"Volt pár nap, amikor sorba kellett állni a kutaknál, és előfordult, hogy nem lehetett benzint kapni, de már rendeződött a helyzet, aggodalomra semmi ok" – nyugtatott meg minket egy pincér Szalonikiben. Mivel nem tudtuk, mi a helyzet, teletankoltuk az autót, és vettünk egy tartalékkannát, mielőtt átléptük a határt Athén felé. Jelenleg úgy tűnik, fölöslegesen.
Görögország északi részén
egyetlen benzinkútnál sem lehetett sort látni.
Igaz, a határ túloldalán sok tartálykocsi állt az út szélén, szóval valószínűleg az ellátással valóban voltak, vagy néhol lehetnek gondok.
Szalonikiben a forgalom sűrűsége sem arra utal, hogy az emberek ne tudnák megtankolni a járműveiket (amiknek jelentős része robogó, ezeken gyakran ketten vagy hárman ülnek). Budapest csúcsidőben, feltúrt Nagykörúttal és szétbombázott Moszkva térrel is leányálom Szalonikihez képest.
Pincérünk afelől már kérdés nélkül nyugtatott meg bennünket, hogy
a tőkekorlátozás a külföldieket nem érinti, akinek külföldi bankszámlája van, bármennyi pénzt kivehet.
A bankok rolóit amúgy mindenütt lehúzva találtuk, de pániknak itt sincs jele: az automaták előtt jellemzően hat-nyolc fős sorok állnak.
Az egyik pénzintézet előtt egy sorban álló hölgytől megtudtuk, hogy az 50 eurós korlátozás (korábban még 60 euró volt) természetesen nehezen érinti a görögöket, de azért nem elviselhetetlen a helyzet.
A bizonytalanság sokkal rosszabb, az, hogy fogalmuk sincsen, mi lesz a vasárnapi népszavazás után.
A sorban álló hölgy úgy tudja,
legtöbb ismerőse igennel fog szavazni,
vagyis a megszorítások és az újabb hitel mellett. Ő maga még nem döntötte el, hogyan voksol majd vasárnap. Azt mondta, még alaposan át kell gondolnia a helyzetet, ami szerinte tulajdonképpen nem más, mint játszadozás.
És hogy ki játszadozik kivel? A görög kormány a hitelezőkkel, a hitelezők a görög kormánnyal, az emberek feje fölött, akik az egésznek a levét isszák.
Ő és sokan mások azzal is tisztában vannak, hogy június végén lejár a jelenleg futó mentőcsomag, aminek meghosszabbítását megszorításokhoz kötnék a hitelezők. Azokhoz a megszorításokhoz, amelyekről az embereknek június 5-én népszavazniuk kellene. De ha a mentőcsomag addigra lejárt, voltaképpen miről szól a népszavazás?
Homlokegyenest mást mondott a halak, a fűszernövények és a füstölők illatorgiájában fuldokló szaloniki piac egyik táskaárusa. Ő maga és szerinte az emberek 80 százaléka nemet fog ikszelni, egész egyszerűen azért, mert szegények, sokuknak nincs munkájuk, nincsen vesztenivalójuk.
Az a 20 százalék, akinek van munkája, van pénze, azok elfogadhatják a megszorításokat, a többiek nem.
Az állapotokat jól jellemzi, hogy a görögök csak élelmiszerre költenek, olyan luxustermékekre, mint egy egyszerű táska, már nem futja nekik: nála már csak turisták vásárolnak.
Mi azért láttunk görög kinézetű, görögül beszélő embert nem élelmiszernek tűnő áruval a szatyrában kifordulni élelmiszert nem árusító görög boltból.
A táskaárus úgy látja, a hitelezők próbálják sarokba szorítani a kormányt, egyrészt azért, mert makacsak („Igaz, mi is azok vagyunk, és ősi, büszke nemzet” – teszi hozzá), másrészt mert
nincsenek tisztában a görög emberek helyzetével.
Abban egyáltalán nem bízik, hogy a vasárnapi referendum után, bármi lesz is az eredmény, a hitelezők beadnák a derekukat. Görögországot teljesen magára hagyták, mondja, még az sem kizárt, hogy Törökország fegyverrel forduljon Athén ellen, mint amikor megszállták Ciprust.
Pár sarokkal távolabb a kofák kiabálásától hangos piactól egy exkluzív órákat és ékszereket árusító üzlet eladója mást mond az emberek vásárlási szokásairól. Szerinte
az utóbbi napokban a görögök vásárlási kedve csak nagyon kicsivel esett vissza,
de ilyen rövid idő után szinte lehetetlen biztosat mondani. Külföldiből nem tér be hozzá kevesebb, mint régen, de kevesebbet költenek. Az orosz turisták ugyanis szinte teljesen eltűntek, vannak helyettük kínaiak, de a jelek szerint az ő pénztárcájuk vékonyabb.