Töreky Ferencet a második világháború utáni magyar alkalmazott grafika egyik megteremtőjeként tartották számon. Töreky Ferenc 1922-ben született Nemesvitán. 1946 és 1951 között volt előbb az Iparművészeti, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Koffán Károly és Konecsni György tanítványaként szerzett diplomát.
A Derkovits Gyula Alkotóközösség egyik vezetője volt, jelentős szerepet játszott abban, hogy a külföldi és hazai rendezésű vásárok, bemutatók építészettel összefüggő
grafikai arculata folyamatosan magas színvonalú, nemzetközileg is elismert lett.
Hosszú évekig volt a Hungalu és Kontakta stúdiók művészeti vezetője, a Képzőművészeti Kiadó művészeti tanácsadója, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, valamint a Magyar Hirdető (MAHÍR) szakértője, majd a Plakátművészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete elnökségének tagja. Tanára volt a Budapesti Műszaki Egyetemen létrehozott vizuális kommunikáció- és grafikai-tervezőképzésnek.
Szakmai és pedagógiai-ismeretterjesztő könyveket írt (Vizuális kommunikáció; Fiatalok, szerelem, szex; Életműtöredék), ezek mellett pedig számos könyvet tervezett vagy illusztrált.
A tervező grafika minden ágában tevékenykedett:
tervezett plakátokat, emblémákat, naptárokat, eleget tett a szállodaiparhoz és vendéglátáshoz kapcsolódó tervezői feladatoknak, többször teljes arculattervezéssel együtt. Ismertek a magyar költészet gyöngyszemeihez készült rajzai, de tervezett üvegablakokat, gobelineket is. Tizenkét művésznaptárt rajzolt, és körülbelül
hetven négyzetméter üvegfestményt festett szállodák, uszodák, bankok, magánmegbízók számára.
Töreky Ferenc kétszer nyerte el a Mezőgazdasági Kiállítás fődíját, emellett megkapta a Budapesti Nemzetközi Vásár-díjat, a Protenvita-díjat, Köztársasági Érdemrenddel és Klebersberg-díjjal is kitüntették. Lengyelországban, Németországban, Észak-Amerikában és Olaszországban is járt tanulmányúton.
Töreky Ferenc hétfőn, 94 évesen halt meg, búcsúztatásáról később intézkednek.