Magyarországnak bő ötven oldalt szenteltek hét fejezetben a jelentés készítői, felsorolva a szerintük említésre érdemes történéseket. A legjelentősebb problémaként megjegyezték, hogy a migránsáradat kezeléséhez idegengyűlöletről tanúskodó retorika és a humanitárius segítség hiánya kapcsolódott.
A jelentés felrója azt is, hogy a koalíció a jogi keretek és az állami struktúra 2010-ben megkezdett változtatásait, nagyrészt a társadalmi konzultáció vagy az ellenzéki pártok bevonása nélkül folytatta 2015-ben.
Idéz meg nem nevezett nemzetközi szervezeteket és emberi jogokkal foglalkozó, nem kormányzati szerveket, amelyek kritikával éltek, mert szerintük
szisztematikusan rombolták a jogállamot,
a fékek és ellensúlyok rendszerét, a demokratikus intézményeket, az átláthatóságot.
A készítők az emberi jogi gondok között említették, hogy a kormány nyomást gyakorol, és megfélemlíti a civil társadalmat, a társadalomban felbukkanó független hangadókat.
A jelentés
emberi jogi problémaként említi a börtönök túlzsúfoltságát,
a foglyokon elkövetett fizikai erőszakot, az előzetes letartóztatás hosszú idejét, a migránsok és menedéket kérők fogva tartását, a kormányzati korrupciót, a szűkülő szerkesztőségi függetlenséggel járó médiakoncentrációt.
Rögzíti, hogy Magyarországon 2015-ben előfordult családon belüli erőszak, nők és gyermekek sérelmére elkövetett erőszak, nők szexuális zaklatása, mentális betegségekkel küszködőkkel szembeni embertelen bánásmód, homoszexuálisok, leszbikusok és transzneműek szóbeli zaklatása.
A szólás- és sajtószabadság helyzetéről szólva az amerikai külügyminisztérium jelentése azt írja, hogy Magyarországon büntetendő a gyűlöletbeszéd. A média szabadságáról szóló információiban idézi a Freedom House 2014-es viszonyokról szóló jelentését is, miszerint Magyarországon
a sajtószabadság enyhén romlott, de még „részben szabad” a magyar sajtó.
A külügyminisztériumi összeállításában külön alfejezet foglalkozik a migránsok és menedékkérők helyzetének magyarországi kezelésével.
Idézi az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó főbiztosát, aki szerint a szeptemberben és októberben életbe lépett új törvények
nem férnek össze a Magyarországra is kötelező emberi jogi kötelezettségekkel.
Az emberi jogi jelentés alfejezetet szentel a korrupciónak és a kormányzati átláthatóság vélelmezett hiányának is. Konkrét példaként a BudaCash, a Hungária és a Quaestor ügyét említi.
Az antiszemitizmus megnyilvánulásainak taglalásakor a washingtoni külügyminisztérium a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének adataira támaszkodva közli, hogy Magyarországon tavaly 26 regisztrált antiszemita incidens volt, ám fizikai erőszak nem történt.
A jelentés említést tesz a gyöngyösi zsidó temető megszentségtelenítéséről, a pásztói polgármester, Sisák Imre antiszemita kijelentéseiről, és arról is, hogy Sisákot, aki a Nógrád megyei kormányhivatal vezetője volt, ezek után a miniszterelnöki hivatal utasítására le is váltották.
Részletesen taglalja a jelentés a Székesfehérvárra tervezett Hóman Bálint-szobor ügyét, valamint a Sorsok Háza múzeumi projekt körüli vitákat is.