"Állandóan attól rettegtem, hogy megfojtom a gyermekeimet"

Diana Wilson, a négygyermekes családanya súlyos kényszerbetegségben szenvedett: azt érezte, ha nem imádkozna eleget esténként, a szülei biztosan autóbalesetben halnának meg. Később attól tartott, hogy hogy álmukban megfojtja a gyerekeit vagy lelöki őket a mozgólépcsőről, és elviselhetetlen bűntudat gyötörte, hogy éjszakánként felkel és idegen férfiakkal ismerkedik bárokban.

Többnyire titkolják és rettegve élik le életüket azok, akik kényszerbetegségben szenvednek. Segítséget nem akarnak vagy nem mernek kérni. Félnek, hogy elvesztethetik a családjukat, pedig a kognitív viselkedésterápiával ez a betegség rendkívül jól kezelhető.

A kényszerbetegség viszonylag gyakori betegségnek számít, bár többségük megpróbálja eltitkolni a környezete elől. Félnek, ha orvosi segítséget kérnek, elmegyógyintézetben kötnek ki. Enyhe esetben a betegek csak rögeszmésen mossák a kezüket, vagy éppen számtalanszor visszamennek az ajtóhoz, hogy ellenőrizzék tényleg bezárták-e. Súlyosabb esetben viszont magukra is veszélyesek lehetnek.

Diana Wilson, a négygyermekes családanya nagyon súlyos tünetektől szenvedett. Nála a betegség gyermekkorában, 8 évesen kezdődött. Hirtelen ijesztő gondolatai támadtak. Azt érezte, ha nem imádkozna eleget esténként, a szülei biztosan autóbalesetben halnának meg. Később a kényszerbetegsége egyre jobban erősödött. Sokszor attól tartott, hogy ártani fog szeretteinek. "Láttam magam előtt, ahogy álmukban megfojtom a gyerekeim, vagy lelököm őket a mozgólépcsőről"- meséli Diana, aki egy percig sem akarta volna bántani a lányait. A fejében ugyanakkor szörnyű képek peregtek, és megmagyarázhatatlan módon azt érezte, hogy engedelmeskednie kell ezeknek az képzeteknek. Igazából a saját gondolataitól félt, hogy nehogy ő maga váltsa valóra őket. Olyasmiért is bűntudatot érzett, amit el sem követett. Terhesen például biztos volt benne, hogy a baba nem a férjétől van. Biztos volt benne, hogy éjszakánként felkel, és idegen férfiakkal ismerkedik bárokban. Reggelente, miután valódi bűntudattal köszönt el a férjétől, sokszor elindult, hogy megkeresse a pubokat, de persze sosem találta őket.

A változás az életében akkor következett be, amikor már annyira erősek voltak a kényszerképzetei, hogy inkább vállalta az orvosi kezelést, minthogy ártson a családjának. Szinte biztos volt benne, ha a férje megtudja szörnyű titkát, elhagyja majd. Viszont már ez a lehetőség sem állíthatta meg. Az első kezelés alkalmával megállapították nála a kényszerbetegséget, és kognitív viselkedés terápiával kezdték kezelni.

A terápia a betegek 75 százalékánál hatásosnak bizonyul. Lényege, hogy rávegyék a beteget, forduljon szembe félelmeivel és legyen úrrá rajtuk. A kezelés Diana esetében is hamar látványos eredményeket hozott és a családja is támogatóan reagált. "A pszichiáter megnyugtatott, hogy nem fogok ártani senkinek. Ezek csak érzések, amiket le kell győznöm" - bár Diana szerint nagyon nehéz volt szembenéznie a betegséggel, mára már meggyógyult, és előadásokat is tart tapasztalatairól.