gondolja, hogy ő a lehető legjobb jelölt, hanem azért, mert semmilyen más alternatívát nem lát. Különösen igaz ez a munkásosztálybeli, fehér férfiakra, akik egész egyszerűen

így kívánják kifejezni elégedetlenségüket a rendszerrel szemben.

Kiábrándultak, csalódottak, és olyan elnököt akarnak, aki végre „csak Amerikával” és az amerikaiak problémáival foglalkozik. Trump pedig a szemükben pont ez a jelölt.

Mindettől függetlenül egyelőre kérdéses, elég lesz-e az ő támogatásuk Trumpnak ahhoz, hogy november 8-án a végső győzelmet is begyűjtse, és ő legyen az Egyesült Államok következő elnöke. Trump ellen ugyanis még a saját pártján belül is alakul az ellenállás. Vannak olyanok, akik támogatják, de sokan már most kategorikusan kijelentették:

inkább Hillary Clintonra szavaznak majd a választásokon, mint hogy Trump költözzön a Fehér Házba.

Sőt, olyanok is akadnak, akik azt javasolják, inkább keressenek a semmiből egy harmadik jelöltet, és támogassák őt a milliárdossal szemben.

Ted Cruz texasi szenátor Indiana után döntött úgy, hogy visszalép Forrás: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo

Mindent a pártért

Elemzők szerint a novemberi választásokon pont ezért nemcsak a Fehér Ház, hanem a Republikánus Párt sora is el fog dőlni. Ha a párt tagjai addig nem sorakoznak fel Trump mögött, könnyen lehet, hogy a milliárdos elnökségével – vagy már az odavezető úton – teljesen szétesik a párt. Ha ezt el akarják kerülni, akkor sok tagnak azzal kell szembenéznie, hogy egy számára teljesen elfogadhatatlan jelöltet támogat.

„Azt hiszem, mindenkinek magának kell eldöntenie, Trumpot választja-e, vagy a saját lelkiismeretét” – mondta Stuart Stevens, Mitt Romney 2012-es kampányának egyik vezetője, aki. felháborítónak tartotta már az ötletet is, hogy a párt érdekében kell támogatnia olyan jelöltet, akivel egyáltalán nem tud azonosulni.

Én nem fogok a brezsnyevi logikához alkalmazkodni” – jelentette ki.

Sok republikánus inkább szavazna Hillary Clintonra, mint Trumpra Forrás: AFP/Mark Ralston

Fontos azonban, hogy az elemző véleményét főleg az amerikai fővárosban osztják, a többi államban inkább a megegyezésre hajlik a republikánusok többsége.

„Ne felejtsük, a cél az, hogy legyőzzük a demokraták jelöltjét” – mondta erről Fred Zeidman, houstoni republikánus politikus.

Hatalom vagy lelkiismeret

Az biztos, hogy a republikánusok most egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben, hiszen bárhogy döntenek, annak negatív és pozitív következményei is lehetnek. Egy nappal a nagy győzelem után egyelőre úgy tűnik,

a hatalom és az összetartás győz a lelkiismeret felett.

Még ha lesznek is olyanok, akik nem vállalják Trump támogatását, a többség – ha nem is nyíltan –, de Trump mellé fog állni. Jó bizonyíték erre az eddig kritikus hangvételű Wall Street Journal véleménycikke, amely arra kérte a republikánusokat, „tegyék félre büszkeségüket, és szálljanak fel Trump vonatára”.

Ha nem teszik, akkor viszont könnyen bekövetkezhet az, amit Henry Olsen választási elemző megpendített a The New York Times hasábjain: „egy 160 éves párt most követ el politikai öngyilkosságot”.