Arrogáns machinátorok uralják az európai hatalmi játszmát

Politikai machinátor, arrogáns félelemkeltő, és örömrontó miniszterelnökök igyekeznek lenyomni társaikat a nagy európai alku során - állítja egy tekintélyes svéd intézet elemzése. Jelenlegi és volt kormányfők szerint Franciaország, Németország és Nagy-Britannia ellenében más ország alig-alig juthat szóhoz az Európai Unió legfelsőbb döntéshozó szervében, a Tanácsban. De ha a többiek elég ügyesek, és tudnak mivel zsarolni, még nekik is juthatnak értékes koncok.

Legyen nagy népessége és területe, sok pénze, katonai ereje, stabil politikai rendszere és karizmatikus vezetője - íme a boldogulás titka egy európai ország számára. Ezek a tényezők kísértetiesen hasonlítanak a klasszikus birodalmak sikertényezőihez, de mindez igaz az Európai Unió legfelsőbb döntéshozatali szervére, az Európai Tanácsra is - állítja a neves, Swedish Institute for European Policy Studies (Svéd Európa-tanulmányok Intézete, SIEPS) tanulmánya.

"Ami az európai befolyást garantálja az mindenekelőtt az ország valódi hatalma és ereje. Németország természetesen egyenlőbb Máltánál" - mondta Hubert Védrine volt francia külügyminiszter a SIEPS tanulmányban, amely - egyebek mellett - 13 jelenlegi, és volt kormányfőtől kérdezte: kinek a nótáját fújják az EU-ban? A kép - Magyarország szempontjából - igencsak lesújtónak tűnik: Németország, Franciaország, és Nagy-Britannia tovább erősítette hatalmát az EU felett a bővítés óta.

Erős oroszlánok

"A nagyok, azok nagyok" - ismerte el az [origo] kérdésére Balázs Péter, az Európai Bizottság volt tagja, a Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora, akinek brüsszeli évei alatt volt alkalma kitapasztalni az alkufolyamatokat. Kevésbé voltak diplomatikusak a tanulmányban névvel, vagy anélkül megszólaló kormányfők. "Nagyon okos és kitartó, némileg arrogáns politikai állat, aki lobbanékonyságával képes megfélemlíteni a többieket. Neki mindig nagy befolyása van, és erősítette Párizs hatalmát " - így jellemezték például Jacques Chirac francia elnököt, némileg cáfolva a francia aggodalmakat, miszerint befolyásuk egyre csökken a bővítés óta.

"Tony Blair befolyása - a transzatlanti kapcsolatokat kivéve - sokkal kisebb, mint amilyennek tanácsadói mutatják. Az igazi nagy játszmákból kimarad, de elég sikeresen rontja el mások játékát" - vélte a tanulmány szerzője, Jonas Tallberg, a Stockholmi Egyetem politológus professzora. Országa adottságait tekintve befolyásos lehetett volna Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök is, de egykori kollégái egyöntetűen úgy vélték, hogy "kiszámíthatatlan kockázati tényező" volt személyisége miatt. Róma befolyása - szerintük - a folyamatos olasz belpolitikai instabilitás miatt amúgyis gyenge.

"Amikor Jacques Chirac elnök vétóval fenyeget, akkor az EU jövője is tét. Tony Blair brit miniszterelnök egy kicsit felemelte a hangját a briteknek járó pénzek ügyében és rögtön megvolt a megállapodás. De olyan estről nem tudok, hogy a három nagy ellenében bármelyik országnak is sikerült volna elérnie valamit" - erősítette meg a tanulmány állításait az [origo] kérdésére Kégler Ádám, az MTA Politikai Tudományok Intézetének kutatója, több, az uniós érdekérvényesítésről szóló könyv szerzője. "Németország akár hetente háromszor vétózhat, Luxemburg 10 évente egyeszer" - érzékeltette Kégler a papíron azonos jogú tagállamok közötti erőviszonyokat.

Ravasz rókák

A hatalmi játszmákban az erős oroszlánok mellett azonban mindig jut hely a ravasz rókáknak - írta Vilfredo Pareto francia-olasz szociológus, filozófus, közgaszdász és ezt a svéd tanulmány is megerősíti. A vétójog, és a féléves elnökség vezetése - Magyarország 2011-ben tölti be a pozíciót - extra befolyást biztosít a napirend meghatározásához, ha elég ügyes az adott ország kormányfője, így ez jó esély lehet Budapestnek is az ügyesebb kártyakeverésre.

A politikai alkukat ügyesen vezénylő Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnököt például ügyesen használta ki ezt a lehetőséget. "Jóval befolyásosabb országa súlyánál" - írta Tallberg. Felértékelhet egy országot, ha bizonyos ügyekben történelmi okokból nagyobb befolyása van, mint például a 10 milliós Belgiumnak Közép-Afrikában, vagy Görögországnak a Törökországgal kapcsolatos kérdésekben. Ha egy állam nagyon ambícionál egy-egy ügyet, az is súlyt adhat alkalmanként: a skandináv országok például befolyásosak a környezetvédelmi kérdésekben.

"Ha valakinek jobb ötlete van, először jelentkezik, kitartóbb, nagyobb a szája, akkor ugyanolyan eséllyel szólalhat meg az Európai Tanácsban, mint egy nagy ország" - vélte Balázs Péter, aki szerint minden ország megállíthat számára kedvezőtlen döntéseket. "Minden országnak van zsarolási kapacitása, bár az sajnálatos, hogy az utóbbi időben bizalmatlan üzlettársakhoz kezdenek hasonlítani a tagországok, amelyek azt nézik, hogy mit vehetnek ki a közösből" - tette hozzá.

Zsarolási kapacitás

Mindent előre lepacsiznak?

A vétójogot azonban a zsarolások visszaszorítására jelentősen korlátozták és sokszor minősített többséggel döntenek. Balázs viszont úgy véli, hogy Magyarországot igenis felértékeli, hogy míg 10 milliós országként 12 szavazata van a Tanácsban, a 80 milliós Németországnak csak 29. Az igazi problémát a kis és közepes méretű országok számára nem is ebben látja a tanulmány, hanem abban, hogy a bővítés óta az igazi játszmák és alkuk jóval a szavazások előtt, a csúcstalálkozókon és tanácsi üléseken kívül, informális találkozókon zajlanak, amelyeket a három nagy ural.

A svéd tanulmány szerint ebben a helyzetben felértékelődnek a változó, és állandó koalíciók. Ilyenek kötésével a Magyarország méretű és súlyú országok is jobban helyezkedhetnének. Egybehangzó vélemények szerint a Visegrádi Négyek együttműködése már elég nagy súlyt adhatna a térségnek, de "hol az egyik, hol a másik nem akarja" - mondta Balázs. Lengyelország ugyanis sokszor próbál egyedül beférkőzni a nagyok közé, de a Tallbergnek nyilatkozó kormányfők szerint ez egyelőre inkább csak ábránd.

Fogatlan oroszlán, sánta róka

Félelmet kelt

A legfőbb zsarolási kapacitás ugyanis a pénz. Márpedig Lengyelország - Magyarországhoz hasonlóan - nettó haszonélvezője az uniós tagságnak, és úgy tűnik: amíg több pénzt kapnak a közösből, mint amit oda betesznek nincs az a karizmatikus kormányfő, és stabil politikai helyzet, ami befolyásukat tartósan megváltoztatná. "Az összes fejlesztési pénz Brüsszelben van, és mindig szárazon tartják a puskaport. Féléves csúszás a kifizetésekben már megbuktathat egy kormányt" - utalt Kégler a kiszolgáltatottság mértékére.

Nettó befizetőként, Chirac és Juncker is akkor dícsérte nagyon az új tagállamokat, amikor már az amúgy is csökkentett támogatásaikból, további pénzekről voltak készek lemondani, hogy elősegítsék a britek és a franciák alkuját a költségvetési vitában 2005 júniusában. Máskor pedig nyíltan nekik rontottak, amikor velük ellentétes álláspontra helyezkedtek Irak kérdésében.

"Az Európai Unió intézményeiben ma olyan tagállamként tartják számon Magyarországot, amely kiáll az alapvető közös európai értékek mellett, kész konstruktív vitára a közös célok, a közös politikák jövőjéről" - írta Göncz Kinga külügyminiszter az új külpolitikai stratégia vitaindítójában. Kérdéses viszont, hogy a közös célok és politikák mennyiben tükrözik a magyar célokat és érdekeket. "Magyarország még nem találta meg a szerepét az EU-ban, nincs határozott profilja, karaktere" - mondta erről Balázs.

Ha már nincs nagy gazdasága és népessége, Magyarország a Visegrádi Négyek mellett alkalmi szövetségeseket igyekszik találni. Némi befolyást jelenthető ügyként - Ausztriával versenyezve - igyekszik a Balkánon erősíteni pozícióit. Emellett Magyarország a határon túli magyarok miatt igyekszik felvállalni a kisebbségi jogok védelmét is.

Ennek sikeréről szólva Kégler azonban azt mondta: "a franciák és a németek is jelezték, hogy rendben, de akkor mit csináljunk a nálunk élő több millió észak-afrikai muszlimmal, és török bevándorlóval?". Úgy vélte, hogy "pillanatnyi alkukban fel tudjuk verni az árunkat és elérni, hogy több koncot dobjanak. Ugyanakkor ez a konc - Magyarország esetében most a fejlesztési pénzek - nem jelentéktelen: fel is tud támasztani egy gazdaságot".

Izsák Dániel