Mintha egy ősi kopt szentélyben lennénk...

Az egyedülálló, ritka leleteket bemutató kiállítás látványterve Jerger Krisztina művészettörténésznek köszönhető. Vele beszélgettünk.

Jerger Krisztina

A március 23-i ME Klub kerekasztal-beszélgetése követte a tavaly megkezdett hagyományt, melyben a szervezők múzeumokba kalauzolják a látogatókat. Ez alkalommal a Szépművészeti Múzeum Egyiptomból származó kopt művészeti emlékeit bemutató tárlat megtekintésére, és az azt követő szakértői beszélgetésre várták az érdeklődőket. Jerger Krisztina válaszol munkatársunk kérdéseire.

A nemrég nyílt, kopt tárgyakat bemutató tárlat talán kissé meglepő környezetben várja a látogatókat. Hogyan született meg a kiállítás terve és az egyedi megfogalmazás?
- Elöljáróban el kell mondanom, hogy az említett kiállításnak két főszereplője van. Elsősorban Török László professzor úrnak köszönhető, hogy ez az anyag ma megtekinthető itt a Szépművészeti Múzeumban. Ő az, aki hosszú évtizedekig dolgozott azon, hogy a kopt művészetről ismeretanyagot szerezzen a világ. Török professzor négy éve dolgozik a kiállítás megvalósításán. Azt is fontosnak tartom, hogy az itt látható tárgyi emlékek mellett a tárlatot kiegészítő, kísérő anyagként megjelent egy nagyon magas színvonalú angol és magyar nyelvű, gazdagon illusztrált, történeti tanulmányokat tartalmazó katalógus is. A professzor úr kiemelkedő tevékenysége mellett az én szerepem - az ő szakmai munkáját kiegészítve - a kiállítás látványelemeinek összeállítása volt.

Mi volt a cél a kiállítás berendezésével?
- Igyekeztünk olyan vizuális hatást elérni, amely a nézőknek segít a kiállított anyag megértésében. Magának a rendezésnek véleményem szerint az a feladata, hogy egy láthatatlan térképet adjon a látogatóknak. Azok nagy része, akik megnézik ezt a tárlatot, valószínűleg különösebb ismeretanyag nélkül érkeznek hozzánk. A cél, hogy a Magyarországon még nem látott anyagot minél izgalmasabb formában mutassuk be. A meglévő architektúrában egy olyan miliőt igyekeztünk létrehozni, amely elősegíti a kiállítás megértését.

Miért kap ekkora szerepet a fény?
- Egy olyan szentélyt igyekeztünk megépíteni, amely egy pillanatra visszaidézheti a kopt templomok hangulatát; ahol a látogató kicsit úgy érezheti, hogy a művészeti alkotások születésének helyén van. Úgy gondolom, hogy a falakkal, a különböző színmegoldásokkal ezt sikerült is elérnünk. Igyekeztünk a visszafogott, Egyiptomra jellemző homokszíneket használni. A sötét és a fény játéka nemcsak egy teátrális elem a kiállításban, nemcsak az a célja, hogy expresszív módon mutassuk be a kiállított tárgyakat. A fény ebben az esetben olyan, mint egy ceruza: alá lehet vele valamit húzni, segítségével fontos momentumokat ki lehet emelni.

A beszélgetés alatt elhangzott, hogy minden műtárgy egyenrangú szerepet tölt be, egyik sem értékesebb vagy értéktelenebb, mint a másik.
- Igen, ez valóban így van. Épp ezért a fények sem emelnek ki jobban egyetlen tárgyat sem a másiknál. Esztétikai tartalmukat tekintve - még akkor is, ha funkcionálisan más-más feladatot láttak el -, minden tárgy ugyanolyan értékes, ezért minden műtárgyat kiemeltünk és igyekeztünk egy fényburokba, csöndburokba vonni őket úgy, hogy látványukat ne zavarja a környezet. Egy kiállítás rendezésének fontos eleme, hogy amikor a látogató belép, jól érezze magát, legyen érdekes a tér, megteremtsük a hangulatot a tárlat végigjárásához. A látvány befogadásához minden érzékszervünkre szükségünk van, főleg ha az ismeretlen, új dolgokat tartalmaz. Ebben az esetben még nagyobb erőfeszítést, energiát kíván egy-egy ilyen látogatás. Ahhoz, hogy legyen energiánk, kedvünk bejárni, mindenképp fontos az a hangulat, amit érzünk, a látvány, ami megérint az első pillanatban.

Természetesen ennek a fénynek más szempontból is fontos szerepe van.
- Ezeket a tárgyakat az egyiptomi klíma tartósította, a homok, a meleg őrizte meg számunkra. Egyértelmű, hogy szeretnénk, ha még sokáig láthatnák, élvezhetnénk őket. A sötétnek is ez az oka, ezek a textilek ugyanis maximum 50 luxig világíthatók meg, ami egy hihetetlen alacsony fényérték. A kiállított műtárgyak olyan speciális ládákban jöttek, amelyeket elképzelni is nehéz; klimatizált teherautókban, óriási biztonsági intézkedések közepette kerültek hozzánk. Vigyáznunk kell tehát ezekre a kincsekre, hiszen mind anyagi, mind művészeti szempontból felbecsülhetetlen értékkel van dolgunk.