"Ezt a főzeléket nem én főztem." Csepregi Éva a Quartnak

2010.11.07. 12:00

A Neoton Família karrierje a magyar poptörténet egyik legsikeresebb, ugyanakkor legvitatottabb sztorija is egyben. Most, hogy Csepregi Éva egy szokatlannak tűnő együttműködésre készül az Unbending Treesszel, zenehallgatás közben beszélgettünk vele arról, hogyan látta ő a Neoton-sztorit, a belső konfliktusokat, Erdős Péter hatását és hogy mit lehet tanulni a fiataloktól.

Fotó: Pályi Zsófia

1. Ős-Neoton: Nekem eddig Bach volt minden

Ez még a Neotonnak egy nagyon korai korszaka, ha jól emlékszem, az 1968-as Ki mit tud?-on lépett fel ezzel a zenekar, mi pedig a Kócbabák együttessel négy évvel később. Akkor nagyon soknak tűnt ez a négy év, ma már kevésbé. A Neoton már a mi csatlakozásunk előtt is ismert együttes volt, főként a Kell, hogy várj című slágernek köszönhetően, és ha nem is volt az élvonalban, de a jó erős középmezőnybe mindenképpen befért.

Mielőtt megismerkedett a Neoton tagjaival, hallgatta a lemezeiket?

Nem láttam őket koncerten, ezért számomra a Kell, hogy várj volt az igazi Neoton, meg volt egy másik szám, amelyik tetszett, az Egyszer véget ér az út, amely nem sokkal azelőtt született, hogy csatlakoztunk volna. Meg tetszett az akkori frontember, Galácz Lajos jóságos, kedves arca, a többi tagról nem voltak korábbról élményeim.

És akkoriban mégis milyen zenéket hallgatott?

Nekem sokáig még magnóm sem volt, csak valamikor 1976-77 táján lett végre, addig én rádión hallgattam zenét, onnét jegyzeteltem ki magamnak, ami tetszett. Amikor voltak udvarlóim, akkor már hallgattuk a Szabad Európa zenei műsorait is. Én középiskolás koromban kezdtem énekelni, eleinte szólistaként, majd az 1972-es Ki mit tud?-on az énektanárom a három lánytanítványából (Babits Marcella, Fábián Éva és én) alakított egy triót, ez lett a Kócbabák. Volt egy másik zenekarom is, a Stereo együttes, amellyel szintén indultunk a Ki mit tud?-on, velük a középdöntőben estünk ki, egyébként épp mostanában találkoztam az egyik taggal megint, ők még mindig játszanak amatőr szinten. Viszont a Kócbabákkal bejutottunk a döntőbe is, úgyhogy ennek köszönhetően sok helyre hívtak bennünket, majd olyan '74 körül találkoztunk a Neotonnal, ami elsőre csak alkalmi dolognak tűnt. Akkor nagyon divatos volt a Les Humphries Singers nevű énekegyüttes, ezért hasonló műsorral sokat léptünk föl a Neotonnal építőtáborokban, kompokon, aztán végül Pásztor Laci úgy döntött, hogy legyen ez az együttműködés állandó és így csatlakoztunk. Utána már együtt mentünk Olaszországba egy két és fél hónapos turnéra, ahol a Lara Saint Paul nevű, akkoriban híres olasz énekesnőt kellett kísérnünk. Ugyan kevés pénzt kaptunk, de hát Dél-Olaszországban, csodálatos helyszíneken játszhattunk, fantasztikus időszak volt. Aztán a következő fontos dátum az 1977, amikor a Metronóm fesztiválon találkoztunk Erdős Péterrel, és akkor megváltozott az élet.

2. Kati és a Kerek Perec: Lángolok

Black Is Black?

Nem, de abból is vannak benne részletek, viszont ez egy másik szám feldolgozása.

Úristen, ki is ez... Ja, hát a Nagy Kati. Hát igen, a Kati és a Kerek Perec is része az életünknek. Ők, ha jól emlékszem, valamikor a hetvenes évek végén indultak, és onnét jött két tagunk is. Mi velük úgy találkoztunk, hogy Erdős Péter kitalálta, hogy csináljuk meg a Super Hits lemezeket, amiken külföldi diszkóslágereket énekelünk el, ami azért volt fontos, mert akkor alig lehetett még itthon külföldi lemezeket kapni. A Neoton csinálta az alapokat, és énekelt a lemezeken a Kovács Katitól Szántai Juditig mindenki, és a Nagy Katival is énekeltem együtt a Fernandót az Abbától. Arra is emlékszem, hogy amikor a vezetőjük, Kiss Ernő meghallotta a Santa Mariát, mondta, hogy nekik is valami hasonló slágerre lenne szükségük. Aztán a mi akkori dobosunkkal, Ambrus Zolival egyre több konfliktusa volt a zenekarnak: Erdős Péter azt szerette volna, ha minden zenész belevisz valami extrát a koncertekbe, így a dobos is, de Zoli ebben nem volt partner. A Santa Mariá-s lemezt vendégzenészekkel vettük fel, és egy jazzdobos játszott helyette, valahogy nem tudta már felvenni a tempót, és végül Pásztor Laci és Jakab Gyuri úgy döntöttek, hogy a Zoli nélkül folytatjuk tovább. Őt ez rettenetesen bántotta, mert Gyurit és Lacit nagyon jó barátainak gondolta, szóval nagyon nehéz dolog volt, és ugyanakkor, '80-ban ment el Fábián Éva is. Akkor mondta valaki, hogy van egy nagyon jó dobos a Kati és a Kerek Perecben, ez volt a Bardóczi Gyula, aki mondta is, hogy szívesen átjönne, de csak Végvári Ádámmal együtt, és így alakult át a Neoton Família, hiszen már '77 óta ezen a néven játszottunk.

Viszont a Kati és a Kerek Perecnek ezzel vége is lett.

Igen, pedig egy nagyon jó kis banda volt, Ádámnak is volt velük egy nagyon jó száma, a Titanic, de akkor már készülőben volt a Neotonnak a külföldi siker, hiszen '79-ben voltunk a MIDEM-en, ahol már volt érdeklődés a zenekar iránt, és felcsillant a remény, hogy külföldön is befuthat a zenekar, ami pedig nagy mézesmadzag volt...

3. Blondie: Heart Of A Glass

Ez a Born To Be Alive? Jaj, dehogy, hülye vagyok... Blondie!

Fotó: Pályi Zsófia

Ez egy diszkószám, és egy olyan zenekar játssza, amelyik egyáltalán nem annak indult. A hetvenes évek végén nagyon benne volt a diszkó a levegőben.

Így van. Mi kicsit későn kaptuk el ezt a hullámot, de a diszkó kezdetben egy nagyon progresszív dolog volt, hiszen a szintetikus hangszerek, a stúdiótechnika, a szórakozásmód, minden megváltozott a hatására. Ez akkor nagyon jónak tűnt, és a Santa Maria, a Hegyi rabló és a többi, ebben a műfajban készült dal is sikeres volt, ugyanakkor tudtuk jól, hogy a diszkó az egy nagyon drága műfaj: csomó olyan technikai kütyü és egyéb dolog várható el, amit mi Magyarországról nem tudtunk nyújtani, ezért úgy döntöttünk, hogy kicsit magyarosítjuk ezt a zenei világot. Minket ugyanis addigra már a Péter ráébresztett arra, hogy a legfontosabb, hogy a zenekar tisztában legyen vele, melyik az a közönségréteg, amelyikkel azonosulni tud. És akkor rájöttünk, hogy az ugyanolyan hétköznapi emberek, mint akik mi vagyunk: mi nem viselkedtünk sose sztárként, még a színpadon sem öltöztünk be nagyon, és ezért ki kellett találni, mi az, ami érdekli ezt a nagyon széles közönségréteget. Akkor a rock nagyon népszerű volt itthon, de szinte senki sem játszott úgymond popot. Úgyhogy vegyítettük a stílusokat: a színpadon puritán rockos megszólalásra törekedtünk, lemezen pedig ami belefért. A hangszerelés elsőrangú volt, hiszen Pásztor Laci nagyon képzett zenész volt, Jakab Gyuri pedig a jazz világából hozott magával hatásokat, illetve volt egy hangmérnökünk, Dobó Feri, aki gyakorlatilag a Neotonnal született újjá. Ő addig a Hungarotonnál mindig harcban volt mindenkivel, már majdnem kirúgták, és végül a Péter mentette meg, mert érezte benne a lehetőséget, utána pedig nagy szerepe volt a hangzásunk kialakításában. Nagyon egészséges keverék lett így ebből: Ádám hozott egy kis rockot, Gyuri egy kis jazzt, Laci pedig mindig a földön járt és mindig slágerekre törekedett. A szövegekben már a Péternek is voltak néha ötletei, így a Marathon, a Don Quijote, az Egy kis nyugalmat ? ezeket mind az ő ötletei alapján írta meg Hatvani Emese. Lényeg, hogy lett egy kis mix: diszkó, pop, slágerzene, és olyan szövegek, amik nemcsak szerelemről szóltak.

4. Pál Éva: Pogót táncolj

Volt már szó tagcserékről, ez a szám is egy ilyesmi eredménye.

Pál Éva? Igen, emlékszem erre, ez 1983, pont akkor lett kész az új stúdió Törökbálinton, ahol ez volt az első felvétel, az Éva kislemeze. Volt egy ilyen aerobik-száma is, nem?

Igen, az Aerobik volt a kislemez A-oldala, ez pedig a B-oldal.

Igen, ezt is a Dobó Feri csinálta egyébként, ő volt a stúdióban a főnök. Kitanulta Amerikában, a keverőpult használatát, és ő is építette, ezt a számot pedig ő hangszerelte. A második dal a Holnap hajnalig volt a stúdióban, akkor készültünk a Yamaha fesztiválra. Évának nagyon sok lehetősége volt, rendkívül tehetséges ember, akivel a kiválása után is volt kapcsolatunk, vokálozott több későbbi dalunkban is, de valahogy mindig rosszul sült el. Amikor mi elváltunk tőle 1982 végén, akkor az véglegesnek tűnt. Nekem nagyon nehéz is erről a dologról beszélni... Éppen tegnap akadt a kezembe Sebők János A magyar rock története című könyve, amiben valami hihetetlen aljas módon beszél a Neotonról és a személyi problémákról, csak arról ír, hogy az Erdős a barátnője kedvéért kipöckölte a zenekarból a Fábián Évát és a Pál Évát. Az az érdekes, hogy azt senki nem akarja tudomásul venni, hogy a Neotonban én csak egy voltam a nyolc közül, ott a Pásztor Lacinak volt teljhatalma a Péter mellett, mindenről gyakorlatilag ketten döntöttek. A zenekar sajnos a bőrén érezte az egyébként nagyon tehetséges Pál Évának a nehézségeit, aki hihetetlen öntörvényű volt, valószínűleg pánikbeteg is, mindig a legrosszabb pillanatokban lett rosszul. Nekem egyik tagcserében nem volt szavazati jogom, így ebben sem, úgyhogy az én lelkiismeretem abszolút tiszta az Éváék vagy Ambrus Zoli felé is. Ha valaki kicsit is közel állt hozzánk, az tudhatta, hogy senkire sem tudtam én hatni úgy, hogy az én kedvemért hozzon fontos döntéseket a zenekarban. Évával egyszerűen nem lehet együtt dolgozni, és ezt nem én éreztem a legjobban, hanem a többiek, amikor például egy nappal az utazás előtt kijelentette, hogy ő nem jön velünk Japánba, mert ő most mást akar csinálni, és ez folyamatosan így zajlott. Amikor 1998-ban újra összeállt a zenekar, én voltam az, aki Végvári Ádámmal együtt térden állva könyörgött, hogy ők is vegyenek részt ebben Fábián Évával, de akkor is bebizonyosodott, hogy ez így nem működik. A Laci odáig jutott, hogy nem hajlandó már a lányokkal szóba állni, ezért nem lesznek rajta a '98-as koncert dvd-változatán sem. Sajnos a tehetség az kevés, mert amellett együttműködni is kell tudni egy csapatban. Valahol olvastam egy újságcikket, mely szerint Éva egyszer az idegszanatóriumban találkozott Cserháti Zsuzsával, ahol megbeszélték, hogy mindkettőjüket Erdős Péter tette tönkre, ami egy rágalom, Éva sajnos a saját sorsáért felelős. A Péter lett volna a legboldogabb, ha az Éva talpra áll. Nehéz dolgok ezek, de sokan nem hiszik el nekem, hogy ezt a főzeléket nem én főztem.

Fotó: Pályi Zsófia

5. Beatrice: Nem kell

Mi ez, Beatrice?

Egy olyan zenekar, amely kapcsán mindig meg szokás említeni Erdős Pétert, sőt, néha a Neotont is.

Először is tisztázzuk azért, hogy a Péter nem csak a mi zenekarunknak volt a menedzsere, hanem a Hungarotonnál dolgozott. Majd elhatározta, hogy a Neotonnal akar foglalkozni, ami egyébként nem a mi közeli kapcsolatunk miatt volt, hanem mert lehetőséget látott a zenekarban. Le is mondott az igazgatótanácsi tagságáról, és a PRO Menedzser Irodában foglalkozott a Neotonnal és más zenekarokkal. Viszont emellett élte a saját életét, és egy politikus alkat volt, aki szívén viselte a popzenei életet, és volt egy nagyon tehetséges zenekar, a Beatrice, amely mindig kilógott a sorból, és a Péter elhatározta, hogy megszelídíti őket. Azt mondta nekik, hogy gyertek ide az irodához, lesz lemezetek. Emellett jóban is voltak, sőt, az is szóba került, hogy a Beatrice basszusgitárosa, az Apu [Miklóska Lajos] írna nekem számokat, és még koncerten is láttuk őket valahol egy kultúrházban. Ez nagyon nagy élmény volt, amikor jött a Térden állva című dal, aminél én nem tudtam, hogy az a szokás, hogy a Feró azt mondja, hogy "Térdre!", és akkor mindenki térdre ereszkedve hallgatja végig a számot. Mi a közönség közepén álltunk, és gondoltam, hogy akkor én is letérdelek, és a Péter megrántotta a karomat, hogy nehogy letérdeljek, így mi ketten maradtunk csak állva, olyan volt, mintha egy nudista strandon állnánk felöltözve. Aztán nem tudom, hogy pontosan mi történt, de szerintem a Feró egyszerűen rájött, hogy neki nem áll jól, ha jóban van a hanglemezgyárral, mert neki a harc volt az image-e. Ettől függetlenül a Péter rendkívül tehetséges embernek tartotta őt, mindig azt mondta, hogy nézd meg, ez a Feró beugrik a színpadra, és mindig pont ugyanoda érkezik, ahová kell, és mennyire érzi a színpadot. Aztán a Feró elkövette azt a hibát, hogy rám és a Neotonra vetítette a Péterrel való konfliktusát, ezt szerintem nem kellett volna. Ha jól tudom, a mai napig játsszák a koncertjeiken a Santa Mariát és a Jojót, a közönség meg kifütyüli ezeket a számokat. Volt egyébként Friderikusz Sándornak régen, még Nyíregyházán és Debrecenben nagyon népszerű talkshow-jai, és egyszer Debrecenben egy bokszringben hozott össze bennünket úgy, hogy Sebők János és Nagy Feró ültek az egyik sarokban, én pedig a Péterrel a másikban. A Péter vitt magával ilyen-olyan iratokat, dokumentumokat, de az egy pontozásos, pörgős vita volt, amiben szegény akkor veszített. Mostanában egyébként Sebőkkel lépten-nyomon összehoz az élet, nemrég a Kossuth Rádióban volt egy általa szerkesztett műsor, amiben én is megszólaltam, de ott azt mondták, hogy nem volt ellenséges a Neotonnal szemben. Én nem hiszem, hogy a Neotont a Péteren keresztül kellene megítélni, bár az is igaz, hogyha a Péter nem lett volna, akkor nincs Neoton Família sem.

6. Supremes: Baby Love

Diana Ross?

Ha a történetét nézzük, volt néhány hasonlóság a Supremes és a Neoton között: ott is három énekesnő volt, ott is voltak tagcserék, ráadásul Diana Ross a menedzserrel szorosabb kapcsolatba került.

Igen, de ez elkerülhetetlen. Szerintem a szerelem viszi előre az életet, az ötleteket, a munkabírást nagyon sokszor befolyásolja, és ebben a szakmában rendkívül sok hasonló történetet lehet hallani.

Nem érezték úgy, hogy Erdős Péter személye túlságosan is rátelepedett a Neotonra?

Péter egy nagyon erős egyéniség volt, és nagyon nehéz volt neki meggyőznie a zenekart, hogy ért hozzá, de nagyon érezte azt, hogy az embereknek mire van igénye, mit érdemes csinálni, és mindenkiből kihozta a zenekarban, ami benne volt. Szinte minden próbán, minden fellépésen ott volt, és tény, hogy abszolút meghatározó volt a produkcióban. Egy idő után pedig a Pásztor Laci úgy is érezte, hogy túlságosan is rátelepszik a Péter a zenekarra, és szép lassan kialakult köztük egy konfliktus, ami nem veszekedésben nyilvánult meg, hanem amolyan erőpróbálgatásokban. Ez olyan '83 körül kezdődött, amikor a Yamaha fesztiválra a Holnap hajnalig című számmal neveztünk, amit Ádámmal énekeltünk ketten, és a japánok csak kettőnket hívtak meg. Ezen a Laci megsértődött, ami tök érthető, hiszen ő volt a szerző, mégsem mehetett. Ez Bors Jenő és a Hungaroton akkori vezetőségének a kicsinyessége miatt volt, hogy kettőnkön kívül a Pétert delegálták, a Pásztort pedig nem. Aztán egyre jobban veszélybe került az egyensúly, amikor nekem a Bob Heatlie nevű skót dalszerző írt számokat, ezért cserébe Laciék megkapták Zoltán Erikát, aki nagyon sikeres is lett. Ennek a folyamatnak a következő állomása az volt, hogy a szöuli olimpiára a Péter szerette volna, ha a Neoton ír egy dalt, a Laci azonban ezzel nem törődött, és végül Mándoki Lászlóval lett egy közös számunk, a Korea. A vége pedig az lett, hogy Pásztor Laci a Gyurival és Bardóczi Gyulával elkezdtek készülődni egy másik életre, és 1989 végén bejelentette, hogy el akarnak menni, ezt pedig a Péter egy tőrdöfésként élte meg. Így történt, hogy az Ádámmal és Baracs Jánossal, a basszgitárosunkkal, meg a vokalista lányokkal folytattuk tovább, és lényegében ma is így szoktunk fellépni.

Fotó: Pályi Zsófia

Ha ma szóba kerül a Neoton, akkor azért általában szóba kerül Erdős Péter is, ez nem zavaró nagyon?

Egyrészt zavaró, mert nem a Péter énekelt, nem ő volt a színpadon, nem ő írta a számokat, ahogy ezt ő is mindig mondta. Ott volt egy értékes, ugyanakkor nagyon népszerű produkció, amibe a Péter rengeteg energiát belefeccölt, pedig neki ebből nem volt anyagi haszna. Viszont ha ő valamire feltette az életét, akkor azt komolyan is csinálta. Én ezt kaptam a Pétertől, mondhatjuk, hogy szakmát adott a kezembe és ehhez képest, ha jönnek a megjegyzések, lepattogzanak a páncélomról ezek a dolgok. Legutóbb éppen az Apostol együttestől jött valami támadás, amit nem is értek, semmi bajuk nem volt, óriási slágereik voltak, Szenes Iván írt nekik szövegeket. Még egyszer mondom, hogy én nem voltam ott, amikor a sanzonbizottság döntött egy-egy előadóról, vagy amikor a Bors Jenőék meghallgatták az új lemezeket és kitalálták, hogy ebből vagy abból a lemezből mennyit rendeljenek. Ez is egy örök harc volt, hogy most akkor azért nyomtak kevesebbet mondjuk a KFT lemezéből, mert nem volt rá nagyobb kereslet, vagy pedig fordítva.

7. Aneka: Japanese Boy

Ez azt hiszem, az egyik legsikeresebb demó, amit valaha eladtak. Bob Heatlie írta az Aneka nevű énekesnőnek, egy haverja pedig billentyűs volt, és a garázsban föl is vették a demót. Bobnak az EMI-jal volt szerződése, de nekik nem kellett a dal, úgyhogy elvitték a Rocket Records nevű céghez, ami Elton Johné volt, és ahol azt mondták, hogy nekik így demóverzióban jó lesz és ahogy volt, ki is adták, aztán óriási sláger lett. Ezzel a számmal egyébként úgy találkoztam először, hogy a japánok küldték el, hogy énekeljem el magyar változatát, amikor még nem is ismertem Bobot. Ő akkor került a képbe, amikor a Péter úgy érezte, hogy ki kéne használni ezt a Yamaha-sikert, hiszen nagydíjat kaptunk, és ugyan a Santa Maria több országban is sláger lett, de a nagy falat Anglia vagy az NSZK lett volna, és úgy jött az ötlet, hogy valami külföldi zeneszerző segíthetne ebben. Ez volt Bob, akivel '84-ben kezdtem közösen dolgozni, és egy nagyon tehetséges ember volt, írt nagy slágereket Shakin' Stevensnek, Cliff Richardnak és a Monkeesnak is. Közöttünk aztán szövődött egy szerelem is, és Dávidnak, a fiamnak ő az apukája. Együtt is éltünk pár hónapot nála Edinburgh-ban, aztán hazajöttem, de a fiam gyakran kimegy hozzá most is.

8. The Unbending Trees: Alfred's Lovesong

Ez a Hajós Kristóf, akiről mondhatjuk, hogy egy régi ismerős, sőt, egy rajongó, akit 2005-ben ismertem meg. Sokan a többi rajongó közül féltékenyek is voltak rá, mert kifogásolták, miért van ő kivételezett helyzetben. Engem is megdöbbentett a tárgyi tudása, és öt éve a Népstadionbeli koncert alkalmával ismerkedtünk meg személyesen is. Aztán pár évvel később döbbenten hallottam, hogy a Kristófnak lemeze lesz, hiszen azt se tudtam, hogy énekel, azt pedig pláne nem, hogy külföldön is karriert csinált. Elküldte nekem a lemezt, és rácsodálkoztam, hogy milyen érdekes hangulata van ennek a zenének, meg az orgánuma is sajátos, aztán tavaly hívtak egy koncertjükre, amire sajnos nem tudtam elmenni, de most megint felmerült, és végül igent mondtam arra, hogy énekeljünk együtt egy duettet az Unbending Trees december 2-i koncertjén. Sőt, miután kiderült Kristóf számára, hogy mely daloknak írtam én a szövegeit, megkért, hogy írjak az Unbending Treesnek magyar nyelvű szövegeket, mert neki csak angolul megy ez. Úgyhogy írtam is egyet, ez a Winchester Geese című szám volt, és megpróbálom rávenni Révbíró Tamást is, hogy segítsen ebben, mert ő ugyan műfordítóként ismert, de a szakadás után írt szövegeket a Neotonnak is, és szerintem fantasztikus szövegíró lehetne, ha komolyan foglalkozna ezzel.

9. Bloc Party: Banquet

Ezt ki játssza? Olyan diszkó-rock akar lenni?

A Bloc Party. Számos fiatal gitárzenekar játszik diszkós számokat, pedig a diszkó egy időben inkább cikinek számított ezekben a körökben. A Neotont is összekötötték a diszkóval, mennyire érzi ezt igazságosnak vagy igazságtalannak?

Tényleg volt pár diszkós számunk, de azért elég sok korszaka volt a Neotonnak. Engem egyébként nem sért, ha diszkóegyüttesnek nevezik a Neotont, de én láttam Madridban Amanda Leart is, és azért az egészen más volt. A közönség meg az újságírók dolga az, hogy ha tudja, akkor rakja egy polcra az adott produkciót. Most egyébként látom-hallom, amit a fiam hallgat ? aki már a Neotonban dobol ?, és úgy vettem észre, hogy a fiatalok azért visszakanyarodnak az ősrockhoz, és nem csak az elektronikus zenékre kíváncsiak. Az idő viszont megy, és mi pedig maradunk a magunk világában, ez éppúgy igaz az Abbára, mint az itthoni nagy öregekre sajnos.

És volt olyan zenekar, amit a fia révén szeretett meg?

Ó, hogyne. Így például a Green Dayt így ismertem meg, az az egyik kedvencem, aztán a Red Hot Chili Pepperst is imádom, tudok bőgni a számaikon. A U2-t mondjuk régen is szerettem, bár érdekes módon magát Bonót ? bármilyen sokoldalú egyéniség is ? már a színpadon annyira nem kedvelem, a zenéjükért azért ölni tudnék. Az igazi nagy kedvencem viszont a Fleetwood Mac volt, kicsit olyan is szerintem, mint a Neoton amerikaiban. Sőt, Dave Grohlt is nagyon szeretem, szóval rengeteget lehet tanulni a fiatalabbaktól, már ami a zenét illeti.