A futás is függőséggé válhat

Ugyanaz a mechanizmus, ami a futás utáni eufóriát okozza, kedvetlenné teszi a rendszeresen futókat, ha egy edzés kimarad. Ezt a fajta függőséget próbálják meg kihasználni az orvosok a drogfüggőség gyógyitásánál.

A jelenség biokémiai alapja azzal igazolható, hogy a rendszeres, intenzív testedzés az ópiáthoz hasonló hatású anyagokat szabadít fel az agyban. A kutatók a mérsékelt testedzésben egyenesen a kábítószer-függőség gyógyírját látják.Egy hosszabb futás során endorfin termelődik, ami további kedvet csinál a testedzéshez. Az érzés, hogy az ember képes lenne egész nap futni, hasonló az ópiátok fájdalomcsillapító hatásához. De vajon képes-e a szervezet futás esetében az ópiáthoz hasonló megvonási tüneteket is provokálni?

Ennek felderítésére a Tufts Egyetemen állatkísérleteket végeztek. Az két patkánycsoport közül az egyiknek lehetősége volt egy kereket hajtani, a másiknak nem. Mindkét csoportot megfelezték, az állatok egyik felének csupán napi egy órán át, a másiknak egész nap lehetővé téve a táplálékfelvételt. Az állatok, miután heteket töltöttek a fenti körülmények között, naloxont kaptak. Ez a szer azonnali megvonásos tüneteket okoz, a humán gyógyászatban ópiát túladagolás esetén használják.

A Behavioral Neuroscience folyóiratban közölt eredmények szerint azoknál a patkányoknál, akik mozoghattak a kísérlet hetei alatt, szignifikánsan több megvonásos tünet volt észlelhető. Közülük is azok produkálták a legintenzívebb reakciót, akik csak napi egy órán át ehettek, és emiatt többet mozogtak. Ez a csoport jól modellezi az anorexia athletica kórképet, melynek lényege az állandó testedzéssel és a fogyással kapcsolatos megszállottság.

A kutatók ezek alapján azt remélik, hogy kidolgozásra kerülhetnek testedzésre alapozó kezelési programok heroin-, illetve morfinfüggők számára, és a kocogás talán kiválthatja a droghasználatot, hiszen természetes módon aktiválja a jutalmazó rendszert.