Dél, dél-nyugat - Hillary Las Vegasban

Hillary halott - a hír futótűzként terjedt Manhatten déli csücskében, de rögtön utána kiderült, nem Hillary Rodham Clinton demokrata elnökjelöltről, hanem a híres, szép kort megért kiwi (új-zélandi) hegymászóról, Edmund Hillary hunyt el, szegény, aki 1953-ban először mászta meg - a nepáli serpával, Tenzing Norgayjel együtt - a Mount Everestet. Akinek halálhírét költik, az állítólag hosszú életű lesz.

A sírós-picsogós győzelem már a múlté, szem előtt a jövő, mely cél, mint hósipkás csúcs. Hillary Rodham Clinton Las Vegasban kampányol, de most nem a kaszinótulajdonosok, megrögzött szerencsejátékosok, örömipari kiszolgálószemélyzet szavazataira ácsingózik, hanem az Észak-Vegasban jelentékeny számban élő spanyolajkú amerikaiakéra.

Ajtóról ajtóra, házról házra jár, pedig ez nem az ő kampánystílusa, ő rafinált médiumok által szeret hatni. De most megdolgozza a nagykiterjedésű, ám gyér lakosságú, szerencsejátékra profilírozott sivatagi államot, Nevadát. Nevadában caucus lesz - mint Iowában volt -, nem előválasztás, az államban jelentékeny a turizmus, de állandó lakosságként a latinók száma nő. Hillarynak fontos ez a jelenleg talán már legnagyobbnak számító kisebbség, hiszen a tradicionálisan legnagyobb kisebbséget, az afroamerikaiakat elveszíteni látszik.

Pedig Clinton asszony még Obama elindulása után is reménykedett, hogy a fekete szavazatoknak legalább egy részét besöpörheti. Most azonban hibázott, egy beszédében a hatvanas évek polgárjogi mozgalmának eredményeit ecsetelve azt mondta, "egy elnök kellett (és nyilván úgy gondolta - a további eredményekhez is egy elnök, ő, fog kelleni) hozzá". A történet az, hogy a buszon a fehérek számára fenntartott ülőhelyen helyet foglaló Rosa Parks, vagy méginkább Dr. Martin Luther King tiszteletes harcának eredményét az 1964-ben Lyndon B. Johnson elnök által forszírozott polgárjogi törvény hozta meg. (Mely törvény egyébként átrajzolta az amerikai politikai térképet is, de erről már szóltunk korábban.)

Most viszont, hogy az első - jelentős fekete lakossággal bíró - déli állam, Dél-Karolina előválasztása közelg (január 26.), az afroamerikai szavazatok kérdése egyre inkább előtérbe kerül. James E. Clyburn kongresszusi képviselő és veterán polgárjogi aktivista, Dr. King egykori harcostársa zokon vette a kijelentést, elmondta, hogy korábban gondolkodott Ms. Clinton támogatásán, de nem tetszik neki, hogy magát LBJ (Johnson elnök 1963-68), ellenfelét, Obama szenátort pedig Martin Luther King helyére pozicionálja. Clyburn képviselő erőteljesen hangott adott annak a reményének, hogy Dél-Karolina fekete választói Obamára adják voksukat. Azonban nemcsak a fekete támogatásra hajt Barack Obama, Charlestonban egy gyűlésen a 2004-es demokrata elnökjelölt, John Kerry biztosította támogatásáról azokkal a szavakkal, hogy a fiatal Barack Obama szenátort "bölcsesség, jó politikai ösztön, és pozitív jövőképet adó vízió" jellemzi.

Ezenközben erősödik a nyomás Michael Bloomberg New York-i polgármesteren, hogy mondjon Á-t vagy B-t, elindul-e független jelöltként az elnökségért, vagy sem. Bloomberg középre játszik, korábbi mondása szerint attól teszi függővé indulását, hogy lesz-e megfelelő képviselete a politikai centrumnak. Színészelnöke (egykor: R. Reagen, most jelöltként: Fred Thompson), jogászelnöke (nagyon sokan, A.Lincoln, hogy messzebb ne menjünk) volt már az Egyesült Államoknak, fehér-angolszász-protestáns is, eddig 42 darab (a kivétel az ír és katolikus John F. Kennedy), komoly nő jelöltje sem volt még (H.R. Clinton most), olasz-amerikai jelöltje sem volt eddig (Giuliani), fekete jelölt már volt (Jesse Jackson 1984, 1988, illetve Al Sharpton 2004; de esélyes jelölt most van), mormon jelölt is csak a Romney családból került ki (1968, 2008).

Noha volt már zsidó elnökjelölt (Joe Lieberman 2004), talán Michael Bloombergnek a rengeteg pénzével nagyobb esélye lenne első zsidó elnöknek lennie, mint a vallásilag orthodox, társadalomképet illetően konzervatív, politikailag mégis demokrata - bár most a republikánus John McCaint támogató - Joe Liebermannak. Ez a mostani elnökválasztás mondhatni mindenképpen változást hoz az amerikai elnökök eddigi kiválasztási szempontjai közé.

De affelől ne legyen kétségünk, hogy a legnagyobb változás egy fekete elnök lenne!